Tudomány
Hogyan kezdjük majd újra a Végítélet után?
Rémületes, de igaz: az Armageddon és a Deep Impact filmek valóságosabbak lehetnek, mint gondolnánk. Még rosszabb hír, hogy valószínűleg nem sikerülne egy űrhajóval leszállni egy aszteroida felszínére, majd felrobbantani azt. Ha a röppálya olyan, a becsapódás elkerülhetetlen - de a túlélőknek kézikönyvek írják le, mit kell tenni a Végítélet után.
Csak ebben a hónapban a mérete és a pályája alapján tíz aszteroidát nyilvánított a NASA lehetséges veszélyforrásnak a Földre nézve a naprendszerünkben. Ezzel együtt 693-ra nőtt azoknak az űrbéli képződményeknek száma, amit potenciálisan veszélyesnek ítélt a NASA 2013 óta.
Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy az űrszervezet azt nem pontosította, hogy milyen szempontból is jelent veszélyt ránk nézve ez a tíz aszteroida. De volt már rá példa a Föld múltjából, hogy pusztító következménye lett egy-egy nagyobb ütközésnek. Lásd dinoszauruszok: az óriás állatokat szinte bizonyos, hogy egy meteorit- vagy aszteroidabecsapódás és annak következményei pusztították ki 60 millió évvel ezelőtt.
A kiterjedt megfigyelőrendszerek ellenére mindig előfordul, hogy az utolsó pillanatban veszünk észre egy felénk rohanó égitestet. Csak ebben az évben két aszteroidát is csak néhány nappal az érkezésük előtt szúrták ki, pedig a májusi mindössze 15 ezer km-re ment el a Föld mellett: ez a távolság az űrben szinte semmi.
Az űrből érkező kataklizma csak az egyik, ugyanakkor nagyon valószínű olyan esemény, ami kipusztíthatja az emberiséget – vagy legalábbis annak nagy részét. Ráadásul az élővilágunk részben az ember működésének következtében folyamatosan pusztul, 2014-ben például a kihalási ráta ezerszeresére gyorsult ahhoz képest, hogy az ember megjelent a Földön. Évente 200-2000 faj hal ki. Egyes vélemények szerint nagyon is elképzelhető, hogy a Végítélet már jelenleg is elkezdődött, csak nem egy napig fog tartani, mint a filmekben, hanem egy-két évszázadig.
Szerintük a kérdés sokkal inkább az, hogy mi tud az emberiség tenni ennek megfékezésére? Elkerülhető a katasztrófa? Felfejleszthetjük az aszteroidamegfigyelő rendszerünket? Visszafordíthatjuk a klímaváltozást? A leginkább pesszimisták szerint már teljesen felesleges a kapálózás, inkább azon kell dolgoznunk, hogyan éljünk túl a kataklizma után, és hogyan virágoztathatjuk fel újra az emberiséget az apokalipszist követően.
A jövő már elkezdődött
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy leírjuk, a világ már meg is kezdte a felkészülést a világégés utáni időkre. 1970 óta több szervezet, kutató foglalkozik különböző növények magjainak megőrzésével és konzerválásával. Mára több tucat professzionális high-tech génbank működik szerte a világban! A leghíresebb talán a Svalbard Global, ami egy elhagyatott norvég szigeten van, mintegy 1300 km-re az Északi Sarktól. A helyszínt szándékosan úgy választották ki, hogy extrém körülmények esetén is biztonságosan őrizzék a magokat a hideg és száraz sziklák között. (Csak mellékesen írjuk, hogy néhány hónapja a Trump szerint nem létező globális felmelegedés megrongálta az építmény egy részét, így a tervezőknek gyorsan kellett cselekedniük, hogy ne sérüljenek az őrzött magok.)
Sokkal ritkábbak a génbankok, ahol élőlények biológiai lenyomatát őrzik! Ugyanakkor van néhány ilyen fagyott állatkert a bolygón, ahol embriókat, tojásokat, spermát és egyéb örökítőanyagot őriznek veszélyeztetett állatokból. Igaz, egyelőre a legellenállóbb minta is 20 évig maradt termékeny csupán. Ezekkel a génbankokkal egy nagy baj van. Ha tönkremegy a hűtés, felolvadnak és elpusztulnak a minták. Márpedig könnyen elképzelhető, hogy a védelmi rendszer és az energiaellátás emberi beavatkozás nélkül nem fogja évszázadokig bírni.
Megoldást jelenthet, hogy kutatók először találtak hatékony és költségkímélő megoldást a DNA információk leírására. Ha a jövő tudósai képesek lesznek az adatokból élő DNA-t előállítani, akkor élő szervezetek létrehozására is lehetőség nyílik.
És akkor már csak annyi a kérdés, hogy hol tároljuk az adattárolókat?
Abban a legtöbben egyetértenek, hogy a problémáinkat itt a Földön kell megoldanunk: nincs B terv, mert nincs B bolygó sem. Viszont a Földön elrejteni az információt nehéz ügy. Hiszen ha bekövetkezik a kataklizma, az éppen érintheti az adattároló helyét is. Lásd a norvég példát, hogy nem készülhetünk fel mindenre.
Az egyik lehetséges helyszín az űr, ahonnan már hat hónapos idő után hoztak vissza a Földre élő növényi magokat. Ezek a kísérletek azért is fontosak, mert a jövőben az űrállomásokon és majd a Marson is meg kell oldani a növénytermesztés kérdését.
Az űrbéli tárolás legkockázatosabb része a sugárzás, ami súlyosan károsíthatja a DNA-t. Bár az atmoszféra bizonyos sávja kellő védelmet nyújthat, megoldást kell találni, hogy a mélyűrben is megóvják.
Ha ez sikerül, akkor már csak azt kell megoldani, hogy a minták biztonságban vissza is jussanak a bolygóra – és tegyék mindezt időben. Nincs is már olyan messze az Alien-filmekből ismert androidok világa, amikor a hosszú útjukat járó űrhajókat robotpilóták irányítják.
Forrás: Piaxabay.com/MasterTux
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
