Lélek

Apa nélkül felnőni, sima ügy? Vagy ki tudja, hová vezethet?

  • Szerző:nuus
  • 2018.06.08 | 16:15

Ezért olyan sebezhető és nehezen kezelhető manapság sok fiatal férfi.

(kép: SplitShire / Pixabay)

Az apátlanság öröklődne? Számos család hozzászokott már ahhoz, hogy generációkon át hiány van apafigurákból. Ezért van az, hogy a tekintéllyel és férfiassággal fellépő pasikra érzékenyek az apa nélkül felnőtt fiatal srácok. Van, aki balesetben, vagy betegségben veszíti el hímnemű felmenőjét, és mostohaszülőből sem jut neki éppen egy hiteles alany. Némi intelligenciával vagy talpraesettséggel lehet azért így is boldogulni az életben; a hátrányt leküzdeni annál nagyobb vívmány, ha valaki képes túlszárnyalni felmenői érdemeit.

De apahiány úgy is felléphet, ha még életben van az ősünk, viszont nincsen jelen az életünkben. Legyen akár a karrier, vagy az olyan munkarend, ami miatt a családfőt elszólítják otthonról bokros teendői. Még ennél is nehezebb ügy az, ha rájövünk, hogy az apánk maga választja azt, hogy inkább máshol tölti az idejét, mint a családi fészek melegében. Takarózzon akár a munka mögé – arra ugyanis kiképezték, de hogy milyen férj és apa legyen, azt nem volt alkalma megtanulni.

A gyerek pedig elvárná, hogy foglalkozzon vele is. Ha erre a válaszként gyakran kiabálást és otrombaságot kap, akkor abból neheztelés származik, ami a serdülő kor végére haraggá érik be.

Utólag eshet le, hogy az apának sem lehetett könnyű – küzdhetett azzal, hogy gyengéd érzéseit – ha vannak – hogyan juttassa érvényre, illetve feszengett az őt körül zsongó család közepén. A feszültség talán Apák Napján oldódhat, vagy épp hogy robbanhat is: ha az éves ünnep során kap egy rajzot az ivadékától, aki szuperhősként ábrázolja, az szélsőségesen sülhet el.

Mégis mi a jófene akar ez lenni?

– tör ki, nem méltányolván fia belefektetett, hosszú órákig tartó munkáját.

Ha kiégve, kiborulva látja, akár sírni, az megint mély nyomot hagyhat a gyerekben. Milyen mintát közvetít így? Nemcsak az apa- és a férj-szerep nyomja a vállát, hanem az is, hogy hogyan lehessen teljes személyiség. Főleg, ha ő is úgy kényszerült felnőni, hogy nem tudott kinek megnyílni. Ha csak kritikát vagy elutasítást kapott fiatalon, és nem talált egy olyan közeget, ahol feloldódhatott volna. Egyfolytában azzal kellett küzdenie, hogy mindent maga akart megoldani.

Gyakran a házasságok, élettársi kapcsolatok is felbomlanak – az asszonyok általában a végsőkig küzdenek, hogy fennmaradjon a kötelék, és hogy családként működjenek továbbra is. Mikor minden remény elfogy, akkor ők is bedobják a törülközőt.

A zene nyújthat némi vigaszt. Jay-Z dalai is erről szólnak: a Meet the Parents és a Where Have You Been hasonló élethelyzetek alapján íródott.

Örökletes?

Hogy mi magunk tovább visszük-e a számunkra fájdalmas apa-hiányt, vagy képesek leszünk-e túllépni az ősök árnyékán, az nem csoda, ha aggódással tölt el. Akár meg is fogadhatjuk, hogy mi mindent megadunk a srácainknak, ami nekünk kimaradt.

A fiatal férfiak életében az anyák szerepe sem elhanyagolható, viszont az apahiány következményeit teljes mértékben még ők sem tudják semlegesíteni. Ezért is jött létre a National Fatherhood Initiative nevű, non-profit szervezet a tengerentúlon. Közleményük szerint:

Rengeteg társadalmi probléma forrása Amerikában az apátlanság.

Kutatásaik alapján azt állítják, hogy a viselkedési problémák, osztályismétlés, szegénység, elutasítás, erőszak, drog- és alkoholfüggőség, tiniként szülővé válás, bűnözés és börtönbe kerülés esélyét nagyban növeli, ha valaki apa nélkül nő fel.

 

A Cornell, a Princeton és a Calfornia Egyetem kutatóinak 2013-as tanulmányai is ebbe az iránya mutatnak.

Bizonyítottnak látjuk, hogy a nyugati és a fejlődő országokban is az apahiány negatívan hat a gyerekek szociális-érzelmi fejlődésére, mely főleg az agresszió és a figyelemfelkeltő viselkedés formájában jelentkezik.

Összegzik, hogy a korai gyerekkorban kezdődő apahiány jóval erősebb hatással bír, mint ha az csak a gyerekkor középidőszakától datálódik. Illetve hogy a lányoknál kevésbé hangsúlyos ez a veszteség, mint a fiúknál.

A nyugati államokban ugrásszerűen megnőtt az apa nélkül felnövők száma. A megszaporodó válások, illetve az egyedülállóként vállalt gyermekek is ezt a statisztikát erősítik. Amerikában az első házasságok fele végződik válással, a későbbi kapcsolatok pedig még gyengébben teljesítenek. A kanadai srácok 12,8 százaléka él csonka családban, Angliában pedig minden ötödik háztartás nélkülözi a családfőt.

Ezek a kisfiúk nem tanulják meg első kézből, hogyan legyenek férfiak. A hagyományos módja a családon kívül a férfi szerepek elsajátításának az iskolában, illetve az egyházi közösségekben zajlott. E helyeken a srácok kapcsolódhattak idősebb férfiakhoz, láthatták, hogy ők hogyan élnek. Jelenleg ezek az intézmények nem túl népszerűek, elvesztették jelentős befolyásukat is.

A vallás szerepe évtizedek óta csökkenőben van Európában és Észak-Amerikában is. Nagy-Britanniában a magukat anglikánoknak vallók száma 1983-ban még 40 százalék volt, míg 2014-re 17-re zsugorodott ez az érték. Keresztény templomba főleg esküvő vagy temetés miatt mennek.

A nyugaton élő muszlimok helyzetét pedig a nyelvi akadály bonyolítja: a mecsetekben a hivatalos nyelv az arab, ami az Európában született fiatalok számára már nem az elsődleges közlési forma. A gyerekeknek szóló mesekönyvek például Belgiumban már az európai muszlimok értékrendjét tükrözik, amivel a szélsőségesség vitorlájából ki lehet fogni a szelet. Az első lépés után a vallásos oktatás áttekinthető hálózata következhet, illetve még a munkahelyteremtés is segít felszámolni a radikalizmust.

Megtanulni?

Már az iskolák sem annyira mérvadóak a fiatal srácok számára, akik életmodellt keresnek maguknak. Több a hiperaktív jegyeket mutató férfi, és az egyetemekre is kevesebben jutnak be már, mint a nők.

Ahelyett, hogy hiteles apafigura után néznének, sokan az utcán vagy a neten lógnak. Esetleg a haverokkal csavarognak, és így még azokra a kortársakra is erős hatást képesek tenni, akiknek otthon elvileg rendben van minden. Így a jelenség még beláthatatlanabb következményekkel is járhat, véli Jamil Jivani, a The Walrus oldalán.

 

 


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló