Gerinckitépős trancsír helyett könnyed, de szórakoztató csihi-puhi lett az új Predator

Amikor kiderült, hogy Shane Black készíti a következő Predator filmet, azon talán többen is meglepődtek, mert hogy jön a buddy zsarufilmek koronázatlan királya (Halálos fegyver széria) egy sci-fi akcióhoz? Pedig keresnivalója azért van. Black szerepelt az első, Arnold Schwarzenegger fémjelezte Predator moziban, de ami kevésbé ismert: a forgatókönyvet is ő rázta anno gatyába (már amennyire lehetett). Most bő 30 évvel később viszont nem csak mellékszereplője, hanem fő irányítója is lehetett az újjáélesztett franchise-nak. Ő írta a forgatókönyvet régi alkotótársával, Fred Dekkerrel együtt, és a filmet is ő rendezte. Így most kisebb szerep jutott az ijesztgetésnek, és több a humornak, ami kimondottan jót is tesz az új Predator filmnek.

Predator moziból eddig 5 készült, ha belevesszük ebbe az Alien vs Predator filmeket is, és vegyük. Nézzük őket sorban. Az 1987-es első filmet egy az átlagosnál jobb kezű iparos mester, John McTiernan rendezte, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Drágán add az életed vagy Az utolsó akcióhős. Ne kerteljünk: McTiernan ide, Schwarzenegger oda, az első Predator film egy jóvágású B-mozi, szórakoztató kommandós trancsír, amit azért mindössze az űrből érkezett gonosz figurája tett emlékezetessé, és nem a rendezés, a színészi játék vagy a forgatókönyv. Hogy ez a film maradt a mai napig a legjobb Predator film, az annak köszönhető, hogy ebben ismertük meg a láthatatlanná válni képes embervadászt. 3 évvel később jött a folytatás Danny Gloverrel, és városi környezetben láthattuk ugyanazt, amit korábban a dzsungelben. Ezek után nagyon hosszú szünet következett, majd érkezett 2004-ben minden sci-fi/horror-freak álma, az AVP, vagyis az Alien vs Predator. Ebben a filmben a két szörny összecsapása a lényeg, az emberek csupán lemészárolni való biodíszletek, de az örömködés elmaradt. Tét és feszültség nélküli bóvlira futotta mindössze az alkotóktól, akik 3 évvel később ismét megpróbálkoztak, de a végeredmény még sokkal gyászosabb lett, mint elsőre. Épp ezért is volt felüdülés, amikor 2010-ben új Predator-film készült el, immár újra szólóban, a rendezői székbe pedig nem más telepedett, mint Antal Nimród. Legyünk őszinték: a Predators című film az első mozi újraforgatása dzsungelben kommandósokkal, csak az ellenségből van több, de ez meg igazából nem sokat tett hozzá. Egyszer nézhető, teljesen átlagos B-mozit forgatott Antal Nimród, amit a nosztalgia és a Predator-éhség tett igazán sikeressé. Aztán elmúlt 8 év, és új film készült, ráadásul azzal a szándékkal, hogy nemcsak felélessze, de igazán beindítsa most már a franchise-t.

Azt igazán nem vitathatjuk el Shane Blacktől, hogy nem volt benne ambíció a Predator készítésekor. De volt, rengeteg, és ez hol jó hatással, hol kevésbé jól van van a filmjére. De kezdjük talán az elején. Az új Predator film annak ellenére szórakoztató és élvezetes, hogy a B-filmes kereteken ez a mozi sem képes túllépni (szegény-szegény Predator!), csakhogy ezúttal az egyszeri nézőben felmerül: lehet, hogy ez is a rendezői koncepció része volt. A szereplőket (akiket jó szokás szerint népszerű tévésorozatokból importált a kasztingos) nem lehet komolyan venni, egytől-egyig karikatúrák, pontosan tudja a néző, hogy mi a filmben a szerepük és a sorsuk. Ahogy haladunk előre a történésekben, sorra pipálhatjuk ki őket. Van itt renitens kommandós mesterlövész, aki egyszer már kifogott egy Predatoron, titkos katonai csoport velejéig gonosz feje, autista kisfiú, aki egy perc alatt fejti meg azt, amire a legnagyobb koponyák évek óta képtelenek, atomszexi tudós csaj, akinek nem tudjuk, mi a szerepe azon túl, hogy jó csaj (ő a barna), egy csapat különc, pszichopata, de önfeláldozó ex-kommandós, és szintén jó csaj ex-feleség (ő a szőke), aki bár tudja, hogy egykori férje nem jó házastárs, de azt is tudja róla, hogy kiváló katona meg hazafi. És akkor van nekünk még klasszikus Predatorunk, meg 3 és fél méteres szuper Predatorunk, sőt két Predator kutyánk is, nem beszélve a film végén felvillantott Predator ruháról, ami egy olyan szuperfegyver, amivel legyőzhetők az igazi ellenségek, a 3 és fél méteres szuper Predatorok. Tényleg már csak egy Alien hiányzott a filmből, de abból ezúttal egy sem akadt.

A történet görgetése és fordulatai gyakran nagyvonalúak: ilyenkor se logikát, se magyarázatot nem szabad keresni rájuk, de igazából idő sincs rá, mert a film azért pörögve halad előre. Igazi 2in1, vagyis akciózunk a dzsungelben éppúgy, mint a nagyvárosban. Ami azonban tényleg nagy erénye az új Predatornak, és Shane Black ehhez azért nagyon ért: a film tele van jobbnál jobb viccekkel, egymondatos beszólásokkal, sőt a rendező-forgatókönyvíró még azt sem hagyta ki, amit annak idején újra feltalált és modernizált: a buddy movie-t, amikor két haver együtt harcol egy közös gonosz ellen, és közben egymást is szívatják, mert csak. Azonban szintet emelt, mert itt már nem ketten vannak a buddy-k, hanem többen, egy csapatra való, kattant kommandós, akik összevissza szívatják egymást. Ennek ellenére a Predatort ők sem ússzák meg, így csak egy buddy marad talpon a végén – őt viszont, új Predator-öltönyével együtt, várja a folytatás.