Egészség
Még mindig #metoo: szakember a zaklatás és az erőszak hátteréről
A #metoo kampány kapcsán előtérbe került a zaklatás és a nemi erőszak témája, ám keveset tudunk arról, hogy min is megy át ilyenkor egy fiatal lány, nő, miért nem mer kiállni a nyilvánosság elé, és legfőképpen: milyen segítséget kaphat, ha már megtörtént a baj. Mit mond a szakember a zaklatás és erőszak mögött lezajló folyamatokról?
Csernák Krisztina pszichológus és pszichológia szakos tanár szerint bár a zaklatás minden esete szörnyű, különösen veszélyesek a gyerek- és serdülőkorban átélt esetek, hiszen ezek eleve torzítják a személyiségfejlődést, meghatározhatják az önmagunkhoz, a nőiességhez, a szexualitáshoz való viszonyunkat. (Sokan később még pszichiátriai diagnózis is kapnak poszt-traumás stressz zavar néven.) A viktimizáció, az áldozattá válás is jellemző lehet: ha valaki élt már át erőszakot, az ismétlődhet életében többször is, és hajlamosító tényezővé válhat a későbbiek során: vagyis bármit is tesz az illető, újra és újra olyan helyzetben találja magát, ahol bántják, megalázzák, zaklatják őt, erőszakoskodnak vele.
És miért nem beszél?
A leggyakoribb kérdés, ami egy-egy ilyen ügy kapcsán felmerül az, hogy vajon miért nem beszélt az áldozat a vele történtekről korábban, „miért csak húsz év után jutott eszébe”, hogy zaklatták, megerőszakoltak. A pszichológus szerint ennek két oka is van: az egyik az önhibáztatás, amikor az ember elhiszi, hogy ha valamit másképp tesz, nem válik prédává, és persze tipikus jelenség az áldozathibáztatás is: „biztos túl kirívóan viselkedett, túl rövid szoknyát vett fel, túl sokat ivott, eleve könnyűvérű nő”, stb. Amikor az áldozatra testáljuk a felelősséget, elhisszük, hogy velünk vagy szeretteinkkel ez nem történhet meg, mert mi nem vagyunk „olyanok”, tehát biztonságban vagyunk.
Mikről beszélhetünk?
Érdemes szót emelni a párkapcsolaton belüli bántalmazásról is, amiről a kívülálló szintén ritkán tud, legtöbbször csak a kapcsolat lezárásakor derül ki. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy ennek is többféle formája van, ám nem mindegyik ismert:
– verbális (szóbeli) erőszak
– szexuális erőszak,
– kisajátító féltékenység,
– pénzügyi erőszak (anyagi függésben tartás, az áldozat pénzének kezelése).
Általában csak női áldozatokról beszélünk, holott egymás bántalmazása kölcsönössé is válhat a kapcsolatban, ráadásul a férfi áldozatok még gyakrabban maradnak homályban, hiszen a bántalmazott férfi képe nem egyeztethető össze a mai, 21. századi „macsó” férfi imidzsével.
Az erőszak bármilyen formájáról is van szó, az a bántalmazottak személyiségére, lelki világára mindig hatással van: gyakori a fájdalom, félelem, fenyegetettség-érzés (fizikai és lelki fájdalom egyaránt), félelem okozta koncentráció-beszűkülés, a fenyegetettség miatt folyamatos feszültség, éberség, készenléti állapot. Extrém esetben megjelenik a „Stockholm-szindróma” is, miről talán a Natascha Kampusch-ügy folytán hallhattatok: egyfajta traumás kötődés jelenik meg az erőszaktevő és az áldozat között, az áldozatok azonosulnak a fogvatartó, az erőszaktevő álláspontjával, nem próbálnak meg menekülni, mert a „tanult tehetetlenség” miatt úgy érzik, nincs erre esélyük, eszközük.
A feljelentés is segíthet
A NANE munkatársai azt javasolják, ha megtörténik a legsúlyosabb bűncselekmény, a nemi erőszak (aminek egyébként jogi értelemben 2012 óta nem csak a közösülés, hanem a nemi szervek erőszakos érintése, ill. az áldozat előtti maszturbálás is része), mindenképpen érdemes megfontolni a feljelentést, hiszen így – a tapasztalatok szerint – nem csak az áldozat zárhatja le könnyebben az ügyet, de a tettes is megfékezhető. Kiadványukban felhívják a figyelmet arra, hogy a feljelentéssel egy időben érdemes igazságügyi orvosszakértőhöz fordulni (ebben a rendőrségen tudnak segíteni), mivel a nőgyógyászati leletet nem mindig fogadja el a bíróság bizonyítékként.
A mielőbbi traumafeldolgozás
„Létezik emellett igazságügyi pszichológus is, aki segíthet abban, hogy a traumafeldolgozás mielőbb elinduljon. Szakmai gyakorlatom során egy megyei rendőr-főkapitányságon volt alkalmam találkozni ilyen helyzetekkel, és a szakember bevonása mindig rendkívül sokat segít”
– mondja Csernák Krisztina.
Természetesen lehetőség van pszichiátriai szakrendelés felkeresésére is, TB alapon. Itt elsősorban pszichiátriai szakvizsgálat történik orvos közreműködésével, bizonyos esetekben klinikai szakpszichológus bevonásával. A trauma súlyosságának függvényében osztályos kezelés is szóba jöhet (rögtön a trauma megtörténtekor, vagy később, hosszútávon fennálló poszttraumás tünetek esetében), és minden esetben rengeteget segít a környezet támogató hozzáállása – többek között ezért is érdemes beszélni ezekről az ügyekről.
Nyitókép: pixabay.com
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
