Film

Elmondjuk, milyen lett az új Luc Besson-film, minimális spoilerrel

  • Szerző:nuus
  • 2017.07.19 | 12:43

Káprázatos színfolt, még a burjánzó sci-fi piacon is. Van benne annyi potenciál, hogy sorozatként is működni fog.

Elegánsan ékelődik be a Star TrekStar WarsDr.Who által kijelölt kvadránsba a francia rendező legújabb gurítása. A Valerian és az ezer bolgyó városában is van Föderáció, mint az Űrszekerekben; ahogyan ez már a nyitó képsorokból kiderül, mely szövetség a különböző fajok kapcsolatfelvételére, majd békés együttműködésére épít.

Ennek a jövőbeli világnak, melyet Pierre Christin író és Jean-Claude Mézières rajzoló még a Star Wars előtt álmodott képregénybe eredetileg, a biodiverzitása tényleg lélegzetelállító: a merész fantáziák szülte lények fajtái bőven ezerféle fölött vannak. Alap, hogy akadnak Avatart vagy az Ötödik elem Díváját idéző, karcsú kék életformák, de szürcsölő, szőrös behemótokat és Jabbát idéző maffiózókat is besorsolt a francia xenomán génlottó. Nemcsak a lényekben (az alakváltó kifejezetten bravúros lett), de gasztronómiai, szépségápolási ötletekben, vagy akár űrhajódizájnban is bőven nyújt újat a film.

Két helyes fiatal kormányügynök körül bonyolódnak az események, akik közt pezseg a kémia. A brit ex-modell, Cara Delevingne nemcsak minimális mimikájával emlékeztet a London Grammar énekesnőjére, amely hasonlat egy ilyen zenész-cameós filmnél adja magát. A mísz Laureline nemcsak hogy az akcióhősnők új generációjának méltó tagja lehet, de vicces ruhái azt jelzik, hogy nem kell túl komolyan vennie világmegmentős szerepét.

Az amerikai kis Alain Delon-srác (Dane DeHaan) annyira nem vagány, mint az eredeti képregényhős Superman-állú fazonja, sem mint Űr Lord, és az erotika-mérőnk sem lengett ki tőle hevesen. Egy napallergiás, anarchista hackerként lehetne inkább elképzelni, de még idővel kinőheti magát.

#Valerian stars @danedehaan and @caradelevingne together at the premiere on the black carpet.

A post shared by Valerian Movie (@valerianmovie) on

Kettecskén száguldoznak egy Ezeréves sólyom ősének is beillő űrjárműben, egy olyan világban, ami gyakran bódító és tömény; viszont sem a látvány, sem az atmoszféra nem vág úgy mellbe, mint például a Ghost In The Shell esetében. Vagy amilyen mértékben majd a már a kanyarban integető Szárnyas Fejvadász 2 fog.

Nem is baj, mert itt inkább a gyönyör, a szórakoztatás a cél, nem a moralizálás (bár a vége felé kicsit elcsúszunk abba az irányba) sem az elviselhetetlen számú adrenalin-sokk.

A zene például a Galaxis őrzőihez képest kifejezetten karcsúra sikerült: a nem túl markáns szintetizátor-témák közé három, ’70-es évekre utaló dalt sikerült beilleszteni, miközben a pazarabbnál pazarabb képsorok kábítanak. A bivalyerős Bowie indítás után félidőben egy Bob Marley-foszlány úszik be, majd egy Bee Gees mashup csordogál a zsivajban.

Az 1975-ös Ambassador of the Shadows című képregény feldolgozásának a sztorija hozza egy közeperős Dr. Who vagy akár Star Trek duplarész izgalmait és csavarjait – sok meglepetés nem fog érni, viszont olyannyira élvezzük a szereplők jelenlétét, hogy magával sodornak a néhol kusza események. A fő karaktereken túl, üdítő alakítást láthatunk Ethan Hawke részéről, és Herbie Hancock legendás jazz muzsikus feltűnése is jó poén annak, aki tudja, mekkora figuráról van szó. A vérprofi szórakoztatóipari munkás Rihanna pedig viszi a show-t.

180 millió dollárba fájt Bessonnak, így nem kérdés, hogy sokat markol a film. És sokat is fog: szerteszét gurulnak a gyöngyök belőle. De hogy igaziak-e, vagy mesteri replikánsok, azt az idő, vagy inkább a tér-idő fogja eldönteni. Meg hogy a már eltervezett folytatásokban Valerianék barátsága csillagidőkig ér-e…

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Életmód
A pulzus a fogyás egyik kulcsa
  • szerző:nuus
  • 2019. 06. 05.