Tudomány
A macskák okozzák a skizofréniát, vagy sem?
Inkább a média vált ki tudathasadást, a tudomány egyelőre óvatosan fogalmaz.
Talán már többen hallottak arról a feltevésről, hogy a macskák skizofréniát okozhatnak. Már évtizedek óta rajta van a tudomány az időnként bulvármagazinok címlapjára is kerülő témán – írja a Wired.
A napokban jelent meg a Psychological Medicine nevű újságban egy vadiúj tanulmány, mely egy csomó idevágó történetet is alapul vett. A macskák és a tudathasadás a hetvenes évek óta kapcsolódik össze, amikor E. Fuller Torrey felfigyelt arra, hogy egy kutyából származó vírus előidézhet sclerosis multiplexet az emberi szervezetben.
Elgondolkodtatott, melyik állat hozhat még ránk fertőző kórokozókat.
Közismert tény, hogy a macska a világ egyik legveszélyesebb baktériumának, a Toxoplasma gondiinak adhat a testében otthont. Számos, korábbi esetleírás említi meg, hogy a skizofrén személyek vérében jóval magasabb számban vannak jelen toxoplazma antitestek, mint az egészséges emberekében.
Az amerikai tudós ekkor kezdett kérdőíves kutatásba, az ezzel a mentális betegséggel élő alanyok életvitelére vonatkozóan. Azt találta, hogy feltűnően sok volt közöttük a macskás. A kérdés az, hogy mikor került a cica a képbe. Torrey megállapítása nem merül ki annyiban, hogy a T. gondii okozná ezt a betegséget, inkább abba az irányba mutat, hogy a személy agyának fejlődését egy meghatározó pontján változtathatja meg egy fertőzés, főleg ha öröklött hajlama is van rá. Bonyolult a feltételezés, amelyet még négy évtized elteltével sem sikerült meggyőzően bizonyítania.
Nem is hagyta abba a munkát: a most 79 éves pszichiáter legutóbb 2015 júliusában keltett némi médiaszenzációt.
Egy brit vizsgálat eközben ötezer szigetországi gyerek adataiból kiindulva kereste az összefüggést a macskatartás és az agyi vagy viselkedésbeli fejlődés rizikós évei közt. Ide tartoznak a 13 és 18 éves kor közt jelentkező, későbbi pszichózist előjelző sötét gondolatok is. Nem nagyon sikerült összefüggést kimutatniuk, a sajtó pedig úgy hozta le a bejelentést, hogy
nyugodjon le mindenki, a macskák nem okoznak skizofréniát.
Csakhogy a tanulmány nem egészen ezt hozta ki. A címe így szólt: „Nincsen egyértelmű összefüggés a macskatartás és a mintául vett 13-18 év közötti brit fiatalok pszichotikus tünetei közt.” Tehát nem azt mondja, hogy egyáltalán nincs a két dolognak egymáshoz köze, hanem csak azt, hogy a vizsgált gyerekeknél nem találtak kapcsolatot.
Torreynek is meggyűlik a baja a statisztikai adatokkal, mert nem mindig derül ki belőlük, hogy mennyire fontos tényező lehet-e a szegénység, vagy az összezártság ebben a kérdésben.
Ha egy zsúfolt lakásban élsz, lepattant környezetben, jobban ki vagy téve a macskáktól elkapható betegségeknek.
Mindezek ellenére, akkor is megbetegedhetünk, ha nincs macskánk, mert egy játszótéren vagy akár a kertünkben is kerülhetünk kapcsolatba macskaürülékkel.
A fent említett, angol gyerekeket érintő vizsgálatban túl fiatalok voltak az alanyok ahhoz, hogy skizofréniát lehessen náluk diagnosztizálni: ezt 18 és 25 éves kor közt lehet inkább kimutatni. Ezért használták a kutatók a „zavart gondolatok” kifejezést, egyfajta pótlékként.
Amiben megegyeznek a szakemberek, az az, hogy a T. gondii fertőzés emeli a pszichózis kockázatát, de egy az egyben azt állítani, hogy cirmosunk pottyantása a felelős a tudathasadásért, egyelőre még nem tudta senki megbízhatóan alátámasztani. A skizofrénia ráadásul egy elég ritka probléma, és még mindig számos feltáratlan kiváltó oka lehet, kezdve a biológia és genetika területével.
Ami biztos, ne dőljünk be a szenzációhajhász szalagcímeknek: egyelőre még nem térképezték fel teljesen ezt a mentális betegséget.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
