Tudomány
Kiszívott madáragy? Fincsi, mi! Furcsa változás tűnt fel az ájtatos manó étlapján
Az imádkozó sáskákról nem is gondoltuk volna, hogy kiszippantják a kismadarak agyát. Mostanában viszont erre kezdenek rászokni. Eddig a madarak ették a rovarokat, de most már fordítva van.
A neveiből és a „kéztartásából” arra következtetnénk, hogy ez a Magyarország rétjein is fellelhető rovar egy nyájas, mókás teremtmény. A valóságban ez azonban nagyon nem így van – egy könyörtelen ragadozóval állunk ugyanis szemben.
Egy új zoológiai tanulmány ráadásul kimutatta, hogy nemcsak ízelt lábúakra veszélyes ez a faj, de még a kisebb termetű madarakat is elkapja, hogy kiszürcsölje az agyukat. Nem valami kozmikus zombivírust kaptak el, hogy levadásszák a csicsergő szárnyasokat, legalábbis a tudomány mai állása szerint egy lenyűgöző természetes viselkedés része ez.
Apróbb gerincesek eddig is szerepeltek az étlapjukon, mint például békák, gyíkok és kígyók, de a tollas jószágokra mostanában fanyalodtak rá, jegyzi meg a Science Alert.
A madárevés rendszertanilag és földrajzilag is elterjedt ezeknél a sáskáknál.
magyarázza Martin Nyffeler, a Baseli Egyetem munkatársa. A svájci tudós és csapata átrágta magát a szakirodalmon, és azt találta, hogy – az Antarktiszt kivéve – minden kontinensen, összesen 13 országban jegyeztek fel eddig ájtatos manók általi madár-ejtést. 24 féle csőrike esett áldozatul a méretes rovaroknak. 147 eset számol be erről a viselkedésről, melyek közül az elsőt 1864-ben vetették papírra.
A legnagyobb veszélynek a kolibrik vannak kitéve, akik az amerikai kerti madáritatóknál lelik így halálukat. Egy nemrégiben készült tanulmány mutat rá arra a hátborzongató gyakorlatra, hogy néha a még életben lévő áldozatot csemegézik a sáskák.
Megközelíti az általában lefelé csüngő madarat, majd az egyik szemén keresztül behatol a koponyájába, hogy elérje az agyszöveteket.
A lendületes támadás általában lefejezésbe torkollik, melyet a sáska erős mellső lábai tesznek lehetővé. Dietrich Mebs, a Frankfurti Egyetem nyugalmazott munkatársa is megerősíti ezt az állítást:
Megragadja az áldozatát, és eszi, amíg az életben van. Szép lassan, az utolsó cseppig kiszippantja az agyát. Ez valahol lenyűgöző.
A madárbarátok nem biztos, hogy ezt a kifejezést használnák a tettére, főleg, hogy az Egyesült Államok kolibri állományát is veszélyeztetik ezek az ínyenc rovarok. Nyffelerék tanulmánya ezt hangsúlyozza is:
Nagy óvatosságra intünk mindenkit, aki imádkozó sáskát enged el, növényvédelmi céllal.
Ilyen esetekre ugyanis volt példa a közelmúltban.
Míg a tudósok meglepődtek ezen a madárvadász természeten, addig egy indianai madarász, Kenn Kaufmann szerint nincs ok pánikra, mert egyelőre kevés a feljegyzett eset.
Nem gondolnám, hogy komoly fenyegetést jelent ez a rémisztő sáska-szokás a kolibri fajokra, mert elég ritkák azért ezek a támadások, az egész populációra vetítve. Fura jelenség, de nem fognak ettől még kihalni.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
