Mit eszünk majd a Holdon? A jövőbeli űrkaja szó szerint nem evilági lesz

Az űrláz szédítő tempóban közeledik. A NASA a következő két évben az Artemis program keretében ismét űrhajósokat küld a Holdra; a Nemzetközi Űrállomást (ISS), melyet eredetileg 15 évre terveztek, de már a 26. évét tapossa az űrben, hamarosan lecserélik; a tudósok pedig komolyan vizsgálják a személyzettel ellátott mélyűri utazások lehetőségét. Ehhez jön még az űrturizmus projektek elszaporodása, amelyek tehetőseket repítenek ki az űrhatár szélére, így felvetődik a kérdés: Mit eszünk majd a Holdon?

“Az étel az, ami az űrhajósok ép eszét megőrzi”

– mondja Dr. Sonja Brungs, az Európai Űrügynökség űrhajóműveletekért felelős helyettes vezetője. „A jó étel, a megfelelő, változatos, az egyes űrhajósok igényeihez igazított ételek kulcsfontosságúak egy sikeres űrmissziók szempontjából. Szerintem az emberek alábecsülik, hogy ez mennyire fontos.”

Jelenleg az űrhajósok kis élelmiszer-csomagokat kapnak, amelyek készételeket tartalmaznak. Ezeket az ételeket speciális élelmiszer-előállító cégek készítik, majd liofilizálják, dehidratálják vagy hőstabilizálják. Az űrhajósok vizet adnak az ételekhez, hogy felmelegítsék vagy lehűtsék azokat az evéshez; emellett magukkal vihetnek egy speciális ételt is, amely az otthonra emlékezteti őket (ezt is gondosan össze kell állítani és termostabilizálni).

Vannak tiltások: mindent, ami morzsál, például a kenyeret, nem lehet az űrbe vinni, mivel a morzsák könnyen a levegőbe kerülhetnek az alacsony gravitációs környezetben, ami azt jelenti, hogy belélegezhetők vagy bekerülhetnek a létfontosságú berendezésekbe. A sót is korlátozzák, mivel a test a nátriumot az űrben máshogyan tárolja, ami felgyorsítja a csontritkulást, az alkoholt pedig szintén nem engedélyezik, mivel az befolyásolja az ISS-en a szennyvíz újrahasznosító rendszert.

“Az újdonság hatása mindenképpen probléma” – mondja Brungs.

“Azok az űrhajósok, akik hat hónapot töltenek az űrben, hiányolják a ropogósságot és a textúrát. A mentális jólét szempontjából nagyon fontos a különböző textúrák megléte.

2021-ben a NASA elindította a Deep Space Food Challenge (Mélyűri élelmiszer-kihívás) elnevezésű pályázatot, hogy új módszereket fedezzenek fel arra, hogyan lehet az űrben korlátozott erőforrásokkal, minimális hulladékot termelve élelmiszert előállítani, miközben biztonságos, tápláló és ízletes ételeket biztosítanak, amelyek képesek teljesíteni egy hosszú távú mélyűri küldetésen.

“Szó szerint a levegőből készítünk ételt”

– mondja Artuu Luukanen, a Solar Foods Space and Defence vezető alelnöke. A cég egy ehető mikroorganizmust fedezett fel a finn vidéken, amely szén-dioxid, hidrogén és oxigén keverékével táplálkozva fehérjeforrást biztosít. A fehérjét ízesítőkkel vagy textúrákkal keverve különböző tápláló ételeket lehet belőle készíteni, például tésztát, protein szeleteket, alternatív húsokat és tojáspótlót is.

„Azért kezdtünk el gondolkodni az űrbeli élelmiszereken, mert minden űrbéli élőhelyen két kulcsfontosságú hulladékgáz áll rendelkezésre: a hidrogén és a szén-dioxid” – mondta Luukanen. „Tehát amiről itt beszélünk, az valójában nem csak egy űrbeli élelmiszer-előállítási technológia, hanem olyasmi, ami a környezetszabályozás és az életfenntartó rendszer szerves része lesz.”

A Solar Foods fehérje pasztává vagy porrá alakítható, és liszttel és más tipikus élelmiszer-összetevőkkel összekeverhető, hogy fehérjével dúsított ételeket, például tésztákat, fehérjeszeleteket és akár csokoládét is lehessen készíteni belőlük. Folytatódnak a kísérletek, hogy kiderüljön, vajon lehet-e olajokkal keverni, és 3D nyomtatóval steak-szerű textúrájú dologgá alakítani.

