Ez az, amit senki se ért A szolgálólány meséjével kapcsolatban

A nagy kérdés adja magát: hogy lehet az, hogy míg Waterfordék tökéletesen használják a média erejét nyomásgyakorlásra, a másik oldalnak – hiába volt szerkesztő June – ez eszébe se jut? Holott korábban a gileádi nők levele igencsak felkorbácsolta a kedélyeket Kanadában.

A napnál is világosabb, hogy June többet tudna tenni a gyerekeiért Kanadából, mint Gileádban. A kis Nichole gyakorlatilag újszülöttként vesztette el anyukája – és az anyatej – biztonságát, ráadásul most lehetségessé vált, hogy egyszerűen kiszolgáltatják őt Waterfordéknak. Ha az anyja mellette volna, ez nem lenne lehetséges. A nagylány, Hannah olyan távol van June-tól, hogy még csak nem is találkozhatnak, esély sincs a megmentésére. Ráadásul Hannah befolyásos család „lánya” lett, így kizárt, hogy a legrosszabb gileádi női sorsok bármelyike jusson osztályrészéül: nem küldik a gyarmatokra, nem lesz martha, és nem kényszerítik szolgálólány-szerepbe se. Hannah felnőttként alighanem egy befolyásos parancsnok felesége lesz, és anyjára emlékezvén – felnőttként nyilván megérti majd, mi történt – megteheti azt, amire Serena Joy – eddig – képtelen volt: belülről szíthatja fel a forradalom tüzét.

Ha June tehát Kanadába menekül, a média erejével – túlélőként, aki lányát menekítette ki, és elképesztő története van – Emily-vel együtt egy nagyon komoly médiakampányt indíthat el, ami felébreszti Kanadát és az egész világot. A hétköznapi emberek, akik egy személyes történettel jobban tudnak azonosulni, mint a politikával, ezután tömegével nyomást gyakorolhatnának kormányaikra, hogy tegyenek valamit a gileádi terror ellen, de legalább a szolgálólányokat adják ki…

Hogy ez világháborús helyzet? Jó, de Gileád harcolna a fejlett világ ellen, a gileádi elnyomottak pedig akár hősi halált is halnának a szabadságért, ha kell…