Külföld
Szívszorító, ez a gyilkos bálna napokig siratta halott kicsinyét
A bánat óceánja, de még a kanadaiak szerint nincs minden veszve!
A gyász egy olyan folyamat, mely alól nem vonhatjuk ki magukat. Főleg olyankor, ha egy élőlénynek a gyermeke a szeme láttára hal meg. Ez történt azzal a kardszárnyú delfinnel is, amelyik a kanadai Victoria partjainál bukkant fel a tengerben.
A Bálnakutató Központ, melynek tiszte a hatalmas emlősök megfigyelése a Csendes-óceán keleti részén, július 24-én regisztrálta ezt a borjút. Az ivadék aznap jött világra, de a születése után pár órával már nem maradt életben. Teteme süllyedni kezdett, de azt az anyja szakadatlanul a felszín felé terelte. Legalább három napig küzdött azon, hogy maga mellett, lebegve tartsa kicsinyét.
Ken Balcomb, az intézet alapítója szerint a mama és a társak is végig tisztában lehettek azzal, mi történik:
Tudták, hogy a borjú már nem él. Úgy gondolom, hogy ez egy gyászszertartás volt, a szülő részéről. Nem tudta elengedni. Nem ez az első utódja, akit megsirat: a nyolc évvel ezelőtti elsőszülöttje után még két kicsinyét is elvesztette.
Három év „csecsemőhalál”
Sajnos ez a szomorú eset messzebbre is mutat. A gyilkos bálnák itteni populációja gyérül, és ez az utódok halálozási rátájának ijesztő emelkedéséből is látszik. De gyakran már a terhességek sem problémamentesek.
Ennek a gyászoló mamának a csapatába nagyjából 75 orka tartozik, és az utóbbi három évben egyetlen kicsinyük sem tudott életben maradni. A tendencia két évtizede elkezdődött, akkor még négyből egy borjú fel tudott nőni.
Egyszerűen nem jut számukra elég ennivaló a területükön. Ami a környezetük károsodásának következménye.
A természetes lazac állomány az emberi tevékenység hatására megtizedelődött, ami a fő táplálékforrást jelentené. De a zsákmányolni való állatok vonulási útvonala is módosult. Még a halneveldékből származó példányok sem oldanák meg a krízist:
Genetikailag nem volnának olyan változatosak, ráadásul kisebbek és lomhábbak is. És még a tenyésztésük is költséges.
véli Balcomb. Ha viszont a kismamák éheznek, annak az utód látja kárát. A kardszárnyú delfin nőstényei ráadásul átlagosan öt életképes utódot hoznak világra. 15 évesen kezdenek szülni, és még 25 évig termőképesek. 17 hónapig hordják ki a magzatot, majd egy évig gondozzák. Szó szerint évekbe kerül, hogy utódot állítsanak elő.
Ennyi volt? Ki fognak halni?
Még nincsen minden veszve.
Újra kell építenünk az ökoszisztémát. Természetes módon volna érdemes a lazacokat szaporítani, például azzal, ha helyreállítjuk a folyók állapotát.
Gátak és környezetbarát partok kialakítása nagyban segíthet, és ha a folyóvizek megújulnak, akkor az élőviláguk is meg fog. Ez a lépés segíthet majd a bálnákon is, summázza a szakember a CNN oldalán.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
