Külföld
Na de mégis, ki ez a Donald Trump és mit akar? És az jó lesz nekem?
Siker, nők, csillogás – bármennyire furcsa, de a frissen megválasztott amerikai elnök sokak számára nem egy ostoba bunkó, hanem az amerikai álom utolsó megtestesítője. Igazából a nagybetűs Nép úgy szeretne élni mint ő, ráadásul Trump tudja is, mit akarnak hallani. Arról viszont keveset tudunk, hogy valójában mit fog csinálni, ha majd beköltözik a Fehér Házba.
Ébren vagyunk, nem rémálom volt, és nem haltunk meg, nem a pokolban vagyunk, ez a valóság: Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást.
A kérdés persze jogos: és akkor ezt mégis hogy? Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen bunkó, sőt, minden jel szerint agresszív és ostoba embert megválasztanak a világ leghatalmasabb emberének (hogy mást ne mondjunk: nála lesz az atomfegyverek indítókódja!) Megpróbáljuk megmagyarázni, ehhez két irányból érdemes megközelíteni ezt a kérdést.
Nők, pénz, csillogás
Először is, a végletekig anyagias Egyesült Államokban máshogy néznek a nagyon gazdag emberekre. Nem irigylik, inkább csodálják őket. Trump ugyan eleve jómódú családba született, de saját jogán is sikeres vállalkozó lett, és ezt igyekezett is megmutatni a világnak. Az 1980-as években igazi celeb lett, menő arcokkal és csinos nőkkel mutatkozott, sokat szerepelt filmekben és magazinokban, hadd irigyeljék a gazdagságát.
Ez be is jött, sokak szemében Trump az amerikai álom megtestesítője. Azt a – hamis – reményt kelti, hogy igen, ebben az országban te is lehetsz szupergazdag, és akkor lesz repülőd és topmodell csajod. Senki nem fogalmazta ezt meg jobban, mint Joe Wurzelbacher, alias Vízvezetékszerelő Joe, egy ohiói melós, aki még 2008-ban lett a kisember mintapéldánya. Pisztolyt tart az ebédlőasztalon, és egy interjúban azt mondta Trumpról:
Ő egy nyertes. Milliárdokat csinált. Gyönyörű nőkkel járt. Modell a felesége. Nincs ezen mit fintorogni. És sok ember hiszi, hogy ezt a sikert be tudja vinni a Fehér Házba is
Még egy dolgot tegyünk hozzá, csak hogy ne komolykodjuk túl a dolgot: a legjobb embertől kapott politikai tanácsokat, hiszen valahányszor Frank Underwood, a Kártyavár legendásan gátlástalan elnöke kinéz a kamerába, és mond valami velőset, akkor csak és kizárólag hozzá beszél.
Berágtak a melósok
A mások oldal, ahonnan megpróbálhatjuk megérteni, hogy a az amerikaiak zöme úgy érzi, a politika nem foglalkozik velük, otthagyta őket bajban. Mert hiába lett sokkal jobb hely a világ az elmúlt húsz-harminc évben, ez Wisconsinben nem egyértelmű. A technológiai fejlődés és a globalizáció egy csomó embernek azt jelentette, hogy elvesztette a munkáját – mert Kínába vitték a gyárat –, illetve a reményt arra, hogy feltörjön, amiért a bevándorlókat hibáztatja (itt lehet részletes adatokat nézegetni, hogy szavazott fekete ls fehér, városi és vidéki, melós és diplomás)
Divat most azon morogni, hogy a tanulatlan, fehér munkásosztály a hibás, de lássuk be, elég sokan vannak, és lényegében senki nem figyelt arra, hogy mit akarnak. Aztán jött Donald Trump, aki úgy beszélt, hogy ők is megértsék, és arról beszélt, amit hallani akartak. És persze reményt adott – lásd fent –, hogy Amerika újra nagy lesz, és lesz megint amerikai álom. Ezek után a többséget nem lehetett meggyőzni, hogy azért kell Hillary Clintonra szavazni, mert ez a helyes.
Mégis, mire számítsunk?
Trump nagyon sokat beszélt a kampányban, de nehéz kihámozni belőle, pontosan mit is fog csinálni – főleg, hogy elég kiszámíthatatlan személyiség. Annyi biztos, hogy felkel majd a nap, működik majd az ország akkor is, ha ő ül az ovális irodában. Az amerikai politika ráadásul sokkal több szereplős, mint a magyar, az elnök hatalma sem korlátlan, és sokan lesznek, akik igyekeznek majd keresztbe tenni neki, ahol csak lehet.
Azt viszont mindenki észre fogja venni, ha Trump elnök kereskedelmi háborúba keveredik Kínával. Azt ígérte ugyanis, alaposan megemeli a kínai termékekre kivetett vámot. Ha meglépi, ez gyakorlatilag minden terméket megdrágít majd, a ruháktól az okostelefonokig, és az egész világra kihathat, de ma még lehetetlen megjósolni, hogyan.
Európai és magyar szempontból a legfontosabb, hogy visszavenne a „világ rendőre” szerepből, és nem kíván feltétlenül beleavatkozni a tengeren túli dolgokba. Beszélt arról például, hogy a NATO szövetségesek kapják össze magukat, költsenek rendesen a hadseregre, ne az amerikaiaktól várják a védelmet. Ez valahol jogos, de így, az új hidegháború közepén elég ijesztő is, mert az oroszok, ugye, itt vannak a szomszédban.
Ezzel szöges ellentétben áll, hogy katonai erővel oldaná meg a szíriai és iraki helyzetet. Úgy mondta: ő simán a porig bombázná az Iszlám Államot. Ehhez nyilván az oroszoknak is lesz egy-két szavuk, de ha tényleg megteszi, akkor mindenki elkezdhet aggódni, hiszen új menekülthullám indulhat el Európába, és a terroristák is újra akcióba lendülhetnek.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
