Érdekes
6 tény, amit jó, ha tudsz az introvertált emberekről
Introvertált – nehezen barátkozó, befelé forduló típusú, külső világtól elforduló, írja az Idegen szavak és kifejezések szótára. „Az introvertált embert a belső élményeik foglalkoztatják. Figyelmét és energiáit a saját belső világára irányítja”, állítja C.G. Jung. Van azonban néhány dolog, amit sokan félreértenek az introvertált emberekkel kapcsolatban.
1. Az introvertált ember nem feltétlenül félénk.
Sokan hisszük, hogy befelé forduló karakter egyet jelent a félénkséggel, pedig ez nem egyáltalán nem törvényszerű. A legtöbb introvertált ember egyszerűen egyedül tud a legjobban feltöltődni, és az energiáit általában alaposan leszívja minden társas szituáció. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a befelé forduló ember félne a társaságtól, egy-egy ember közvetlen közelségétől. Nem: egyszerűen csak másképpen töltődnek fel, mint extrovertált társaik.
2. Az introvertált ember nem sznob.
„Nézd, hogy el van szállva magától, le se ereszkedik hozzánk, szóba se áll velünk…” – halljuk sokszor a befelé forduló emberek kapcsán. A legtöbb esetben azonban erről szó sincs: egész egyszerűen nem rajong a céltalan fecsegésért az illető, továbbá nem érzi szükségét annak sem, hogy bárkihez és mindenkihez közel kerüljön egy iskolai vagy munkahelyi kontextusban. Úgy vélekedik, hogy akikkel egy hullámhosszon van, azokkal szívesen elcseveg, a többiek azonban nem keltik fel az érdeklődését: ettől azonban még nem nézi le őket, sőt.
3. Az introvertált emberek is kedvelik a társaságot.
Szó sincs arról, hogy a befelé forduló emberek ne szeretnék a csapatélményt: a különbség az extrovertáltakhoz képest az, hogy nem mások társaságában, hanem magukban töltődnek fel, ezért a közösségi élményt csak akkor vállalják fel, ha adott a közös nevező a csapattal. Nincs üresjárat, energiarablás, időveszteség, tehát szelektívek ugyan, de élvezik a társasági életet. Arra azért természetesen érdemes odafigyelni, hogy ha egy régi jó baráti társaságban hirtelen megjelenik egy idegen, az introvertált haver azonnal falakat épít maga köré, hogy megvédje a komfortzónáját…
4. Az introvertáltak néha igenis irigyek az extrovertáltakra.
Egy befelé forduló ember számára kimondottan ijesztő, furcsa élmény egy csapat vadidegennel keveredni például a céges csapatépítő tréning során. Van köztük olyan, aki az ilyen helyzetekben teljesen lefagy, és titkon irigyli a kifelé áradó, idegenek közt is gyorsan oldódó kollégákat, akik rutinosan és lazán kezelnek minden smalltalk-szituációt, és közben remekül érzik magukat. Attól még, mert az introvertált ember nem így működik, néha irigyli azokat, akik viszont igen.
5. Az introvertált emberek többsége túl sokat gondolkozik.
Ha nem is mindenki, de a többség hajlamos túlgondolni kissé az élet dolgait. Egészen addig a pontig, amikor már nehéz kilépni a buborékból, és csatlakozni másokhoz. Sok introvertált ember fölösleges aggodalmakkal is nehezíti az életét: ki mit gondol rólam, én mit gondolok róluk, és mi van ha… – ezek a kérdések kicsit sem idegenek az introspektív elmétől. Van, hogy hasznos a megfontolt, analitikus gondolkozás, de számos esetben ez a nyílt, spontán kommunikáció és a megfelelő, pozitív energiaáramlás gátja is lehet.
6. Az introvertáltak nem szeretik, ha beskatulyázzák őket.
„Ó, te ilyen kis félénk, visszahúzódó fiú vagy, egy magányos farkas” – hallják épp elégszer a befelé forduló emberek. Kicsit sem rajonganak azért, ha dobozba pakolják őket és címkét raknak rájuk, ezért ettől lehetőleg tartózkodj (persze ne csak velük kapcsolatban, hanem egyéb helyzetekben is). A legbölcsebben akkor cselekszel, ha nyugodt, visszafogott és barátságos vagy, és nem telepszel rájuk – ezzel a hozzáállással hamarabb megnyílnak, mint gondolnád. Persze, csak akkor, ha dolgotok van egymással, ellenkező esetben ugyanis jobban érzi magát egyedül, kettesben a saját elméjével…
kép: Anete Lusina fotója a Pexels oldaláról
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