A friss ételek szintén fontosak: bár a vitamintabletták segíthetnek, az űrhajósoknak friss élelmiszerekre van szükségük, így folytatódnak a kísérletek, hogy hogyan lehet zöldséget termeszteni ebben az egyedülálló, gravitáció és napfény nélküli környezetben. Az ISS fedélzetén van egy saját, Veggie néven ismert apró zöldségeskert, ahol az űrhajósok a mikrogravitációban történő növénynövekedést tanulmányozzák.

A Földön a floridai Merritt Islanden működő Interstellar Lab egy moduláris bioregeneratív rendszert fejlesztett ki mikrozöldségek, zöldségek, gombák és rovarok termesztésére; a vállalat szintén döntős a NASA Deep Space Food Challenge versenyében, az ausztráliai Melbourne-ben működő Enigma of the Cosmos céggel együtt, amely a mikrozöldségek űrben történő hatékony termesztésének módján dolgozik.

Valószínűnek tűnik, hogy az űrbéli élelmiszerek jövője a gombákat is magában foglalja majd. A NASA Deep Space Food Challenge hat döntőse közül hárman dolgoznak gombákkal kapcsolatos ötleteken, köztük a svédországi Göteborgban működő Mycorena, amely olyan rendszert fejlesztett ki, amely mikroalgák és gombák kombinációját használja a mikoprotein (egyfajta fehérje, amely gombából származik, és gyakran alternatív húskészítményekben használják) előállítására.

„A gombák nagyon sokoldalúak” – magyarázza Carlos Otero, aki a Mycorena K+F csapatában dolgozik. „Különböző szubsztrátumokon képes növekedni, gyorsan fejlődik, és olyan kicsi és hatékony rendszer alakítható ki, amely képes elegendő élelmet előállítani a legénység számára. Emellett nagyon erős, ellenáll a sugárzásnak, és könnyen tárolható és szállítható.”

Ez az űrélelmiszer egy zárt körforgású rendszerben működik, amelynek végterméke 3D nyomtatással csirkehúsfiléhez hasonló állagú étellé alakítható. További előnye, hogy fehérjeforrásuk az összes esszenciális aminosavat tartalmazza, amelyre az emberi testnek szüksége van a működéshez.

De nem csak a fejlesztő magáncégek lehetőségei nőnek meg az űrélelmiszer miatt, hanem a szakácsoké is.

Rasmus Munk, a koppenhágai Michelin-csillagos Alchemist étterem séfje a sok közül egy, aki készen áll a felszállásra. Munk nemrégiben partnerséget kötött a SpaceVIP-vel, hogy egy magával ragadó étkezési élményt nyújtson a Space Perspective magántulajdonú Spaceship Neptune űrhajóján.

Munk csak egy a sok séf közül, akik látják a potenciált a tehetősebb turisták számára a kereskedelmi űrutazásokon nyújtott étkezési szolgáltatásokban.

Azonban az űrélelmiszer fejlesztése nem csak arról szól, hogy mit fogunk enni a súlytalanságban, hanem arról is, hogy mit fogunk enni a Földön a jövőben. A NASA Deep Space Food Challenge-t arra is tervezték, hogy fejlett élelmiszerrendszereket hozzanak létre, amelyek hasznosak lesznek a Földön, új lehetőségeket nyitva meg az élelmiszertermeléshez szélsőséges környezetben és erőforráshiányos területeken.

„Nagy kihívásokkal nézünk szembe, amikor az éghajlatváltozásról van szó, különösen az aszályok tekintetében, amelyek befolyásolják élelmiszertermelési képességeinket”

– mondja Luukanen.

„A világűr ezt végső próbára teszi, ahol hasznosítjuk a más tevékenységekből származó hulladéknak tekintett erőforrásokat, és értéknövelt termékké alakítjuk. Ez a körforgásos gazdaság filozófiája. A Föld a legjobb űrhajó, amelynek fedélzetén valaha is voltunk, és korlátozott erőforrásokkal rendelkezik.”

Kristina Karlsson, a Mycorena kutatás-fejlesztési vezetője számára ugyanez az elv érvényesül:

„Projektünk az erőforrás-hatékonyságért dolgozik a Földön és az űrben egyaránt”

– mondja.

„Szinte nincs kibocsátás, és nincs hulladék. Az űr egy olyan extrém környezet, ahol kihívást jelent az ilyen típusú projektek fejlesztése: ha ott működik, akkor a Földön is működni fog.”

A NASA Deep Space Food Challenge harmadik szakasza idén nyáron indul, és célja, hogy tovább tesztelje, hogyan működhetnek ezek a projektek az űrhöz hasonló körülmények között. Ezt érdemes közelről figyelni: miközben szinte biztos, hogy ezek az újszerű élelmiszerek az űrhajósok táplálkozási profiljának részét fogják képezni az űrben, valószínű, hogy a jövőben a Földön is befolyásolni fogják az étkezési szokásainkat.

(Via)