Családon belüli erőszak? Férfiak is lettek öngyilkosok miatta!

A párkapcsolati erőszak nem csak fizikai formában létezik. A bántalmazó fél gúnyolhatja a másikat, féltékenykedhet, korlátozhatja a másik szabadságát, pénzét, társas kapcsolatait, szexuális életét, szülői jogait, és mindenért a másikat hibáztathatja. Ezek a jelenségek gyakoriak lehetnek egy-egy elmérgesedett vagy még működő kapcsolatban is, de sokan nem gondolják, hogy ez bántalmazásnak minősül, hiszen rendszeresen előfordulnak, és nem okoznak komolyabb következményeket. Pedig ezek is a bántalmazás kategóriájába esnek, hiszen az egyik fél a másik felett hatalmat gyakorol, és közben fájdalmat okoz.

A fizikai bántalmazások áldozatai többnyire nők vagy gyerekek, de a fentieket sok férfi is megtapasztalhatja. Az “erősebbik nem” azonban sok esetben védtelenül és tanácstalanul áll a helyzettel szemben, gyakran nem is ismerik fel a bántalmazást, esélyes, hogy csak hisztisnek gondolják párjukat.

A Mankind Egyesület, amely a családi vagy kapcsolati erőszakot átélt férfiaknak nyújt segítséget az Egyesült Királyságban, ijesztő adatokat közölt a probléma nagyságáról és elhallgatottságáról. Szerintük minden hatodik férfi tapasztalt már kapcsolati erőszakot, és a rendőrség által regisztrált esetek negyedében volt felnőtt férfi a bántalmazott fél.

Ugyanakkor a férfi áldozatoknak csak 4,7 százaléka kért és kapott szakmai segítséget. A legijesztőbb az, hogy sokan eljutnak a teljes kilátástalanságig, és öngyilkosságot követnek el. A Egyesült Királyságban 2021/22-ben 18 férfi lett öngyilkos bizonyíthatóan párkapcsolati erőszak miatt. Ez a duplája a 2019/2020-as számnak. Háromhetente egy embert jelent.

A Mankind Egyesület arra is felhívja a figyelmet, hogy fontos azon személyek felismerése és támogatása, akik kapcsolati erőszak áldozatai. A bántalmazott férfiak fele (49 százalék) nem mondja el senkinek, hogy mi történik vele, még akkor sem, ha már évek óta tart a helyzet. Ezért kulcsfontosságú, hogy a környezetük észrevegye a jeleket, és segítő kezet nyújtson számukra. Ilyen jelek lehetnek például a feszültség, a zavarodottság, a magabiztosság elvesztése, a lekezelő vagy megalázó bánásmód, a külsejének vagy viselkedésének megváltozása, a barátoktól való elszigetelődés.

Ha felmerül a bántalmazás lehetősége, sokan azt gondolhatják, hogy jobb, ha nem ártják bele magukat mások családi ügyeibe. Beavatkozni valóban nem is kell, de jelezni az áldozatnak, hogy észrevettük a szituációt, nem ítéljük el, és elmondhatja, ami a szívét nyomja, nagyon sokat segíthet. Elvezetheti őt is a felismeréshez, hogy jobban lássa a saját helyzetét, és gondolkozni kezdjen, hogyan keveredhet ki belőle.

Társadalmi szinten pedig el kellene jutnunk addig, hogy túllássunk a hagyományosan erőltetett férfi-női sztereotípiákon, és elfogadjuk, hogy egy férfi is lehet bajban, kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, és szüksége lehet a támogatásra.