Paraoldás: hogyan ismerjük fel a karácsonyi ajándékvásárlás rémeit meg szörnyeit, és hogyan védekezzünk ellenük

Az embereknek van két jól körülhatárolható része, akiknek egyáltalán nem okoz stresszt, problémát, és akikben nem is ébreszt fel lappangó félelmeket a karácsonyi ajándékvásárlás. Ők már régen megvettek mindent előre, és most hátradőlve élvezik az év végét, vagy praktikus típusok és a netről vásárolnak. De az emberek másik, feltételezhetően nagyobbik fele nem ilyen. Ők decemberben csak veszik meg az ajándékokat, részben azért, mert ekkorra esik a nagy ünnepi leárazások zöme, a legdurvábban halogatók viszont azok, akik azért gyűlölik az ajándékvásárlást, sőt már-már lelki betegekké válnak tőle, mert nem bírják elviselni közben az önmagukból szinte kiforduló többi embert. Ami érthető, mi is voltunk már a decemberi nagy csúcsforgalom kellős közepén, vagy az utolsó pillanatban vásárolni. Tudjuk, milyen rémek és szörnyek jönnek elő ilyenkor a lakások mélyéről, és árasztják el a plázákat meg a bevásárló központokat.

Hogy segítsünk rettegő embertársainkon (meg magunkon is), sorra vesszük a legtipikusabb fenevadakat, hogy miről ismerhetők fel, és hogy hogyan védekezzünk ellenük. Ha nem is válik ettől a karácsonyi ajándékvásárlás sétagaloppá, de idén talán könnyebb menet lesz.

Az Eltúlzott Eladó

Legfőbb jellemzői?

Ő az, aki attól a pillanattól kezdve nem száll le rólad, hogy beléptél az üzletbe. Azonnal rád ront, és tudni akarja, hogy mit akarsz. Gyakran erőszakos és türelmetlen, mert van egy olyan, a munkaköre túlgondolásából fakadó kényszerképzete, hogy ha gyorsan végez veled, akkor kevesebben lesznek az üzletben, de ez a karácsony előtti hetekben csupán illúzió. Az, hogy eközben a legfőbb feladata az lenne, hogy segítsen neked, még ijesztőbbé teszi.

Honnan ismerjük fel?

A szeméről és a mozgásáról. Előbbi üveges és hatalmasra nyitott (szupertág pupillák!), utóbbi pedig fürge és már-már meghazudtolja a fizikát is.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Gyorsnak kell lennünk. Még mielőtt az üzletbe lépünk, szúrjuk ki az Eltúlzott Eladót, és mielőtt megindulna feléd, induljunk meg mi magunk. Közben hevesen és sűrűn vegyük a levegőt, fújtassunk az orrunkkal, gesztikulálva hadarjuk, hogy mire lenne szükségünk, és az sem árt, ha kicsit verejtékezünk. Ettől megijed, és úgy eltűnik előled pillanatok alatt, hogy amíg a boltban tartózkodsz, egyszer sem fog az utadba kerülni.

A Veszett Kutya

Legfőbb jellemzői?

Ő a biztonsági őrök legrosszabb fajtája. Alapvetően szereptévesztésben van, túlgondolja magát és a feladatait is. Szerinte mindenki potenciális tolvaj. Ha az üzletbe lépés után számított 5 percben nem kerül a kosaradba 2-3 tárgy, már rád is került a bélyeg: lopni fogsz. Mindig mögötted megy , de csak egyetlen lépéssel lemaradva, szinte a tarkódon érzed megfélemlítő szuszogását és szigorú tekintetét, ami lézerként döf keresztül. Az egyik szemével követ, a másikkal ellenőriz mindent, amihez csak hozzáértél. Ha végül nem veszel semmit, akkor egészen a kijáratig kísér, de olyan közel a nyomodban járva, hogy az már megalázó. Nem látod, de érzed, hogy mindenki téged néz. Mintha egy lefülelt tolvaj lennél.

Honnan ismerjük fel?

