Mit jelent a kreativitás, és mitől lesz valaki kreatív a pszichológusok szerint?

Steve Jobs szerint a kreativitás lényege egyszerű: „Az egész arról szól, hogy hogyan kapcsolódnak a fejedben a dolgok. Amikor megkérdezel egy kreatív embert, hogy csinálta, lesz egy kis bűntudata… mert ő igazából semmit sem csinált, csak látott valamit. És ez számára egyértelműen adta magát. Egyszerűen azért, mert képes volt bizonyos tapasztalatok ötvözésével új dolgokat létrehozni”. Ennek jegyében most azt járjuk körül, milyen is a kreatív elme, mitől lesz valaki kissé bohém művészlélek… vagy éppen zseniális feltaláló.

• A kreatív elme nem vár inspirációra: ő maga az inspiráció.
• Lehet, hogy nem abból él, ami az álma, de ettől függetlenül mindig megtalálja az idejét és a módját az önkifejezésnek.
• Az rendben van, hogy olykor elbizonytalanodik, de azért hisz magában akkor is, amikor a körülötte lévők kétkednek.
• Nem csak magában, de mások tehetségében is hisz: inspirálja őt a kortársak művészete, és sokat tanul az elődöktől.
• Noha hisz magában és a tehetségében, azért önmaga legszigorúbb kritikusa is: figyeli magát, követi a saját fejlődését, és elvárásai vannak magával szemben.
• Kitartóan dolgozik – nem csak azért, mert ez az egyetlen módja annak, hogy fejlődjön, hanem azért is, mert az alkotás a lételeme.
• Nem fél a változástól: tudja, hogy más volt évekkel ezelőtt, a kezdetek kezdetén, és tisztában van azzal is, hogy fokozatosan alakulhat, változhat a stílusa.
• Vannak időszakok, amikor a művészlélek nem alkot, hanem él, de egy dolog biztos: a kreatív ösztöne ezekben az időszakokban is működik, tehát folyamatosan gyűjti az ötleteket, figyeli a hatásokat.
• Sosem halasztja a munkát másnapra, ha lehetősége van alkotni.
• Nem elfogult egy művészeti ággal: más területek is érdeklik, lekötik a figyelmét.
• Felvállalja, hogy más, mint a többség: nem feltétlenül a külseje, hanem inkább az élethez való viszonya, a reakciói, a szenvedélye, az észjárása.
• Nem akad ki, ha furának vagy bolondnak nevezik: szerinte ez inkább amolyan bókféle, ami az egyediségére irányítja a figyelmet.
• Nem más művészeket utánoz, hanem egyéni stílusa van, amely „az elődök lombjából növekszik, s utódok táplálkoznak belőle”.
• Elképzelhető, hogy a művészléleknek nincs kifinomult üzleti érzéke, viszont a kapcsolatépítés igenis fontos a számára.
• Nem zavarja, amikor az idegenek azt hiszik, hogy munkanélküli, amikor kiderül, hogy egész nap otthon festeget, írogat stb.
• Vannak időszakok, amikor valóban úgy él, mintha munkanélküli lenne, mert egy fillért nem keres az alkotásaival, de ettől függetlenül továbbra is hisz az álmaiban.
• A munkaruha és az otthoni ruha gyakorlatilag ugyanaz…
• A művészeknek nem mindegyike az empátiájáról híres (sőt, sokan épp ellenkezőleg), viszont mindegyikük figyeli a világot, az embereket… és természetesen önmagát.
• Nem fél a kudarctól, hiszen tudja, hogy a sikerre sincs esély nélküle. Legalábbis hosszútávon.
• Ha pofára esik, bátran feláll. Na jó, néha egy kicsit persze sajnáltatja magát előtte.
• Amikor alkot, az idő és a tér megszűnik. Pontosan tudja, miről szól a flow-élmény.
• Teljesen mindegy, hogy a művész extrovertált vagy introvertált alkat, számára a társasági élet az inspirációról, és az egyedül töltött idő pedig a megújulásról szól.
• Általában nehezen működik hierarchikus szervezeteken belül, mivel a szabadságvágy mellett az innováció is fontos szerepet játszik az életében.
• Nem fél attól, hogy kérdéseket tegyen fel. Akár önmagának.
• A minőség mindig fontosabb a számára, mint a mennyiség. Igen, ez a mások által megfogalmazott nyilvános kritikára is igaz.
• Gyakran jellemzőek rá váratlan hangulati ingadozások – ezeket általában ügyesen kihasználja, és művészetté formálja.

Jean Dubuffet francia festő és szobrász állítja, hogy a számára az őrület a normális, az átlagos dolgokat pedig egyenesen pszichotikusnak tartja. Miért? „Mert a fantázia és a kreativitás hiánya mindig őrülethez vezet” – mondja.

Nyitókép: Jr Korpa on Unsplash