Lélek
Ez az, amit muszáj megszoknod tengerparti nyaralásod után
A nyaralás után levertség – depressziónak azért ne nevezzük – a többség számára nem ismeretlen fogalom. A landolás a (szürke, koszos és felhős) repülőtéren, az első munkanap hajnala, amikor megszólal a vekker… nos, ezek nélkül simán tudnánk élni mindannyian. Íme, néhány furcsaság, amelyekkel nem könnyű újra megbarátkozni…
Nem beszélhetsz bármikor bármiről, mert megértik.
Idegen terepen hamar megszokja az ember, hogy kihasználja a magyar nyelv egyedi adottságait: nevezetesen azt, hogy semmilyen más élő nyelvre nem hasonlít, és a nemzetközi jövevényszavak aránya is viszonylag alacsony marad. Röhögés a portás frizuráján netezés közben, vulgáris poénok a strandon, prosztó sztorik megosztása a luxusétteremben… mi tagadás, könnyű megszokni, hogy senki sem érti, mi épp a témánk. Itthon aztán rendesen észnél kell lenni, hogy ne a pincér előtt vitassuk meg, hogy mennyi jattot is érdemelne valójában, és a taxis előtt is titokban maradjon, hogy mit gondolunk a vezetési stílusáról…
Nincs minden sarkon friss tengeri hal, marad a konzerv.
Első világbeli probléma, aláírjuk, de ettől még fáj kissé minden tengerparti nyaralás után, hogy itt csak a mirelit és konzerv jellegű sósvízi finomságok jutnak el hozzánk, ami azért messze elmarad a műfaj friss darabjaitól. A mélyhűtött garnéla és a frissen fogott rák között feszülő különbség mélyebb, mint a Michelin-csillagos étterem és a sarki késdobáló közötti szakadék, és ezt bizony nem könnyű újra megszokni egy-két hét kényeztetés után.
Neked kell takarítani és mosni, nincs rá külön személyzet.
Kissé fárasztó dolog nekiugrani a hétköznapi teendőknek nyaralás után, amikor egy-két héten keresztül egy szalmaszálat nem kellett keresztbe tenned. Ki ne ismerné az érzést, amikor nyaraláskor nem törődünk azzal, hogy egy kiló homok kerül a mosdókagylóba, mert másnap reggel úgyis kitakarít a személyzet? Hát igen. A legjobb, ha eleve úgy megyünk el otthonról, hogy csillog-villog a kecó, és így komfortérzetünk lesz, amikor a saját, tiszta ágyneműnkben pihenhetünk végre. Mindennek van előnye, természetesen a megszokott környezetnek is, de a takarítónő azért hiányozni fog…
Nem alhatsz délig, muszáj melózni is.
A nyaralás egyik fő szépsége abban rejlik, hogy miután délig aludtál, akár még ebéd után is ledőlhetsz egy picit pihenni a strandon. (Leszámítva persze azokat a napokat, amikor képes voltál hajnali fél kilenckor kelni a reggeli kedvéért, mert messzire utaztál várost nézni, kirándulni.) Lássuk be, hogy a hétköznapok taposómalma során ez azért kissé hiányzik: érdekes módon az óvodában mindenki gyűlölte a délutáni alvást, de felnőttként – a munkahelyen – már simán el tudnánk képzelni mindezt…
Nem ihatsz meg minden étkezés után egy-két sört.
Aligha akad olyan ember, akinek a nyaralás során ne nőne jelentősen az alkoholtoleranciája, hiszen mindig kell egy-egy sör a melegben, egy üveg borocska a vacsorához, és persze ott van az a pikáns helyi specialitás az étteremben, amit ajándékként kapunk, és feltétlenül érdemes megkóstolni. Ehhez képest az első napokban, a „hedonizmus” gomb kikapcsolását követően rögtön érezzük, hogy hiányzik a szesz: de nincs mit tenni, hiszen ha folytatnánk az ivást, az már inkább az „alkoholizmus” gomb nyomogatása lenne. Semmi gond, néhány nap, és megszokjuk újra a vizet és a gyümölcsszörpöt is, nyugi. Apropó víz: azért a tengerparti üdülőhelyek többségéről hiányzik a csapokból az ivóvíz, így annak legalább örülhetünk, hogy nem kell folyton kétliteres – és három eurós – palackokat hurcolásznunk magunkkal a 40 fokban, hogy ne haljunk szomjan.
Te mit szoksz meg újra a legnehezebben nyaralás után?
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
