Film
A Bosszúállók: Végtelen háború egy maratoni hosszúságú csata, amelyiknek tényleg nincs vége
Ha szigorúan vesszük a hősfilmek szabályrendszerét, akkor ez csupán egy fél film, ami azt jelenti, hogy nyugtalanabbul fogsz felállni a végén, mint ahogy leültél az elején.
Ismét végveszélyben a Föld, sőt nem is csak a Föld, hanem minden élet, pontosabban minden életnek a fele. Thanos, a titán, aki a Titan nevű bolygóról származik, ugyanis a fejébe veszi, hogy összegyűjti az 6 Végtelen Követ, hogy aztán ezek segítségével kényszerítse rá az akaratát az ismert valóságra, és ezzel létrehozza az univerzum új egyensúlyát. Ami konkrétabban azt jelenti, hogy minden életközösség fele elpusztul, így ideális mennyiségű, feleannyi élőnek kell osztoznia a koszton és kvártélyon. Magát az elhatározást még az előző Bosszúállók film, az Ultron kora legvégén, a stáblista alatt láthattuk, a Végtelen háború így nagyjából ott folytatja, ahol az abbahagyta. A szopóágnál, és a tendencia a film egyik percéről a másikra csak egyre nagyobb, hosszabb és kíméletlenebb lesz.
A filmbeli gonosz, Thanos, akit Josh Brolin alakít, de igazából bárki alakíthatná, mert nem lehet felismerni a titánban a színészt, irdatlanul erős. A film elején, bár nem egyedül, de simán legyakja Thort és csapatát. Minél több követ szerez meg a hatból (Tér, Hatalom, Valóság, Idő, Lélek és Elme), annál nehezebb lesz őt legyőzni, mert az ereje kőről kőre egyre csak növekszik. Úgyhogy hiába áll össze az egy filmre sok, tízre-tizenkettőre meg pont elég bosszúálló, Vasembertől és Dr. Strange-től kezdve Thoron és a Galaxis őrzőin át Amerika kapitányig és a Fekete párducig (de ebbe bele kell érteni csatolt részeiket is, lásd a Fekete párduc esetében a wakandaiakat, és egy csomó mindenkit még nem is említettünk), szinte a lehetetlennel egyenlő a vállalkozásuk. Ahogy Dr. Strange ki is mondja, miután belenéz a jövőbe és átfutja a milliónál is több lehetséges végződéseket: csak egyetlen esetben ér úgy véget a történet, hogy a Bosszúállok csapat kerül ki győztesen. Vagyis talán ennyire rossz kilátásai még sosem voltak a Marvel jófiú szuperhőseinek.
A Marvel szuperhős filmjei mindig akkor a legjobbak, ha van humoruk, de olyan, ami önironikus, lásd Galaxis őrzői vagy Thor, nem pedig az a hamar unalmassá váló menőzgetős beszólósdi, amit ebben a filmben Strange és Vasember tol. De még ez is jobb, mint amikor humor egy szál se, helyette viszont előkerül a drámázás, a komolykodás meg a nagyot mondás, mert akkor közhelyessé válik a film és modorossá, mint amikor felkérnek valakit, hogy készítsen egy paródiát, de az nem sikerül neki, mert túlgondolta a feladatot, vagy túlságosan tisztelte az eredeti művet. Olyankor azért elhangzanak olyan mondatok, hogy az ember rögeszmésen arcpálmázni kezd. Mintha Adam Sandler vagy Rob Schneider Hamletet játszana. A Végtelen háború pedig e két véglet között mozog: hol üresen moralizál, hol pedig ki-kikacsint a nézőre. De láss csodát, mindezek ellenére a film mégis működik.
Egy szóval sem állítjuk, hogy a Bosszúállók: Végtelen háború korszakalkotó film lenne, még a Marvel filmek Top 5-jébe sem férne be, de egynek, pláne nyári mozinak kifejezetten szórakoztató, elsősorban az időnkénti remek poénok miatt (ezek szinte mind a korábban említettekhez köthetők), másfelől pedig azért, mert annyira látványos, amire tényleg senkinek nem lehet panasza, ráadásul remek ritmusa is van a filmnek. Még azt is elnézi neki az ember, ami ezeknél a crossover filmeknél mindig problémaként jelentkezik: ennyi hőst azért felesleges egyetlen filmbe belegyömöszölni, mert egyszerűen lesz olyan, akire alig marad idő és szinte csak biodíszletként lesz jelen. Végezetül: a vége. A Bosszúállók: Végtelen háborút még merésznek is nevezhetjük a maga pályáján, mert váratlant húz, és a nézők nem fülig érő szájjal, büszke szuperhősként térnek majd haza, hanem tele aggodalommal. De hogy az mikor lesz feloldva, az a jövő zenéje. Elvégre mégiscsak egy végtelen háborúba csöppentünk bele.
A filmet forgalmazza: Fórum Hungary
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
