Belföld
Csollány Szilveszter tragédiája: „Hol voltak a most leghangosabban jajgatók? Érdemes lett volna megbecsülni”
Csollány Szilveszter többet érdemelt volna. Sikerből, méltóságból, megbecsülésből, lehetőségből, évekből.
Egész Magyarország Csollány Szilvesztert gyászolja, aki 51 éves korában hunyt el koronavírus-fertőzés okozta betegségben. A Blikk számolt be arról, hogy egy hazai újságíró szerint a haláleset árnyékában meg kellene emlékezni arról is, hogy életében is sokkal többet érdemelt volna
Az írónő szerint Csollány Szilveszter többet érdemelt volna. Sikerből, méltóságból, megbecsülésből, lehetőségből, évekből.
Hatalmas fekete-fehér fotókkal, fájdalmasan nagy feliratokkal búcsúzik mindenki Csollány Szilvesztertől. Szinte cimboraként Szilasozzák, mások a Gyűrűk urának nevezik, kicsit mindenki akar magának a gyászból, ahogy egykori, hatalmas sikerének ragyogásában is szívesen sütkéreztünk
– írja Facebook-bejegyzésében Kőváry Anett, aki ezután még keményebb hangvételre vált.
De ő nem dörgölőzött hatalmakhoz, nem tette kirakatba az életét, nem lett a közösségi média harácsoló királya, csupán talán méltóságot vágyott volna. Nem tudom, mert nem ismertem
– tette hozzá, és felidézett két korábbi, 2013-as, illetve 2017-es Csollány-interjút is, amelyekből szerinte süt a szomorúság.
Csollány Szilveszter többet érdemelt volna. Sikerből, méltóságból, megbecsülésből, lehetőségből, évekből. Többet érdemelt volna – legalábbis innen így látszik, aztán ki tudja, talán pont elég volt neki mindenből. De törődött vele valaki is? Úgy igazán? Persze, mindenkinek joga van úgy gyászolni, ahogy szeretne, mégis – praktikusan – érdemesebb volna addig megbecsülni a másikat, amíg az tud róla. Nem a nagy fekete-fehérre feliratozott fotóktól lesz igaz a gyász, hanem az addig készített színes képektől.”
Osváth Zsolt YouTube-videós Facebook-oldalán szintén hasonló gondolatokat fogalmazott meg az olimpiai bajnokkal kapcsolatban.
Most újra mindenki bajnoka, de halála előtt korábban sört csapolt az olimpikonunk, egy kocsmában. Ennek számtalan oka lehet, jórészt nem is a mi hibánk. Ezért nem lehet okolni az egyszerű embert. Pár hete még az oltatlansága volt a téma, évekig meg rá se nézett senki – állítása szerint. Nem éhezett, de nem élt jól. Nem is feltétlenül csak az anyagi nehézségekről beszélek itt. Most jönnek ám a lájkok a részvétnyilvánító posztokra, lehet meríteni a szimpátiafazékból. Mint Damu Rolandnál. Persze, a két ember élete, megítélése merőben eltér, de a haláluk és az utána következő álszent negnyilvánulások hasonlóak
– írta Zsolt, aki felidézte, hogy amikor Damu Roland live-ban ételért könyörgött, a művésztársak, sztárok, politikusok sokasága elfelejtett posztolni, ám a halála után feketébe borult a Facebook.
Forrás: Blikk
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
