Érdekes
Az autista sztriptíztáncosnő titkos élete
Mit csinál vajon egy sztriptíztáncos, akinek fogalma sincs, milyen hangulatban van a vendége, mikor áll túl közel hozzá, és milyen témákat hozhat egyáltalán szóba? Nos, kifejleszt egy alternatív személyiséget, akinek mindez könnyen megy. Reese Piper erről az útról mesél a Narrative.ly oldalon.
A legtöbbünk számára természetes, hogy amikor találkozunk valakivel – legyen szó munkáról, családról, barátokról – nem csak a puszta szavak alapján tájékozódunk. Az arckifejezés, a rezdülések, a mimika, a gesztusok mind megsúgják, hogy érzi magát a másik. Ha kommunikálunk, reagál, és mi ebből tudjuk, hogyan folytassuk – vagy éppen zárjuk le – a diskurzust.
Az autizmus spektrumzavarral küzdők azonban vagy egyáltalán nem érzékelik ezeket apró jeleket, vagy épp képtelenek azokat megkülönböztetni egymástól. Nem érzékelik, hogy csendesen beszélő partnerük fáradt, elege van, haragszik vagy épp rosszul érzi magát, de sokszor még az sem tűnik fel, hogy más, mint amilyen normális esetben lenni szokott.
Az érintettek többnyire átlagos vagy átlagon felüli intelligenciájú emberek, akik szó szerint kénytelenek megtanulni a társas érintkezés alapvető szabályait, ami többségünk számára természetes, hiszen ösztönösen lestük el azt kisgyerekként. A személyes tér tartása, a szemkontaktus, a beszéd hangereje, a témák, amiket bizonyos közegben nem hozunk szóba. Az autizmus spektrumzavarral küzdők számára mindez hosszú, nehéz és tudatos tanulási folyamat eredménye.
Reese speciális helyzete abban rejlik, hogy napi szinten kerül intim helyzetbe idegenekkel, és megélhetése múlik reakcióin. Amikor elkezdett a bárban dolgozni, főnöke csak annyit mondott: „Mindig egy ingyen italod van, semmi szex és semmi drog” – arról azonban nem beszélt, hogyan tudja készpénzre váltani formás testét és erotikus táncmozdulatait. Csak nézte a férfiakat, de nem tudta, hogyan vonja be őket a játékba: hogyan induljon és teljesedjen ki az a kommunikáció, amíg eljutnak az első mosolytól a privát boxig, és a vendég a pénztárcájába nyúl.
„Tulajdonképpen kifejlesztettem egy alternatív személyiséget, aki lépésről lépésre tudja, mi a forgatókönyv. A szemkontaktus, a mosoly, az első mondatok, a témák, a megközelítés. Úgy készültem az első alkalmakra, mint más az érettségire, jegyzetekkel, kis kártyákkal, szorongással” – vallja meg az autista sztriptíztáncos, aki ekkoriban – karrierje kezdetén – még nem tudta, hogy mi is az az autizmus spektrumzavar, nemhogy ő maga is azzal küzd. Erre egy kolléganője világított rá…
A tény, hogy Reese-nek naponta több férfival kell meghitt, laza hangulatba kerülnie, hozott egyfajta rutint, amit egy könyvelői állás aligha adott volna meg a fiatal lánynak. Ma már Reese pontosan – elő látásra, az apró jeleket olvasva – tudja, hogy épp milyen karakterrel van dolga, s az adott személyiségtípusnak hogyan férkőzhet a legegyszerűbben a bizalmába, hogy aztán a pénztárcája is megnyíljon.
Reese szerint a nőknek különösen nehéz dolguk van autistaként, hiszen a férfiaknak jobban elnézik a szórakozott professzor-allűrt, a női szerephez pedig hozzátartozik, hogy tökéletesen a másikra hangolódik az ember. A sztriptíztáncosnő úgy érzi, e téren sokan köszönhet szakmájának…
Nyitókép: pixabay.com
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