Mivel egyenruhában van, és csak egy van belőle minden üzletben, így nem nehéz felismerni. Ha mégis civilben dolgozik, akkor a szúrós, szigorú és átható tekintete árulja el, és a megfontoltan koppanó léptei.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Legyen nálunk egy tárgy, amit nem ott vásároltunk, ez fontos. Ha Veszett Kutya az üzlet ajtajában állva figyeli az oda betérő friss húsokat, egyszerűen csak menjünk oda hozzá, mutassuk fel előtte ezt a tárgyat, és közöljük vele, hogy nem ott vettük. Ha azonban a Veszett Kutya valahol az üzletben rejtve lesben áll, akkor előbb csípjük nyakon magukban azt a kellemetlen érzést, hogy valaki figyel, majd induljunk el abba az irányba, ahonnan érezzük a rossz energiát, és ott lesz. Mutassuk fel neki a tárgyat, és mondjuk, hogy nem ott vettük. A Veszett Kutya belső parancsa ekkor módosításra kerül: úgy gondolja majd, hogy nemcsak az üzlet árucikkeit, de máshol vásárolt tárgyadat is meg kell védenie a boltba betérő potenciális tolvajok hordájától, és innentől kezdve békén is hagy.

Az Ál-Melankolikus

Legfőbb jellemzői?

Az eladók legnagyobb trükkmestere. Valójában egyáltalán nem melankolikus, csak úgy tűnik, mert úgy tesz. Valójában unja a munkáját, hogy ott kell állnia, gyűlöli azt, hogy mások vásárolnak, és ezért egyáltalán nem akar segíteni. Ha szólsz hozzá, nem figyel, ha mégis felel, motyogva teszi azt, vagy „nem tudom” meg „nincs” a válasz, és akkor is megaláz azzal, hogy sosem néz a szemedbe, hanem átnéz rajtad, és gyakran inkább másnak segít, csak hogy neked ne kelljen, de ahogy elfordulsz, a másik vevőt is faképnél hagyja. Kimondottan kellemetlen, savanyú figura. A legrosszabb az, amikor ketten (vagy még többen is) vannak, mert ilyenkor beszélgetnek egymással, vagy csak úgy tesznek, és közös erővel néznek levegőnek, vagy még annyinak sem, konkrétan semminek. Megsemmisítő.

Honnan ismerjük fel?

Melankolikusnak tűnő tekintetéről. De ha egy kicsit tovább nézzük, meglátjuk a szorongásból fakadó, gonosz rosszindulatot meg az emésztő unalmat a távolba meredő, elvágyódónak látszó tekintet mögött. Ha ez megvan, akkor már azt is látni fogjuk, milyen törékeny, sebezhető, tétova figura is ő.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Nagyon könnyen. El kell kerülni, mert ő biztosan nem fog odamenni hozzád. Passzívan agresszív.

A Szatyorfetisiszta

Legfőbb jellemzői?

Ő az a vásárló, aki azt gondolja magáról, hogy ügyes és gyakorlatias ember, ezért mindent egyszerre akar lezavarni. De azzal nem számol, hogy ha mindennel egy kalap alatt akar végezni, akkor üzletről üzletre járva egyre csökken majd az energiája, miközben egyre több lesz a szatyra, amikkel viszont egyre kevésbé fér majd el, ezért egyre nehezebben is mozog. Még őt magát nem látjuk, de a tömeg kiszámíthatatlan mozgásából azonnal kiszúrjuk, hogy merre és hol jár, pontosabban tolakszik a kezeiben tartott szatyorhalommal. Lökdösődik, mérgesen fel-felhorkant, és közben sopánkodik, de mindezt olyan hangosan, hogy azt már messziről meghallani. És még így is gyakran előfordul, hogy egyszer csak hátulról meglepi és szatyraival félresöpri az embert. Életveszélyes alak.

Honnan ismerjük fel?

Jó hallás kell hozzá, hogy meghalljuk a véget nem érő sopánkodást és kárálást, nyögést és fújtatást, ha viszont a közelünkben jár, akkor meg hallani fogjuk, ha akarjuk, ha nem. Látványra pedig nem nehéz felismerni őt a szatyorhalomról, egyre azonban nagyon kell vigyázni ilyenkor: legyen elérhető közelségben egy menekülőút, mert ha nincs, biztosan magával sodor. Ráadásul többen is lehetnek a közelben, és ha egyszerre indulnak meg az ember felé, már szövegezheti is a végakaratát.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Nagyon nehéz ügy. A bevásárló központokban és plázákban, nem beszélve az üzletekről, általában nem szélesek a közlekedő folyosók, ezért könnyen csapdába eshetünk. Így ha meglátunk vagy meghallunk közeledni egy Szatyorfetisisztát, csak egyet tehetünk: hanyatt-homlok menekülünk a másik irányba, vagy amerre tudunk.

