Külföld
Tudtad, hogy három kifogottból csak két tengeri hal jut el a tányérodig?
Hej, halászok, halászok, kifogott rajtatok a hálótok? A csúcson van a halászat, de az összkép mégsem kifogástalan.
Háromból egy hal sosem kerül asztalra – vélik a szakemberek, ugyanis hiába jutott a tetőpontra a halászati iparág, mégis adódnak gondok bőven. Az ENSZ kétévente aktuális jelentése beszámol arról is, hogy jelenleg rengeteg a tenyésztett faj, bizonyos halféléket viszont veszélyesen túlhalásznak.
A kifogott állatok egyharmadát vagy vissza kell dobni a tengerbe, vagy pedig azelőtt megrohadnak, mielőtt felhasználásra kerülhetnének. A halneveldék főleg Kínában értek el rekord eredményeket: ez az ázsiai állam látja el a világ halfogyasztóinak immáron a felét, de a környező államok is kiveszik a részüket a tenyésztésből.
A vadon élő tengeri lények helyzete már nem ilyen rózsás: 1980 óta a legnépszerűbb fajok harmadát rendszeresen túlhalásszák, így a mennyiségük is folyamatosan csökken.
A farmoknak áll a zászló, ugyanis 2030-ig legalább húsz százalékkal több halhúsra lesz kereslet a tanulmány szerint, ha a további népességnövekedést helyesen kalkuláljuk. A tenyészetek viszont ártanak a vadon élő példányoknak: az itt használt eleség gyakran a nyílt vízen fogott szardíniából vagy szardellából készül, és még fertőzések is kiindulhatnak a helyszínről.
A halhús nélkülözhetetlen táplálékforrás emberek milliárdjai számára, de sajnos számos helyen megszokott dolog a túlhalászás. A mediterráneum és a Fekete-tenger környéke szinte „kihal”: a fajok kétharmadát vészesen kifosztják a vizekből, beleértve ebbe az illegális pecázást is.
A világ halászatának a fele jelenleg már iparosodott, de a fogás 35 százaléka így is értéktelen lesz. Hulladék, mellékfogás, méreten aluli példányok vagy nem fogyasztható fajok kerülnek be a hálóba; a megtartott zsákmányt pedig főleg a felszereléshiány gyéríti: hűtőberendezés híján nem tud friss maradni az áru.
A tanulmányt készítő, nemzetközi szervezet segíti a fejlődő országokat abban, hogy hatékonyabban termeljenek. A Tanganyika-tónál halszárító berendezéssel a felére csökkentették a veszteséget, míg az Indiai-óceán rákhalászatában is hasonló eredményt sikerült elérni.
Fél fogunkra sem elég?
Világszerte közel 60 millió ember dolgozik ebben az iparban, 4,6 millió vízi alkalmatossággal. A jelentés szerint ez egyáltalán nem megnyugtató adat, ugyanis ennyi hal nincs is szabadon.
Az állatok ráadásul a klímaváltozás miatt a hűvösebb vizek felé veszik az irányt: a trópusi országok, amelyeknek a fennmaradása évszázadok óta a halászaton alapult, komoly problémák elé nézhetnek nemsokára.
Lasse Gustavsson, az Oceana in Europe igazgatója is aggódik:
Az élelmiszer pazarlás egy éhes bolygón: botrányos dolog! Hogy minden harmadik, kifogott halat elveszítjük, az felháborító. A mediterrán túlhalászat is sürgető lépéseket követel.
Huge improvements are needed across the fishing industry. Food waste on a hungry planet is outrageous. The fact that one-third of all fish caught goes to waste is a huge cause for concern for global food security. https://t.co/VixfVOyYuN
— Lasse Gustavsson (@Oceana_Lasse) July 9, 2018
A Madridban élő szakember szerint a haltenyészetek korántsem ideálisak: húszmillió tonna makrélával tömik az állatokat, ahelyett, hogy embereknek adnák azt az ételt, idézi a Guardian.
Great piece and stunning pictures from Oceana’s research expedition to the Aeolian island https://t.co/xP8IF8XuZw
— Lasse Gustavsson (@Oceana_Lasse) June 22, 2018
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
