Celeb
„Nincs olyan, hogy kínos, mindenben meglátjuk a jót” – Interjú Ricsipível
Az Animal Cannibals harmincöt éve van a pályán, ez idő alatt előfordult, hogy elkalandoztak a mikrofon mellől, de a kezdeti lelkesedés és közlésvágy nem változott. Ricsipível a múltról, a jelenről, a jövőről és arról beszélgettünk, mennyit változtak az elmúlt évek alatt.
1993-ban, amikor az első interjútokat adtátok, azt mondtátok, az Animal Cannibals csak mellékes szórakozás lesz. Mikor hittétek el, hogy több van benne?
Ricsipí: Qka volt az, aki nem hitt benne annyira, ráadásul a családja is próbálta erőteljesen rávenni, hogy legyen egyetemi végzettsége. Nem hibáztatom a szüleinket, hogy kezdetben nem támogattak minket annyira, hiszen mi is így tennénk a saját gyerekeinkkel: a hirtelen jött siker mellett jó, ha van egy B verzió. Igaz nekünk nem volt, de szerencsére minden jól alakult.
A zene mellett műsort vezettek, tévében, rádióban szerepeltek, gyakorlatilag mindenhol ott vagytok. Tudatosan mentetek más irányba is?
R: Tudtuk és láttuk, hogy bármiben ellehet fásulni, mi pedig nem szerettünk volna ráunni vagy kiégni abban, amit szeretünk. Ezért is próbáltuk ki magunkat más szerepben, de mindegyik közel áll hozzánk, ugyanúgy, mint a filmezés, a fotózás vagy a dj-zés. Jó kalandozás olykor a mikrofon mellől eljönni.
Van személyes kedvenc dalod?
R: Durván 300 dalhoz van közünk, nehéz egyet kiemelni. Annak viszont nagyon örülünk, hogy olyan dalokat manapság is elő lehet adni, amiket régebben írtunk. Nekünk nagy szó, hogy amit régen nem slágernek szántuk, hanem a gondolatainkat próbáltuk átadni, visszatérnek. Úgy látszik, a közönség is felnőtt.
Több nagy mérföldkő is volt az életetekben, mégis van, amit kiemelnél?
R: Mindegyik fontos díj, amit kaptunk boldogsággal tölt el minket, ahogyan az is, hogy Érsekcsanádon egy sétányt neveztek el rólunk, de ugyanúgy ez elmondható a fellépéseinkről is, amikor egy nagyon emlékezetes koncertet sikerül tető alá hozni. Az ilyen pillanatok jó visszaigazolások, hogy van értelme csinálni.
És mi volt a legkínosabb pillanat?
R: Nekünk nincs olyan, hogy ez nagyon ciki volt, ugyanis mindenben meglátjuk a jót, amitől tudjuk szeretni, vagy utólag mosolyogva gondolunk rá vissza. Előfordult, hogy a koncerten Qka eltörte a lábát, vagy kiütötte mikrofonnal a fogát, nekem pedig le kellett szaladnom a színpadról, mert a gyros, amit ettem, nem volt annyira friss. Az is kihívást okozott, amikor szakadó esőben kellett helyt állnunk és bőrig áztunk fellépés közben. Ezek inkább kalandnak tűnnek, mint kínos pillanatoknak.
Korábban azt mondtátok, hogy még járókerettel is zenélni fogtok, ezt mennyire gondoltátok komolyan?
R: Az a lényeg, hogy élvezzük, akkor semmi nem szab gátat, még az sem, ha járókerettel járunk. Az viszont más kérdés, mikor kell elengedni, és meddig lehet felmenni a színpadra, de szerintem ez a pont nekünk még nagyon messze van. Egyszer azt találtuk ki, hogy 50 ledolgozott év nekünk elegendő, ami 2039-ben lesz, de azt nem mondom, hogy abbahagyjuk, inkább lecsökkentjük a fellépéseink számát. Amíg van bennünk vágy, addig nem fogjuk vissza magunkat.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
