Ha valamiért tetszik a Prius, de azért kéne a V8

A Toyota Prius mára nem csak egy autó, hanem egy jelenség. Az 1997-ben megjelent első generáció még nem is szerzett akkora hírnevet, mint aztán a 2003-ban érkező második. Furcsa, valószínűleg elég ronda de a formája  aerodinamikailag indokolt, hatékony, és keveset fogyaszt. De ettől nem dobogtatja meg a szívünket. Ha számít a bolygó jövője Priust veszel mint egy csomó hollywoodi sztár. Vagy Brian a Family Guyból.

A Prius köré már szinte egyház alakult, akik közül sokan biztos nem nézik jó szemmel, ha ilyen történik az autóval:

Az autóba egy kompresszoros Hemi V8 HellCat került, 6,2 literes igazi monstrum. Kicsit húztak is rajta így az eredeti 707 helyett inkább 800 lóerő felett tud leadni az egykori hibrid. Az aksi repült, ahogy a gyári motor is, és a kocsi eleje se Toyota. A Doge Challenger SRT HellCat megtestesít mindent amit akarunk. Olyan hangja van, hogy ráz tőle a hideg, és természetesen az építők a gyorsulási versenyekről jól ismert térhálós szerkezetre pakolták fel a kasznit. Ez az igazi sleeper.

Természetesen a gyári kerekeket és a váltót kellően messzire dobták a fékekkel együtt. Helyére speciális, gyorsulási versenyekre használatos “égethető” gumik és hatsebességes manuális váltó került. Olyan 9 másodperc alatt teszi meg a negyed mérföldet.

Szentségtörésnek szentségtörés, de nézzünk magunkba, és egyértelműen tudjuk a választ arra, hogy szeretnénk e.