Tudomány
Minek az űrben bányászni, mikor a tenger mélye is bőven rejt érceket?
Kitörni készül a víz alatti aranyláz.
Sokak fantáziája meglódult az űrbányászat kapcsán: nem is lenne rossz röpködni az égben, óriási kődarabokról zsákszámra hazahordani az olyan nemesfémeket, mint például a platina… De az egyik Amerikai Tudóstársaság 2017-es konferenciáján azt szorgalmazták inkább, hogy egy másik alternatívát vegyünk fontolóra, méghozzá a mélytengeri bányászatot.
Az emberiség féméhsége csillapíthatatlan: szeretünk ásni és kereskedni vele, a melléktermékeivel viszont szennyezzük a környezetet. Hogy-hogy eddig még nem csapott le senki a tengerek fenekén rejlő hatalmas lehetőségekre? – teszi fel a kérdést a Gizmodo.
Számos oka van annak, hogy a jelenlegi bányászati eljárásoktól tovább kellene lépni. Például a technológia. A társaságoknak rengeteg fémre van szüksége: a mostani mobiltelefonok gyártásához legalább hatvanféle fém kell, azaz nagyjából a periódusos rendszer kétharmada, magyarázza a Yale Egyetem részéről Thomas Graedel, ipari környezettan professzor. Még egy jó darabig biztosan szükség lesz bányászatra, főleg a réz kinyerésére, ugyanis a népesség is növekszik.
Komoly környezeti terheléssel is jár a mostani kitermelési gyakorlat: amit az ipar fel tud használni, az csak kis százaléka a föld gyomrából kiásott ércnek, így a meddő főleg salakos tavakban landol. A tárolók falai gátolják meg, hogy a mérgező iszap szétömöljön, rosszabb esetben bekövetkezik ey olyan tragédia, mint a 2010-es kolontári baleset.
A tenger feneke egy ideje már fókuszban van, de mostanában többen is felkapták az ötletet.
Kezd egy kicsit az aranylázhoz hasonlítani az, ami most a tenger körül alakul
számol be Mark Hannington, az Ottawai Egyetem geológusa. A kanadai úr szerint a mélytenger gazdag tárháza mindazoknak az érceknek, amelyekre vágyik az emberiség. Néhol úgynevezett „mangángócok” borítják a tenger fenekét, de nikkel, kobalt, réz és még jó pár féle fém várja, hogy felmarkolják. Az első komoly bányák a geotermikus-vulkáni hasadékok mentén nyílhatnak, mert ott
magas minőségű anyagok – réz, cink, ezüst és arany – találhatók, különleges környezetben, ahol bizonyos országok kizárólagos jogot birtokolnak a bányászatra.
Dél-Korea már el is kezdte a kitermelést, de még mindig sok bizonytalanság övezi ezt az iparágat. Tonnánként pár száz dollár alatt éri meg kinyerni az érceket, különben ráfizetéses a művelet. Azt sem lehet megbecsülni, mennyi fémet rejthet a mélység, hogy egyáltalán megéri-e hozzáfogni. Kellő információ a vett mintákból sem olvasható ki, hiszen hatalmas területekről beszélünk.
Nincs más hátra, mint felfedezni!
Ami még a tudósok előtt áll, hogy a lehetséges környezeti hatásokat is átgondolják. Egy négy kilométer széles réztárna nem mérhető össze egy száz kilométeres mangángóccal, ezen kívül kiemelni annyi anyagot a víz mélyéről, teljesen fel fogja kavarni a mikrobák és más élőlények életét, amelyeknek otthona ez az üledék.
Az álláspontok élesen különböznek: a tudósok egyik része támogatná a mélytengeri bányászatot, mások viszont elleneznék, az ökoszisztéma felborítása miatt. Kérdés, hogy visszatarthatóak lesznek-e az olyan cégek, mint például a Nautilus Minerals.
A NASA által felröppentett aszteroidabányászatot Graedel szerint még nem kell készpénznek venni.
A NASA abban zseniális, hogy felküld az űrbe dolgokat, remélem előbb-utóbb elcsípnek egy aszteroidát is. De a bányászat nem az ő asztaluk. Nem mondom, hogy sose fognak ott fent követ fejteni, de a mi generációnk már nem valószínű, hogy ezt meglátná.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
