Tudomány
A kutyád valójában fél, amikor bűnbánóan néz rád
Valószínűleg minden gazdi ismeri azt a bizonyos tekintetet: amikor a kutyádról lerí, hogy valami rosszat követett el, olyasmit, amit nagyon nem kellett volna.
Már megint szétrágta a legújabb cipődet, vagy összepisilte a szőnyeget… Mindenesetre biztos, hogy valami olyasmit csinált, ami neked kellemetlen perceket fog okozni. Előtted ül a kedvenc négylábú, hatalmas pupillákkal, és te rögtön azt gondolod, hogy amit a szemében látsz, az a bűntudat, amit te is éreznél ilyenkor.
Tiszta sor: otthon hagyod a kutyádat pár órára, és mire hazaérsz, az egész lakás tele van tollpihékkel: széttépte a kedvenc párnádat, ami nélkül nincs egyetlen nyugodt perced sem az éjszaka. Pedig már a múltkor leszidtad, amikor ugyanígy járt el a titkos alvómaciddal is, szóval pontosan tudja, hogy amit tett, az helytelen.
Ne, csak a párnámat ne! Rossz kutya! Mit csináltál?
– már üvöltöd is hangosan, a párnádat gyászolva.
Az igazság az, hogy ilyenkor a kutyád egyáltalán nem a bűntudat miatt meresztgeti a szemét, és húzza össze a füleit, hanem egy sokkal összetettebb érzés, a félelem miatt.
A saját érzéseinkkel magyarázzuk
Dr. Alexandra Horowitz tanulmánya éppen arra jelenségre világít rá, hogy hajlamosak vagyunk emberi érzésekkel felruházni a kutyákat, és a saját fogalmaink szerint magyarázni a a viselkedésüket.
Ha egy kutyára nézek, és ezt a bűnbánó tekintetet látom, akkor bűnösnek is tartom. Egyszerűen úgy vagyunk kódolva, hogy így lássuk, szóval ez senkinek sem a hibája.
– mondja Dr. Horowitz egy vele készült interjúban.
Mindenki látott már „bűnös” tekintetű kutyát: összehúzza magát, hátraszorítja a füleit, és a levegőbe nyal: ezek mind a félelem jelei egy kutyánál, amit mi tévesen értelmezünk.
A szidalmakra adott válasz
A kísérletek során a kutyáknak megadták a lehetőséget, hogy megegyenek valami finomságot gazdájuk távollétében, aki visszatérve hol tudta, hol nem, hogy mit csinált a kutya a szobában. Az eredmények nem mutattak különbséget a bűnbánó tekintettel kapcsolatosan. A kontrollcsoportban, ahol a gazdák leszidták kutyájukat, a hatás nem maradt el: a kutyák a már említett tekintettel néztek.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a vétkes tekintet a gazdi szidalmaira adott válasz volt, nem a gaztett elismerése. Egyszóval a tanulmány szerint a “bűnös” tekinet azért ült ki a kutyusok pofájára, mert féltek a gazdi szigorú szavaitól, és nem azért mert beismerték, hogy szörnyű dolgot tettek.
Akkor most megbánta, vagy sem?
Elég valószínűtlen, hogy a kutyák ugyanúgy gondolkodnak mint mi, mivel teljesen máshogy épül fel az agyuk, mint az embereké. A kutyák nem képesek a múltban történtekre reflektálni, és rálátni, hogy valamit rosszul csináltak.
Már léteznek olyan kutatások, amik arról tanúskodnak, hogy bizonyos állatok előre terveznek a múlt eseményei alapján, de a kutyáknál még nincs bizonyíték ilyesmire.”
– mondja Horowitz.
Persze a kutyádnak is vannak emlékei, de egyáltalán nem úgy gondolkozik róluk, mint ahogyan mi emberek tesszük.
Mindenki magából indul ki
Mivel még nincs kellő mennyiségű tudományos kutatás a kutyák érzéseivel és memóriájával kapcsolatban, ezért a saját érzelmeinkhez hasonlítjuk kedvencünk viselkedését: egyes kutatók szerint akárcsak mi, még szerelembe is tudnak esni.
Miután hozzád került a kutyád biztos te is megfigyelted a viselkedését, és kialakult benned egy kép a személyiségéről, arról, hogy mit szeret, és mit gondolhat. Megpróbálod megjósolni, hogyan reagál majd különböző eseményekre, de pontosan sosem tudhatod. Ezért jobb híján maradnak a saját érzéseinkből kiinduló magyarázatok.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
