Az agya fele hiányzik, mégis boldog életet él

Emmylou vidám, boldog kislány. Szeret pacsit adni, bújni, puszit dobni, nevetni, szereti, ha a mama mesét olvas neki. Ül, áll, mozog, nevet. Nem beszél, bár ha a mamát hívja, egyre ismételgeti: “nana, nana”.

Első látásra úgy fest, mint egy átlagos ötéves kislány, aki bármikor megszólalhat. De nem fog, soha életében. Emmylou úgy született, hogy agya 40 százaléka nem fejlődött ki a méhben, majd olyan súlyos epilepsziás rohamok kezdték gyötörni, hogy – amikor már napi 100 rohama volt – további beavatkozásokra került sor: agyának további 10 százalékát távolították el.

A kislánynak néha még vannak rohamai, de e már kordában tartható. Anyukája és annak új párja, aki Emmylou apjaként tekint magára, nagy szeretettel vigyáz rá, akár csak a agyszülők. Úgy érzik, Emmylou teljes életet él, még ha nem is olyan értelemben, mint mi.

“És vannak bizonyos dolgok, amiket csak ő tapasztalhat meg, mi nem….” – mondja anyukája.