Autó
Vegyél klasszik autót, ne újat, a Hungaroring Classic megmutatta, hogy miért
Stílus és örökkévalóság. Mi hiányzik a modern autókból, ami miatt egyre többen szeretik a régit?
A hétvégi Hungaroring Classic egyszerre volt playboy találkozó, ahová leugorhat a penthouse-ok népe, és családi program is, mert a legjobban mégis a gyerekek értékelik a régi sportautókat, és ez velünk is így van, a bennünk élő gyerek kezd el ész nélkül sikongatni egy De Tomaso Pantera láttán, ami a kedvenc matchbox volt a polcon, és sose gondoltuk volna, hogy látunk ilyet élőben.
Így egy kétéves és egy ötéves fiúval remek apuka program lett az autóbemutató és a verseny, egyúttal segített tisztázni néhány már régóta érő dolgot. Korhű ruhákba ezúttal nem öltöztünk, ezt többnyire amúgy is az autótulajdonosok tették meg, akik viszont igazi playboyok, más nem is engedhetné meg magának, hogy milliárdos autócsodákkal járja Európát és nevezési díjért versenyezzenek, netán össze is törjék az autókat, mert ilyet is láttunk.
Annál is érdekesebb volt harminc-negyven éves vagy még régebbi autókat nézni, mert két éve azért halasztom el az új autó megvételét, mert nem találok olyan újat, ami lázba hozna, és szívesen beleülnék. Ezekbe meg ugye majdnem mind. Nyilván a múlt megszépül, meg azok a típusok maradnak fenn, amik jól sikerültek, de nem csak erről van szó. A Hungaroring Classic egyik szervezője írta le a lényeget, ami régi, az nem feltétlenül jelent elavultat az autók világában. A gépkocsik rövid története tele van majdnem tökéletes megoldásokkal a sportos vezetéshez, a teherszállításhoz vagy a hosszú túrákhoz.
Ma pedig már tényleg nem a robbanómotorok fénykorát éljük. Jönnek az elektromos megoldások, és bár a robbanómotor sem fog kihalni még jó ideig, de jelentősen visszaszorul majd. Addig is csökkenteni kell a fogyasztást, alig egyliteres motorok jelennek meg, és az autógyártók érdeke sem az, hogy örök és tökéletes megoldásokat állítsanak elő.
Ráadásul szinte minden fejlesztést feltaláltak már a benzines és dízelmotoroknál, de a fejlődés látszatát fent kell tartani marketingszempontok miatt, így újfajta elektronikával telepakolt autók születnek, ahol a funkciók nagy része, néhány igazán hasznos és életmentő újdonságot kivéve, parasztvakítás. Cserébe viszont nagyban emeli az országúton lerohadás veszélyét, nem beszélve arról, hogy nagy a veszélye, hogy ennyi elektronikával húsz év múlva megmozdítani sem lehet majd őket. Úgy látszik, persze ne legyen igazunk, hogy egy mai autónak sokkal kevesebb esélye van, hogy húsz-harminc év múlva még menjen és kultikus klasszik típus legyen belőle.
Pár hónapja a család régi autókat nézeget a használtautó oldalakon, és ez most nem kicsi lökést kapott ezzel a hétvégével. Autót venni, bárki bármit hazudik magának, elsősorban érzelmi kérdés, nem racionális döntés, bármennyire is képesek vagyunk racionalizálni az érzelmi választásunkat. Kívülről pont az a baj a mostani autókkal, mint a focival. Egyféle iskola van, meg egy bazinagy szélcsatorna, eltűntek az egyéniségek, mindenki ugyanolyan eszközökkel, esetleg ugyanazokkal a tervezőkkel, majdnem ugyanolyan kocsit tervez. Szemeztünk az elektromos megoldásokkal is, de annak még pár évet adnánk azért, addig régebbi modell jöhet, és az egyéniségért cserébe még pár kényelmi extrát is beáldozunk. És egy régebbi kedvenc típus választásához nem is kellenek feltétlenül milliárdok.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
