Belföld
Megint itt az óraátállítás, a szükséges rossz, közösségi jetlag
Oké, hogy nyerünk egy órát, de vasárnaptól hamarabb is sötétedik.
Hogy mi is ez az egész, annak már a tavaszi óraátállítás kapcsán nekifutottunk. Ott át kellett ugranunk egy órát, amit úgymond „elveszítettünk”; viszont cserébe hosszabbodtak a nappalok – most viszont jön a feketeleves. Az óraállítás hatásai szervezetünkre.
Eddig viszonylag kellemes volt az őszünk, a vénasszonyok nyara is szépen adta magát, most viszont erősebb fokozatra kapcsolunk. Nem elég, hogy az év ezen szakában minden az elmúlásról és annak kultuszáról szól, még a korai sötétedést is el kell viselnünk.
A szervezetet megterheli az átállás: a biológiai óránkat is szinkronizálni kell, nemcsak a maguktól automatikusan át nem álló időmérő eszközöket. Volt már szó arról a Parlamentben is, hogy esetleg hagyjuk a francba az egészet, és álljunk át végleg a nyári verzióra. A téli időszámítás úgyis csak zavart és levertséget okoz, de az amúgy még a lelkes iskolásokat is megviseli.
Amíg a téli üzemmódra átszokunk, addig az sem meglepő, ha napokig úgy érezzük magunkat, mint akin átment az úthenger – a krónikus betegségek tünetei is hatványozottan jelentkeznek ilyenkor.
Nem csak a magyarokat viseli meg
Ezt a velünk közös időzónán osztozó lengyelek is belátják, akik szerint szívrohamokhoz, depresszióhoz és akár még autóbalesetekhez is vezethetnek az óraállítás hatásai.
Mi magyarok ráadásul hozzájuk képest még D-vitamin szempontjából jónak is számítunk. A levertség egyik kulcstényezője ugyanis a D-vitamin hiány, ami télen, a szervezetünket érő napfény lecsökkenése miatt fokozottan jelentkezik. Pótolni érdemes és kell is.
A lelkünkön kívül az alvás-ébrenlét ciklust sem érinti jól, hogy ez az egy órácska elmozdul. Az immunrendszerünket, a keringésünket és az anyagcserénket is valóban megviseli ez a gazdasági szempontból bevezetett intézkedés. Több egyetem nemzetközi kronobiológus csoportja is kimutatta nemrégiben, mennyire kockázatos a szociális jetlag. Nyáron a természetes fényviszonyok nem egészen olyanok, mint amit a mi vekkerünk diktál. De ez a jelentéktelennek tűnő dolog például az elhízással is mérhető kapcsolatban van, illetve a génjeink működését és a hormontermelést is befolyásolja.
A szervezet magától értetődő igényeit semmibe vevő társadalmi szokások miatt kell korán kelnünk. Így még az ébredési szakasz is sérülhet, melyre okos megoldások már persze születtek. De például az sem véletlen, hogy a tinik végig alusszák a hétvégi délelőttöket, és a felnőttek zömének rossz közérzetét is okozhatja ez az időbeni elcsúszás. A szűnni nem akaró feszültség oldására pedig sokan egészségtelen eszközökhöz nyúlnak.
A Közép-Európai Nyári Időnek intsünk idén is búcsút, a környező országokkal együtt, Albániától Spanyolországig, Norvégiától Máltáig (Portugália nincs a listán, sem Finnország).
Ez a brooklyni indie zenekar pedig elég jól megcsípte a lényeget:
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
