Életmód
Szex és intimitás a karantén alatt – hogyan ne rontsunk el mindent?
Kékes Réka szexuális fejlesztő gondolatait olvashatjátok.
A karantén hatására társadalmunk váratlanul és felkészületlenül visszahúzódásra kényszerült, és nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez az életmódváltás komoly nyomokat hagy az intimitás és párkapcsolatok érzékeny felületén is.
A háztartások sűrű gócpontontjaivá váltak annak az érzelmi tanácstalanságnak, hogy hogyan lehet e törékeny rendszert újra egyensúlyba hozni, és életünk legfontosabb pillérjeit biztos háttérként rekonstruálni ebben a kiszolgáltatott és kiszámíthatatlan helyzetben. Könnyen úgy érezhetjük, elvesztettük saját döntési képességünk, egzisztenciális vagy érzelmi valóságunk.
Sokaknak szembe kell nézniük a ténnyel, hogy ebben a szociális káoszban az eddig megszokott és látszólagosan jól működő kapcsolati stabilitás felbomlott – egyaránt az érzelmi intimitásra és szexualitásra vonatkozóan is -, és ezeket sürgősen újra kell gondolni.
Ebben az összezártságban szembe kell néznünk magunkkal, a társunkkal és a kapcsolatunkkal, mert nincs lehetőség az elkerülésre, a hazugságra, a kompromisszumokra és az elfojtásra, mert erre ez az érzékeny és mindenre kiélezett időszak már nem ad további lehetőséget. Választhatunk, hogy vagy tudattalanul sodródunk a kapcsolati pokol kapuja felé, és naivan hisszük, hogy majd minden jóra fordul, vagy a legnagyobb éberségünkért kiáltva harcolunk önmagunkért és azokért a válaszokért, amelyeket eddig nem kellett keresnünk.
Mennyire vagyok kész arra, hogy ebben a létbizonytalanságban és túlélési pánikban fenntartsam a vágyamat és nyitottságomat a partnerem felé? Szembe tudok-e nézni a határaimmal, és azt tudom-e képviselni és felvállalni? Szembe merek-e nézni a szexuális és kapcsolati hiányosságaimmal? Képes vagyok-e a kapcsolat különböző területein a valódi konszenzusra? Képes vagyok-e arra, hogy az együttlétet értékessé tegyem magam és a másik számára?
Ha ezeket a kérdéseket nem tesszük fel magunknak időben, akkor számíthatunk arra, hogy kapcsolatunk fel fog hozni minden olyan hiányosságot, ami az intim életünket vagy szexuális szféránkat övezi. A megoldáshoz nézőpontváltás szükség: ezt az időszakot nem problémaként, hanem lehetőségként kell szemlélnünk, ami segíthet megerősíteni az intim és szexuális kötelékeket.
A társadalmi elképzelés sajnos leggyakrabban a probléma elkerülése és a szembenézés hiánya. Az intimitás edukációja, a szexualitás tanítása tabu, mert maga a fogalom is az. Mert a valódi testi–érzelmi-lelki sebezhetőséget nem tudjuk egyazon kontextusban kezelni. Amit a szüleink generációja örökségként adott, az a szeparáltság, az elhidegülés, a „kirakat kapcsolat”, a szimulált szexuális valóságok, melyek a fejben az elvárások és hiányszükségletek által dőlnek el.
Ha menekülés helyett a probléma megoldására törekednénk, fontos feltennünk magunknak és a párunknak néhány kérdést:
Hajlandóak vagyunk szembenézni az erőnkkel, a fejlődni vágyásunkkal és a bátorságunkkal? Azzal az ösztönös képességünkkel, ami a legelemibb gyökerünk – a gyönyör értékteremtő ereje? Képesek vagyunk-e elengedni a kontrollt, és a fejünkből visszatérni a testünkbe is? Merünk-e a túlélésre kiépített stratégiáinkból belépni az intimitás terébe? Tudjuk-e szolgálni tudatosan a szex és intimitás összetartó erejét? Képesek vagyunk-e választani a vonzalomhoz visszavezető utat – megízlelni és felfedezni újra a vágyra épülő együttlét értékét? Megállni egy lélegzetvételnyit, és az örök mennyiségi kérdésekről – hogy hányszor szexeljünk és hány orgazmusunk legyen – levenni a fókuszt, és a minőségi értékeket állítani újra előtérbe?
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
