Tudomány
Mint a pinty, hirtelen egy új madárfaj bukkant fel a Galapagos-szigeteken
Ilyen még nem volt, hogy a tudósok szeme láttára szülessen meg egy variáns, és pont a Darwin-pintyeknél történt meg
Most történt meg először, hogy a tudósok az elejétől fogva nyomon tudták követni egy állatfaj létrejöttét. Természetes körülmények között fejlődött ki, teljesen magától ez az új pinty-faj. Mindössze két generáció alatt zajlott le a változás, melyet genom-elemzés és a fizikai jellemzők precíz leírása is megerősít.
A Galápagos-szigetek egyikén, Daphne Major területén bukkantak nemrégiben egy „Nagymadár” becenevű pintyre, mely állat rokonai alapján vázolta fel annak idején a híres természettudós az evolúció elméletét. A változatos Darwin-pinty család legalább 15-féle, különböző fajként volt eddig ismert, mely eltérések segítették megalkotni a természetes szelekció és a mutációk elméletét. Amelyikük jobban alkalmazkodik környezetéhez, az fogja tovább örökíteni génjeit.
Mos két külön faj kezdett keveredni, és hoztak létre közös, hibrid utódokat. Úgy alakult, hogy a szigeten kutató, Princeton Egyetemi biológusok, Peter és B. Rosemary Grant a kezdetektől nyomon tudták követni a nem őslakos szárnyasok megszületését, melyet tanulmányukban foglaltak össze.
Egy verébalakú, nagy kaktuszpinty került valahogyan a szigetre, amely négy másik szigeten – Espanola, Genovesa, Darwin és Wolf- él. Saját énekkel állt elő, amely egy itteni fajéra sem hasonlít.
Nem láttuk, hogy a tenger felől mikor szállt ide, de azt észrevettük, amikor megérkezett. Ez a példány nagyon eltér az itt kikelt hímektől.
Két helyi, közepes földipinty nősténnyel került közelebbi kapcsolatba, melynek kézzel fogható eredménye lett az új faj. Ilyen keveredésre a leglátványosabb példa az öszvér, de a hím oroszlán és a tigris nőstény is képes életképes utódokat nemzeni. De a hibridek általában nem tudnak szaporodni. Ez esetben a pintyek jól teljesítenek: az anyáktól, azaz a G. fortis fajtól eltérő énekük, csőrük és testalkatuk most már tovább öröklődik, egymást vonzzák a fajtársak.
2002-2003 közt már a negyedik generáció kelt ki, de ketten elpusztultak. Összegyűltek: az esős évszakban a testvérek párosodtak, és 26 utódot hoztak össze.
De csak kilencen maradtak meg. A fiú az anyával párosodott, a lány az apjával, mindenki mindenkivel próbálkozott – és tragikus terméketlenség lett az eredménye.
A keverék pintyek viszont nagyobbak voltak az ittenieknél, így könnyebben jutottak élelemhez, ami az életben maradásukat segítette. 2012-ben már 23 egyedülálló példány, és nyolc pár alkotta a csapatot.
Ennek alapján azt lehet feltételezni, hogy Darwin-pintyek már számos alkalommal kereszteződhettek, és amilyen fajokat most látunk, azok a legsikerültebb variánsok.
Aki odalátogat a szigetre, az könnyen azt hihetné, hogy itt csak eredeti fajok élnek. Meglepné, ha tudná, hogy egyik a négyből nemrég jött csak létre. Ezért fontos, hogy hosszú távon is megfigyeljük a terepen a változásokat.
teszi hozzá a svéd Leif Andersson, az Uppsalai Egyetem munkatársa, aki a genetikai elemzésben vett részt. Darwin örülhet: most is bejött, amit annak idején megfigyelt, véli a Science Alert.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
