Erotika
Ilyen belülről a londoni chemszex szcéna, ami már halálos áldozatokat is követelt
A drogos-homoszexuális aktusok szereplői gyakran celebek is, de igazi boldogságot ők sem találnak.
A Vice tekint be abba feneketlen bugyorba, amelyet a drogokkal átitatott szexpartik jelentettek az elmúlt hat évben Londonban. A brit főváros chemszex közegének sötét titkai sorban pattannak ki, kezdve Stephen Port tárgyalásaival, aki megerőszakolt, majd megölt négy fiatal srácot. De Stefano Brizzi esete sem egyszerű, aki a nagyváros déli részében savban akarta feloldani az általa megölt rendőr holttestét, amelyből evett is.
Mindkét gyilkos ügyében fontos tényező, hogy chemszex körökben forogtak, azaz több olyan férfival is közösültek, akiket randioldalakon szedtek össze. Ezeken az összejöveteleken mefedront, G-t és metamfetamint fogyasztottak – majd iszonyatos gyilkosságaikat ezeknek a kábítószereknek a rovására írták.
Minél több chemszex-ügy kerül bíróság elé, annál több hátborzongató részlettel bővül a tudásunk erről a viszonylag zárt világról. Fogalmunk sincs, mekkora lehet a nyúl ürege: Port és Brizzi ügye messze túlmutat azon, hogy csak a drog-túladagolás vagy a nem biztonságos közösülés volna itt a fő probléma. Emelkedtek a londoni HIV-fertőzés számok is, illetve a GHB/GBL túladagolásos esetek is gyakoribbak lettek.
Ráadásul nemcsak a társadalom perifériáján élők, de korábbi rögbi-sztárok, rádió producerek és tévés közszereplők is tarkítják a chemszex-tablóképet.
Már a társadalomtudósok célkeresztjébe is bekerült ez a szcéna, és természetesen a kriminológusok is rárepültek a témára. Christine Schierano, a liverpooli John Moores Egyetem munkatársa 2011 óta tartja megfigyelése alatt a közeget. A kriminológust főleg az egészségügyi következmények és a kábítószerek terjesztési módja foglalkozatja. Sikerrel interjúvolt már meg több dílert és kuncsaftot is. Teljes odaadással végzi munkáját: volt olyan éve, hogy ébren töltött óráinak harmadát ilyen partikon töltötte.
Hi, yes still researching chemsex at the @PHI_Research in Liverpool focusing more on drug use rather than drug dealing
— Christine Schierano (@c_schierano) June 12, 2017
Etnográfiai kutatásának eredményei, melyről összefoglaló decemberben jelent meg egy akadémiai magazinban, minden eddiginél részletesebben számolnak be erről a témáról. Hogy hogyan változott a chemszex közeg, mi hajtja és kiket vonz be. Schierano szerint ez:
Egy második élet, mely rejtve nyüzsög a felszín alatt; egy sajátos válasz arra, hogy ebben a városban mindenki magányos.
A fiatal olasz nő hat éve cseppent ebbe a világba: egyedül volt, társaságot keresett. Táncolt és ivott a Vauxhall híres-hírhedt melegbárjaiban. Hozzácsapódott egy csapat meleg sráchoz, akik már nyakig benne voltak a szexuális és drogos kalandokban. Bevették a körükbe, elfogadták, hogy ő
egy hetero lány, aki egy meleg srác agyával gondolkodik.
Ők kérték fel a lányt, hogy dokumentálja az életüket. A kriminológus belenyúlt: pont a chemszex partik kulcsfiguráival lett jóban. Időközben dagadt a szcéna, és a klubokból a magánlakásokba tevődtek át a partik. Egy fiatal, karizmatikus és gyönyörű dealerrel is megismerkedett: a dél-amerikai Leon jóvoltából első sorból nézhette a történéseket, hogyan vált London a chemszex fővárosává.