A Pénztárcafosztogató Osztogató

Legfőbb jellemzői?

A karácsonyi ajándékvásárlás a nagyfokú pénzköltésről szól, őt pedig ez vonzza elsősorban: a lóvédra utazik, és igyekszik kihasználni a karácsonykor könnyebben megszólítható szociális érzékenységedet a szeretet ünnepe nevében. Látszólag úgy van ott, mint akinek semmi dolga, vagy van, csak nem veled. Ártalmatlannak tűnik, ezért simán besétálunk a csapdájába. Ha túl közel kerülünk hozzá, váratlanul csap le ránk, már ott is van előttünk, benne a komfortzónánkban, szinte a semmiből terem oda, és ettől mi gyökeret eresztünk. Ellentmondást nem tűrően nyom a kezedbe valamit, közben darálja hozzá a lelkiismeretedre hatni akaró egyenszöveget, ami azt üzeni nekünk, a blokk csak akkor múlik el a lábunkból és akkor mehetünk tovább vásárolni, ha előbb fizetünk azért az érdektelen, felesleges valamiért, amit az Osztogató a kezünkbe nyomott.

Honnan ismerjük fel?

Míg a karácsonyi ajándékvásárláskor mindenki folyamatos mozgásban van, addig ő egy helyben áll. Van valami a kezében, és az nem szatyor, nem táska, nem papírzacskó. Fontoskodva pásztáz körbe, mintha nagyon várna valakit, de tudjuk jól: csak prédára les. A tekintete egy vadászé, a szimata egy vadászkopóé. Egy helyben áll, de a lába ugrásra kész, mint a futóé a startpisztolylövés előtti pillanatban. Ha van időnk és lehetőségünk megfigyelni kicsit, észre foguk venni a figurájából áradó mélységes feszültséget.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Kerüld a szemkontaktust, mert arra utazik. Ha összenéztek, elbuktál. És soha ne menj annyira közel hozzá, hogy a pozíciójából, akár egy 180 fokos fordulattal is, eléd tudjon állni. Ha mégis így alakul, akkor a saját fegyverét használd ellene: azonnal szegezd neki a kérdést, mielőtt megszólalna, hogy szeretne-e jobb emberré válni azzal, hogy segít egy kis adománnyal, például a tengerimalacodnak, hogy teljesebb életet élhessen. De eddig el sem fogsz jutni a kérdéseddel, mert az Osztogató azonnal tovább fog állni, amint kiejted a szádon azt, hogy „jobb emberré”.

A Fölényes Kárörvendő

Legfőbb jellemzői?

A bevezetőben már szót ejtettük azokról, akik előre megvesznek minden ajándékot. Közöttük vannak olyanok, akiket ez a tény eltölt valamiféle felsőbbrendűségi érzéssel, ők a plázák és bevásárló központok übermenschei. Lenéznek és megvetnek mindenkit, aki decemberben vásárol ajándékot a legnagyobb tumultus kellős közepén. Ezért, mivel neki már semmi dolga, pusztán passzióból elvegyül közöttük, és gerjeszti a feszültséget, miközben magában remekül szórakozik. Minden üzletben húzza az időt, feltartja a sort, értelmezhetetlen kérdéseket tesz fel, ok nélkül válogat, majd amikor nagy lesz a káosz, angolosan távozik. Ha pedig valaki a valódi vásárlók közül hangosan panaszkodni kezd valamire, egyet értően adja alá a lovat, legyen szó bármiről is.

Honnan ismerjük fel?

Mivel a Fölényes Kárörvendő nem valódi vásárló, ezért nála sosincsen szatyor vagy bevásárló táska, se papírszatyor. Csak egy hétköznapi civil csomagok nélkül. Zsebre van dugva a keze, túlságosan kihúzza magát, és folyamatosan félmosolyog, ez pedig mind a nagyképűség jele. Ha a sorban áll, elég csak a kosarába nézni: egyetlen dolog lesz benne, valami ártalmatlan apróság, amit bármikor és bárhol máshol megvehetne ugyan, de nem, neki itt és most kell.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Levegőnek nézzük. Úgy teszünk, mintha ott sem lenne. Ha nem vesszük figyelembe, azzal a méregfogát húzzuk ki. Ahhoz, hogy élvezni tudja a szerepét, kell a visszajelzés tőlünk, valódi vásárlóktól. Ezért ha nem figyelünk rá, egy idő után egyszerűen megunja, és magától továbbáll.

