Érdekes
Ilyen az élet ma egy kommunában, ahol nincs pénz és tulajdon
A Bruderhof egy Németországból eredő, de Amerikában és Angliában is meghonosodott keresztény közösség, akik elszigetelten követik a Bibliát.
Nincs pénz, de nincs is rá szükség itt
Angliában háromezer fős falut alkotnak, és maguk is bevallják: náluk nincs demokrácia, a vének tanácsa dönt minden fontos kérdésben. Aki a Bruderhof részévé válik, lemond minden ambíciójáról. Karrierlehetőség sincs sok: a nők a konyhán vagy a mosodában dolgoznak (négy mosógép van négyszáz emberenként, úgyhogy van mit tenni egész nap), esetleg a bölcsődében, óvodában segédkeznek, a férfiak pedig a Bruderhof saját cégében, a fabútorokat és fajátékokat gyártó manufakturájában dolgoznak.
Fizetést senki nem kap, hiába a napi 10 óra munka. Igaz, nincs is szükség pénzre, hiszen a közösség mindent biztosít tagjai számára: az ételt, az italt, az áramot, a ruhákat, az orvosi ellátást – illetve bármit, amire csak szükség lehet. A tagok munka után együtt énekelnek, imádkoznak, ünnepelnek, senkinek nincs tévéje vagy telefonja. A modern kütyük nem tilosak, mint a legtöbb ámis irányzatnál, viszont célirányosan használnak csak telefont, autót, mosógépet, sosem a maguk szórakoztatására.
A BBC friss riportja azt mutatja meg, hogyan élik meg a fiatalok ezt a meglehetősen szűk korlátok közé szorított világot.A nők az egyik férfi megszólaló szerint “úgy néznek ki, mint a 19. századi parasztok”, hiszen a fejkendőt, hosszú szoknyát és hosszú felsőt hordanak, míg a férfiaknak elég farmert és pulcsit húzniuk, hogy szerény ábrázatuk legyen. Ám a fiatalok mégsem bánják ezt, hiszen szerintük a ruha lényege az, hogy funkciójában megfelelő és szerény legyen, és nem is értik a konzumerizmus és a kapitalizmus londoni áldozatait, akik azért dolgoznak, hogy újabb és újabb szerénytelen ruhadarabokat vehessenek. “Mintha csak a lelkükben tátongó űrt próbálnák kitölteni” – mondja a Bruderhof egyik fiatal tagja.
Egy évük van eldönteni, lemondanak-e minden ambíciójukról
Az ámisok rumspringájához hasonlóan a fiatalokat a Bruderhof idősei is elküldik egy évre a nagyvárosba, hogy civil életet élhessenek, mielőtt eldöntik, maradnak-e a közösség tagjai. A ámisoknál a többség azért marad, mert a kommuna megszakítja a kapcsolatot a távozókkal, de a Bruderhof esetében előkerül jó pár olyan fiatal, akik a nagyvárosban, önállóan kezdtek új életet, mégis a közösség tagjai maradhattak. Van köztük olyan, akit “hívott” a hajléktalanokkal való munka Londonban, ezért nem csatlakozott újra az övéihez. Minden fiatal 21 éves, amikor eldöntheti, távozik-e, vagy a Bruderhof felnőtt tagjává válik.
Az épp egyéves szabadságát töltő fiatal lány nyitottan vág neki a londoni kalandnak. A közösségtől kap egy kis pénzt, amíg el nem helyezkedik (általában valamilyen Bruderhofhoz köthető karitatív szervezetnél), és ez az első alkalom, hogy önállóan vásárolhat, saját pénzből. “Teljesen új, izgalmas élmény, de persze nagy felelősség is egyben” – mondja a 18 éves lány. Ahogy az idő telik, egyre jobban látja, hogy hiányzik a végtelen zöldterület és természet, no meg a közösség összetartó ereje. Több tag is állítja, hogy azért tért vissza a Bruderhofhoz, mert nem látta értelmét az életnek anélkül, hogy a nap minden órájában Istent és a közösséget szolgálná.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
