Tudomány
A neandervölgyiek mégis köztünk vannak?
Egy új kutatás is azt erősíti meg, hogy génjeik még megtalálhatóak a mai populációban.
A harmincezer éve kihaltnak vélt emberi (al)faj mégis kereszteződött velünk, bár fő sajátosságai a természetes szelekció során kihullottak az emberiség génállományából. Pár darabkája mégis bent tudott maradni a modern ember DNS-ében is. A kaliforniai Davis Egyetem genetikusainak friss tanulmánya azt támasztja alá, hogy ezek az emlékek, melyek a legközelebbi rokonainktól származnak, megvannak, bár egyre halványabban. Graham Coop szerint a kisebb neandervölgyi csoportnak sikerült beolvadnia egy jóval nagyobb közösségbe.
A neandervölgyiek egyébként már félmillió éve elszakadtak afrikai őseinktől, úgy népesítették be Európát, plusz Közép-Ázsiát. A régészek szerint meglepően fejlettek voltak. A leletekből kinyert elég sok DNS-minta alapján jól be lehet határolni, melyik génjeink származnak bizonyosan tőlük.
A mai ember őse, a Homo Sapiens úgy 50-80 ezer évvel ezelőtt hagyta el Afrikát és terjedt szét Eurázsiában. Ekkor jöhettek létre az első hibrid utódok, akik még 50-50%-ban hordozták mindkét ős génállományát.
Afrikában nincsenek
Mostanra az európaiaknál pár százalékban lelhető fel már csak neandervölgyi gén, és picit több maradhatott fenn Kelet-Ázsiában. A főleg afrikai ősökkel bíró embertársainknál viszont teljesen hiányzik. Coop és kollégái, Ivan Juric és Simon Aeschbacher kidolgoztak egy módszert, hogy mérhessék, mekkora szerepet játszik a természetes szelekció a neandervölgyiek sajátosságainak eltűnésében.
Volt egy olyan korábbi tudományos feltételezés, miszerint külön fajról van szó, amely hamar inkompatibilis lett a modern ember ősével, a keverék utódok pedig nem voltak elég életképesek, így nem is sokasodtak eléggé.
A kaliforniai tudósok ehhez képest másra bukkantak: ahelyett hogy egy gyors szelekció zajlott volna le, inkább egy gyengébb, ám annál szélesebb körű kiválogatódás nyomait vették észre.
A mai ember őseinek populációja jóval nagyobb volt, így a káros variációkat hatásosabban tudta eltüntetni. A beteges vagy ártalmas variánsok tovább maradhattak fenn a kisebb számú neandervölgyiek zárt köreiben, addig a többieknél gyorsan ki tudtak szóródni. Vélhetően ez az egyszerű magyarázata annak, hogy a mai napig fellehetőek még az ősi rokonok génjei bennünk.
állítja Juric. Ha többen lettek volna az inkább emberi alfajként számon tartható neandervölgyiek, akkor a géntérképünkben is előkelőbb helyet foglalnának el – jelenti a UC Davis oldala.
Nyitókép: Neanderthaler múzeum, Filckr/suchosch
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