Egy ilyen partin a legtöbben lelazulnak: néhányan közösülnek, páran betépnek, zenét hallgatnak, nevetgélnek. Olyan, mint egy szokványos buli, csak itt jobban központban van a drog, és a szoba sarkában idegenek kefélnek. Irodai dolgozók, bárpultosok, stylistok, táncosok, bankárok, egyetemi oktatók futnak itt össze, a világ minden pontjáról.
Egy állandó kuncsaft volt egy gimnáziumi tanár, aki minden hétvégén drogot vett, hogy jól érezzék magukat partnerével.
Nem volt egyszerű neki, hogy minden hétfőre kitisztuljon a feje, és tanítani menjen. Többen mondták neki, hogy inkább jelentsen beteget, de lerázott minden érvelést azzal, hogy kötelességet vállalt a gyerekek felé. Aztán egy razziánál letartóztatták, és odalett a munkája is.
Ami szintén megdöbbentette a kriminológust, az az, hogy milyen döntő szerepet vállaltak a kábítószer terjesztők: a saját otthonaikba kezdték szervezni az összejöveteleket. 23 chemszex-dílert ismert meg, és vizsgált behatóan: kiderült, hogy túlnyomórészt külföldiek voltak, olyan helyekről érkeztek Londonba, mint Dél-Amerika, Olaszország vagy Kelet-Európa. Mindössze ketten voltak angolok. Két okból kezdtek drogot forgalmazni: pénzért és népszerűségért. Főleg azért kellett a profit, hogy saját drog-szükségletüket tudják belőle fedezni. Illetve minél népszerűbbek voltak, annál több cuccot tudtak eladni.
Nélkülözhetetlenek, sőt: szerethetőek lettek, így még több ügyfelet vonzottak, azaz: több szexpartner is állt rendelkezésre náluk. Leonnak például az volt a heppje, hogy izgalmas pasinak lássák. Imádta, ha ránéztek az emberek, és megkívánták.
A GBH/GBL a testépítőktől került a melegekhez: e szerek fogyasztása kanossá tesz. A metanfetamin is felpörget, és szexuális vágyat is biztosít. Nemcsak szemtől szemben árulták a cuccot, de randiappok segítségével is üzleteltek. Volt olyan hétvége, hogy egy díler egy kilónál is több mefedront tudott elsózni. A legtöbben 200 grammot szoktak alkalmanként igényelni ebből az Indiából beszerzett anyagból.
A GBL.com oldalról pedig öt literes tartályokat rendelnek a dílerek, mely literenként nekik 40 fontjukba kerül, és 600 adagot jelent. Ennyiből összejön számukra akár 700 font is. Schierano úgy látta, hogy egyáltalán nemkönyörtelen, vagy profitéhes egyének végzik a forgalmazást.
Kevesebbe került a cucc, ha a vevő közeli barátja a dílernek, és akkor is, ha lefeküdt vele. Még olcsóbban jutott hozzá az, aki jól is kefél. Például egy díler négy nap alatt 2300 fontot is összehozott, de a végén csak 1000 maradt meg belőle, mert G-eufóriájában mindenkinek kifizette a taxiját haza. Nem élősködnek a kuncsaftokon, hanem maguk is élvezői a rendszernek.
A drogterjesztő házigazdák munkaköréhez az is hozzátartozik, hogy a vállukon sírja el a vendég a bánatát, és egy védőburokban is érzik magukat a kuncsaftok egy ilyen orgián.
Ők nem olyan dílerek, akik az üzlet megkötése után egyből lelécelnek, hanem a részt vesznek az azt követő eseményekben is. Tanácsadói vagy szociális segítői feladatokat is el kell, hogy lássanak gyakran. Az a dolguk, hogy az emberek jól érezzék magukat.
Stresszelnek is rendesen, emiatt néha ki is kell, hogy üssék magukat, mert itt nem áll meg sosem az élet. Muszáj néha kidőlniük, hogy aludjanak.