Felesleges Gyerek

Legfőbb jellemzői?

Igazából ők ketten vannak: a szülő, aki vásárol, és a gyerek, akit valamilyen oknál fogva magával visz a túrára. A szülő szerepe azonban ott véget is ér, hogy ezt az igencsak hibás döntést még otthon meghozza. A plázában már úgy viselkedik, mint a többi vásárló, a gyereket viszont félig-meddig magára hagyja. Ő pedig unatkozni kezd, majd feltalálja magát valahogy, de ez a többi vásárlónak maga lesz a földi pokol. A gyerek figyelmet akar, ezért hisztizni kezd, a földön kúszik-mászik a többi vásárló lábai között, a legváratlanabb pillanatokban az utadba áll, talán még a kosaradba is belenyúl. A gyermeki fantázia kimeríthetetlen, így az is, mik várhatók egy Felesleges Gyerektől.

Honnan ismerjük fel?

Hát onnan, hogy gyerek. És úgy fest a szülő mellett, mögött vagy a közelében, mint egy feleslegesen felvett ruhadarab. Mondjuk, mint 40 fokban a kötött sapka. És valami olyasmit csinál, amiről neked csak és kizárólag az jut az eszedbe, hogy „jajj, nem kéne”.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Ez nagyon nehéz ügy, mert egy gyerekről van szó. Bármit is csinálsz vele, vastagon benne lesz a pakliban, hogy visszaüt rád a dolog. Úgyhogy két választásod van: ellenkező irányba indulsz el, vagy megkeresd a szülőt, és a figyelmébe ajánlod pusztító módon viselkedő csemetéjét.

A Mártír

Legfőbb jellemzői?

Ennek az eladónak merő szomorúság a tekintete, szinte kifolyik belőle. De ez csak álca. Valójában egy cinikus lélek. Meg mazochista is. Bár eladó, ami az ajándékvásárlás szempontjából mindenképpen jelent valamiféle előnyt, decemberben mégsem vett meg még egyetlen ajándékot sem. Lehet, hogy direkt. Ezért van az, hogy folyamatosan azt dörmögi az orra alatt mindenkinek, hogy „jajj, mikor fogok tudni ÉN ajándékot venni”, meg azt, hogy „jajj, hát ÉN huszonnegyedikéig végig dolgozom”. Miközben mindenki a szeretet ünnepére készülve igyekszik józan maradni és túlélni a karácsonyi ajándékvásárlást, ennek a posztapokaliptikus, troll természetű figurának a szerencsétlenség, a kiúttalanság és a világvége árad a szavaiból meg a tekintetéből is.

Honnan ismerjük fel?

Állandóan sóhajtozik, és olyan a tekintete, mint a kölyökkutyáé, aki fogaihoz képest túl nagy és erős csontot kapott. Vagy inkább semmilyet. A szája megállás nélkül jár a motyogástól, a szemeit pedig szomorú mosoly festi sárgává. A sárga azonban az irigység színe.

Hogyan küzdhetünk ellene?

Adjuk alá a lovat. Provokáljuk. Higgyük el neki, hogy ő a világ legszerencsétlenebb embere, aki ahelyett, hogy a szeretteinek venne ajándékot, a többi ember keze alá dolgozva őket szolgálja ki. Semmiképpen ne mutassuk ki neki ezért a hálánkat, eszünkbe se jusson együtt érezni vele. Sőt, inkább hangoztassuk, hogy a mi szeretteink mennyire boldogok lesznek, ettől vagy attól az ajándéktól, és áldjuk az eget, hogy nem december 24-én délelőtt kell minden ajándékot megvásárolnunk, mint „egyeseknek”.

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Email cím

Vezetéknév

Keresztnév

Elfogadom az adatkezelési nyilatkozatot

Ha Ön ember, hagyja üresen ezt a mezőt: