Film
SPOILER, a Mamma Mia! 2 rendesen kisüti az agyad, pont ezért kellene látni?
Politika? Klímaváltozás? Ugyanmár! Totál kimossa az elméd az ABBA-dalokra épülő szórakozás.
Világunk egy veszélyes és gonosz hely, a mindennapjainkat beárnyékolja egy élhetetlen jövő egyre nyomasztóbb terhe – nem csoda, ha néha felhőtlen szórakozásra is vágyunk.
Innentől SPIOLER jön
Ez járhatott a Mamma Mia folytatás készítőinek a fejében, akik rendesen túl is adagolták a bódító koktélt. Már az első rész is hemzsegett a logikai bukfencektől, a Sose hagyjuk ABBA! című fejezet pedig végképp elveti a sulykot. Két órán át, könyörtelenül zúdul a filmvászonról a megfejtéseket és művészi igényességet többnyire nélkülöző musical.
Az elévülhetetlen ABBA-dalok persze adnak egy fílinget a csetlő-botló, vonagló, vagy épp ide-oda ugráló stábtagok látványa mellé, akik látszólag élvezik, ami történik velük, ahogyan az egy fizetett nyaraláskor illik is. A profi színészek arcán mindenesetre fel lehet fedezni néha azt az arckifejezést, mintha egy vöröshangyákkal teli ágyban ébredtek volna.
Az egyébként kiváló művészek mégis hogyan kerültek bele ebbe az émelyítően kalandos karaoke-filmbe? Már a káprázatos színvilág is erős gyomrot követel, és lázasan próbálja elterelni a figyelmet arról, hogy még hozzávetőlegesen sem lehet felfedezni a történetvezetést.
Közönség-es?
Mikor Christine Baranski száján annak kell kiszaladnia, hogy
Maradj már nyugton, harapós vaginám!
akkor komolyan zavarba jöhetünk.
Igen, valamiből fizetni kell a magas élet költségeit. Nekünk meg örökre beégnek a klasszikus svéd popdalok. Viszont akkor hoppon maradunk, ha jellemfejlődésre, történésre, tempóra és ha bármilyen más, tartalmas élményre vágynánk esetleg.
Ol Parker brit író-rendező nem erőltette meg magát, mikor Donna Sheridan előéletét elénk vázolta. Az Oxfordból 1979-ben dobbantó hippilány a meseszép görög szigeten, Skopeloson, egy lepusztuló házikóban köt ki. Hotelt épít és még egy rockbandát is tető alá hoz, Donna and the Dynamos néven. A film időben ugrál, kezdésként látjuk az idős kort megért nőt meghalni (az okos Meryl Streep húsz másodperces jutalomjátéka, plusz a fináléban még cameo-zik egyet…).
Az egyedülálló anya fiatal kiadását Lily James játssza, és a lányát alakító, szintén tehetséges Amanda Seyfried is előkerül, akinek a képességei szintén
parlagon hevernek
– sokunk bánatára. Sophie az anyja emlékére Bella Donna (még jó, hogy nem Prima Donna!) néven szállodát épít, viszont a nyitónapon egy hurrikán miatt elvész a több évnyi befektetett munka. A vőlegénye, Sky is lelép, és mindennek tetejébe betoppan a sosem látott nagymama, Ruby is. A hidrogén-peroxidban pácolt, 71 éves Cher elszabadul, és minden a feje tetejére áll.
Festői görög sziget helyett valamiért a vadregényes Boszniában járunk, ahol mindig esik. Sophie újabb apajelölt után néz, viszont a visszatérő Sky lesz az, aki teherbe ejti. A kikapós nagymama pedig rájön, hogy régen kavart a hotel vezetőjével (Andy Garcia), és a régi barátnők/pasik szálai is követhetetlenül kuszálódnak össze.
A forrasztópákával egybehegesztett mozi sajátossága az, hogy mikor egy fogósabbnak tűnő jelenet zárulna, akkor hirtelen valaki dalra fakad. A szereplők közül főleg Pierce Brosnan „csengő-hangja” megrázó, véli az Observer.com.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
