Érdekes
Honnan is indult a karácsonyfa hagyománya?
Karácsonyfát nem túl régen, nagyjából csupán 500 éve állítunk, holott már a kelták és az ókori egyiptomiak is ünnepeltek örökzölddel az év ezen szakában.
Az örökzöldek mindig is a téli ünnepekhez tartoztak, már a kereszténység előtti időkben is. Az európai pogányok fenyőágakkal díszítették otthonaikat, hogy a zöldekkel felderítsék a lelküket a hosszú, sötét téli időszak alatt. Az ókori egyiptomiak pálmaágakkal díszítették a templomaikat Ré isten tiszteletére, a rómaiak pedig örökzöld koszorúkat fontak szaturnália ünnepén. Tehát az ötlet, hogy örökzöldet viszünk az otthonainkba, nem új keletű, a termékenység és az új élet szimbóluma az év legsötétebb, legnehezebb óráiban.
De hogy egy pogány hagyomány miképp vált a kereszténység egyik legfontosabb szimbólumává, gyakorlatilag máig talány. A legenda szerint először Luther Márton, a reformáció szellemi atyja állított karácsonyfát a gyermekei számára, amit gyümölccsel, dióval és papírvirágokkal ékesített. Az bizonyos, hogy elsőként Németországban vitték be a keresztények karácsonykor az örökzöldet a házba Jézus születésének éjszakáján.
Ez az új szokás eleinte természetesen az európai királyi udvarokban vált divatossá, majd a nemesség, végül a polgárok körében, majd feltehetően német kivándorlók közvetítésével jutott el a világ legtávolabbi szegletébe is. Lassanként gyertyák is kerültek a fákra, a fény az eljövendő új évet és az új reményeket szimbolizálja, az üvegdíszek pedig csak az 1880-as évektől kezdve jelentek meg.
A fára aggatott szaloncukor pedig tipikus magyar hagyomány.
Nyitókép: pixabay.com
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