Képzeld el, hogy összebújva tévézel a pároddal, mire becsörtet csomó fickó, hogy drogot és szexet akarnak, mégpedig azonnal. Megadod nekik, és máris kész a felfordulás. Vécére mennél, de már ott is dugnak. De elfogadod, mert ebből élsz. Ráadásul így még több drogot tudsz elsózni.
Átlagosan két év után szoktak kiégni a dílerek. Ha elköltöznek, és nem adják meg az új címüket, akkor ki tudnak szállni. De ha csak egy lakásavatót is tartanak, máris előlről kezdődik az egész.
Britney, a 25 éves dél-londoni díler srác elmesélte, hogy képtelenség volt kettesben maradniuk a pasijával, mert valaki mindig ott sertepertélt náluk. Párszor elköltöztek, de nem úszták meg a váratlan ügyfelek felbukkanását. Ha megkérdezték tőle, miért enged be bárkit is a lakásába, akkor azt válaszolta, hogy
Ha nem szervezek szexpartikat, akkor nem is tudok sok cuccot eladni.
A hat év alatt megfigyelt 23 dílerből mindössze három maradt meg Londonban, a többiek vidékre vagy külföldre húztak. Leon valahová Észak-Európába lépett le, de van, aki a Kanári-szigetekre tette át a székhelyét.
De amint egy kilép, valaki máris a helyére ugrik.
2014-ben valami megváltozott – eltűnt az a bizalmas légkör. Német pornófilmes stílusban, zokniban kezdtek szexelni, meg bokára rögzíthető pénztárcákban, hogy ott tartsák a pénzüket vagy drogjukat. De aki lopni akart, az kivárta, míg kidőlnek, és akkor szabadította meg értékeitől áldozatát.
Képbe kerültek a gimnazista klikkek is, és egyéb külsősök. Volt egy olyan kelet-európai, huszonéves irodista is, aki hiába próbálkozott, hogy bekerüljön a belső körbe, közben pedig hamar drogfüggővé is vált.
Nem voltak barátai, csak szexre használták, vagy hogy drogot vegyen a többieknek. Egyszer a túl sok szer miatt tudatát vesztette, és megerőszakolták. Miután magához tért, megnézették vele az aktusról készült videófelvételt.
Akikkel a kriminológus találkozott, azoknak 80 százaléka már HIV-fertőzött volt. Pszichés betegségeik is vannak, paranoid tünetekkel, illetve légzési és keringési nehézségekről is beszámoltak.
Annak a legrosszabb, akit mássága miatt a többségi társadalom kirekeszt, és a melegek sem fogadják be. Akit a Grindr-en elutasítanak, az onnantól kitaszított lesz. Lemennek kutyába is, csak hogy valakinek kelljenek.
A szcéna mégis terjeszkedőben van: Gran Canaria Gay Pride eseményein és francia síparadicsomokban is elérhetőek ezek a kábítószerek. Az átlátszó, körömlakkra emlékeztető szagú folyadékokat könnyű becsempészni. De Nagy-Britannián belül is izmosodik a szcéna: Brighton, Glasgow és Manchester is érintett már.
Ezek a srácok keresnek valamit. Talán szeretetre vágynak. Londonba érkeznek, összefekszenek egy csomó fickóval, kimaxolják a szabad meleg életet. Fontos a partizás, mert egész héten elszigetelten élnek. Ilyenkor lubickolnak a multikulti tömegben, a legmagányosabbnak mondott város szívében. A bennük lévő belső űrt próbálják így betölteni.
Schierano meglátta a chemszex árnyoldalait is:
A legtöbbjük mégsem lesz boldog: több kárt okoznak maguknak ezzel, mint jót. Reménytelenség és szeretetlenség lesz a vége, csalódás azoknak, akik nagy elvárásokkal cseppentek bele a szcénába. Egy ideig élik ezt a kettős életet, aztán kénytelen-kelletlen visszazökkennek a valóságba.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
