Lélek
5 bántó mondat a gyerekkorunkból, ami felnőttként is kísért
Az alábbi mondatok szülők, nagyszülők és pedagógusok száját egyaránt gyakran elhagyják, és többségük bele sem gondol, milyen súlyos károkat okoz ezzel. Ideje, hogy felismerjük azokat a mondatokat, amelyek szinte észrevétlenül égtek belénk gyerekként, és tudatosítsuk magunkban, hogy ilyesmit lehetőleg soha ne mondjunk gyerekünknek, unokánknak, tanítványunknak.
1. „Katonadolog / Ugyan már, nem nagy ügy”
A szülő a legtöbbször segíteni akar, amikor gyermeke problémáját – fájdalmát, szomorúságát, csalódottságát – jelentéktelen apróságként definiálja, remélve, hogy így elvonja a figyelmet a kellemetlenségekről. Ha azonban egy komoly bánatot, rossz fizikai érzetet bagatellizálunk, azzal a gyerek őszinteségét vonjuk kétségbe. Így tehát vagy elhallgatja a jövőben a fajdalmát, vagy szégyenkezni fog miatta.
2. „Jellemző, mindig elrontod ezt is!”
Ez a fajta általánosítás minden formájában káros, pláne, ha ilyen erős negatív üzenetet hordoz. Igen, mindenki hibázik, de ha a gyerek egy-egy gyengeségét, hiányosságát, hibáját állandó személyiségjegyként állítjuk be, jó eséllyel felnőttként sem lesz majd magabiztos, sikerorientált ember.
3. „Ne játszd meg! / Ne színlelj! / Ezt nem úgy értetted, ugye?”
Fontos, hogy ha gyerek jelez, jelzéseit a valós kommunikáció formájaként fogadjuk el, és ne gyanakodjunk hazugságra, színlelésre, ne próbáljuk más – számunkra kedvezőbb – színben feltüntetni a dolgokat. Így van ugyanis csupán esély arra, hogy a csemete később is tisztán, nyíltan és világosan kommunikáljon majd.
4. „Ezt most miattad felejtettem el / Ezt is te provokáltad ki”
Az eszközét vesztett szülő – sőt pedagógus – igen gyakran nyúl a hibáztatás különféle formáihoz, noha ezzel értelmetlen bűntudatot ébreszt a gyerekben, akit ez a fajta reakció hasonló helyzetekben felnőttként is elkísér.
5. „Túl kényes/érzékeny/sértődékeny vagy / Ne vedd magadra!”
Tipikus bántalmazói attitűd: beszól, megaláz, aztán közli, hogy ő csak viccelt, netán segíteni szeretne az ártalmatlan észrevétellel, csak éppen mi túl érzékenyek vagyunk, a szívünkre veszünk mindent. Gyerekkorban ez a fajta kommunikáció azért is veszélyes, mert a kicsi számára a felnőtt kijelentése abszolút igazság, a tekintéllyel rendelkező referenciaszemély véleményét meg sem kérdőjelezi.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
