Érdekes

A disszidált észak-koreai diplomata arról mesél, hogyan döbbent rá, miben él

  • Szerző:barok
  • 2020.02.03 | 21:18

Thae Yong-Ho 2016-ig helyettes nagykövet volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, azaz Észak-Koreában. Feleségével és két fiával disszidáltak, és ma az elnyomó rezsim ellen küzdenek.

Lehet, hogy nem is mindenki nyomorog és drogozik külföldön?

Thae úgy nőtt fel, hogy szentül hitt a kommunista ideológiában, és abban, hogy a kapitalizmus a romlásba taszítja az emberiséget. Úgy gondolta, a demokrácia azt jelenti, amit az észak-koreai rezsim elhitetett vele: az ingyenes oktatás, egészségügy, a szociális bérlakások és a 0 százalékos munkanélküliség, ami hazájára a propaganda alapján jellemző. Az ő olvasatukban egyetlen Korea létezik, csak épp a déli részét amerikai kapitalisták megszállás alatt tartják, ám ha azok távoznak, a területek újra egyesülhetnek végre.

A diplomata először azt kezdte látni, hogy az átlagemberek közül valójában igen keveseknek van esélyük tanulni, gyógyulni vagy normális körülmények között lakni, tehát a propaganda javarészt hazugság, majd azt is észrevette, hogy szó sincs arról, hogy a világ kapitalista és demokratikus országaiban nyomor és bűnözés volna a jellemző, épp ellenkezőleg. Mikor Dániában végezte munkáját, felfigyelt arra, hogy a dán kormány jóléti intézkedésekkel védi állampolgárait, de közben szabadságukat is meghagyja.

Olvasd a Twist Olivert, ha tudni akarod, milyen ma London!

Amikor Londonban volt kiküldetésen, egyre nehezebb volt már fenntartani a látszatot. A fiai kamaszodtak, és egyre azt kérdezgették apjuktól, mit mondjanak otthon, ha a társaik a londoni életükről kérdezik őket. Nem beszélhettek az internetről, a koncertekről, a könyvekről, a filmekről, számítógépes játékokról, a demokráciáról, a szabad utazásról, de Észak-Koreában elég egyetlen rossz mondat, és máris koncentrációs táborban köt ki az egész család. Így aztán Thae arra kérte fiait, olvassák újra a Twist Olivert – ez az egyetlen regény, amit a bűnös nyugat irodalmából olvashatnak – és meséljék el azt, mint londoni valóságot. Úgyhogy a fiúk aztán hazudtak, hogy az életüket mentsék.

Lassanként egyre nagyobb volt a kontraszt a londoni és a phenjani valóság, az otthoni beszélgetések és a külvilág felé mutatott kép között. Bár Thae minden privilégiumban részesült, ami az észak-koreai elitnek jár, mégis úgy érezte: lépnie kell, hogy családját kimenekítse az őrületből, és honfitársai ébredését segítse. Azzal, hogy a családdal disszidáltak, gyakorlatilag Észak-Korea egyik első számú ellenségévé vált, és mindenhová testőrrel mehet csak.

A fiatal generáció ébred

Thae felhívja a figyelmet arra, hogy hazája alkotmányát a Nagy Vezér egyszerűen a bibliai tízparancsolatból másolta, azzal a különbséggel, hogy ahol Isten neve szerepel, oda a Kim-dinasztia neve lett beszúrva. Az emberek nem férnek hozzá az internethez, csak belső használatra szánt, propagandacélú intranet létezik, állami szervek által szűrt tartalommal. Az idősek még mindig istenként tekintenek a vezérekre, amit az erős személyi kultusz évtizedeken keresztül plántált a generációkba.

Felmerül persze a kérdés, hogy meddig tart még ez az őrület, Kim Dzsongun után jön-e újabb Kim-diktátor. Thae állítja, hogy Kína nélkül az észak-koreai rezsim nem marad talpon, ezért ha a kínai rezsim bukik, nem sokkal utána Kim Dzsongun rezsimének is mennie kell. Ráadásul a dolgok gyorsan változnak: az új generáció egyre frusztráltabb a korrupt, kizsákmányoló és elnyomó rendszerrel szemben, hozzájuk már egyre több információ jut el külvilágból, a valóságos demokráciákból. Thai szerint a diktatúrának alig 20 éve van hátra hazájában, utána a fiatalok ledöntik a rendszert. Ő legalábbis ezen dolgozik…


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló