Utazás
10 bakancslistás hely, amikért nagyon ajánlott, hogy egyszer te is körbeutazd a Balkánt
24 évvel ezelőtt, 1993. november 9-én rombolták le az 1400-as években épült mostari Öreg hidat a horvát katonák, amit aztán 12 évvel később, egy rekonstrukciót követően a világörökség részévé avattak. Azóta a híd az utazók és a turisták zarándokhelye, akárcsak a többi látnivaló, amiről szó lesz a cikkben.
Ha nem élnek rokonaid a Balkánon, de te mégis oda utazol, akkor jó eséllyel 35 fok van épp, a nyár kellős közepe, és a horvát tengerparton töltöd a rendes évi vagy a szünidei szabadságod. De a Balkán természetesen jóval több ennél, mint csak a hosszan elnyúló, gyönyörű tengerpart és a partján álló, zsibbasztóan hangulatos városok. A Balkán tele van látnivalóval, izgalmas és érdekes helyekkel, amiket bűn lenne kihagyni, ráadásul bakancslistára való különlegességgel bír szinte valamennyi. A térség tehát maga az élménycunami, csak el kell hinni ezt róla, és aztán fel kell fedezni a szépségeit. Egyesével. Ajánlunk is pár kötelező érvényű darabot.
Mostar és az Öreg híd
A Bosznia-Hercegovina déli részén található, kicsit Trónok harcás hangulatú város területén már az őskorban is éltek emberek, az ókorban pedig fontos kereskedelmi pontja volt a régiónak. Mostar hídja túlélte a rómaiakat, túlélte a hunokat és a törököket, majd az Osztrák-Magyar Monarchiát, az első meg a második világháborút, de a népek gyűjtőországává vált kommunista Jugoszlávia felbomlását követő polgárháborút már nem: 1993. november 9-én a horvátok felrobbantották. A polgárháború után, 2004-ben építették újjá, egy évvel később pedig a világörökség része lett. Azon túl, hogy aki imádja a középkori városokat, annak egy mostari kaland maga a mennyország, a város élénk kulturális központ is fesztiválokkal és más eseményekkel, úgyhogy ezért is érdemes arrafelé venni egyszer az utunkat. Apró érdekesség, hogy Mostarban 1903 óta létezik a foci, amihez az első labdát Budapest küldte a helyieknek.
A Bledi-tó
Szlovénia amilyen pici, annyira tobzódik a szépségekben. Nyáron írtunk már Piranról és Postojnáról, most viszont beljebb megyünk az országba és a festői Bledet ajánljuk. A Triglav Nemzeti Parkban található Bled egy kisváros, ami véletlenül egy gyönyörű tó partjára épült, amit hósipkás hegyek ölelnek körbe. Konkrétan: természeti csoda, festeni nem lehet szebbet. Már ez önmagában jól hangzik, de ha még hozzátesszük azt is, hogy a tó közepén meg van egy aprócska sziget pár épülettel, például a 17. században épült barokk Szűz Mária búcsújáró templommal, és oda, arra a falatnyi földdarabra át is lehet menni, az egy újabb nagy köszi a sorsnak. Bled tökéletesen alkalmas az ódon romantikázásra, a természet igazi szépségének mély megtapasztalására, és az elbújásra is a rút és gonosz világ elől.
Tito titkos bunkere
Sokáig tartotta magát a legenda, hogy Jugoszlávia első számú ura, Joszip Broz Tito marsall állítólag annyira belejött a bunkerépítésbe, rettegve a harmadik világháborútól, hogy egy városnyi méretűt építtetett magának a Szarajevótól 50 km-re lévő Prenj hegység gyomrában. Amikor aztán a 2010-es évek elején megnyitották azt a nagyközönség előtt, akkor kiderült, hogy ez óriási túlzásnak bizonyult, bár alapja azért volt. Ez volt az egykori kommunista országok legdrágább, legbiztonságosabb és legnagyobb atombunkere. A patkó alakban elnyúló létesítmény 25 ezer négyzetkilométer, amiből 6 ezer a lakóterület. A bejutás elég trükkös, egy mesterséges betonbarlangon át hajóval lehet eljutni a tényleges bejárathoz. Belül viszont nyomasztó a bunker, sivár szocreál, ugyanakkor mégis érdekes és kihagyhatatlan mementója a korszaknak.
Buzludzha
Maradva a kommunista korszak emlékeinél, vegyük az irányt Bulgária felé. Hét évig tartó építkezés után, 1981-ben adták át a nagyközönségnek a Buzludzha hegy tetején található monumentális emlékművet, amit ugyan a bolgár állam alapításának 1300. és a törököktől való függetlenség 90. évfordulójára építettek papíron, a valóságban mégis a kommunizmust dicsőítő építmény volt Lenin, Marx és Sztálin festményekkel, szobrokkal és zászlókkal, no meg egy szinte kötelező, hatalmas vörös csillaggal a tetején, ami olyan magasan az égbe nyúlt már, hogy nagyon messziről is látni lehetett. Az épület a 90-es évek elejére, a kommunista kormány bukását követően elvesztette régi fényét, gazdátlanná vált, és fosztogatók ürítették ki, vandálok rontottak a maradékra. Mostanság a környéken legelésző állatok látogatják, fanatikus katasztrófaturisták meg a korszak iránt érdeklődő utazók.
Egyébként nem ez az egyetlen monumentális és elhagyatott emlékmű a Balkánon. Itt valamiért előszeretettel építettek ilyeneket, már-már vallásos révülettel. Ma már a kutyát sem érdekli egyik sem, leszámítva azokat, akiket a Buzludzha-i építmény kapcsán is említettünk (mínusz a legelésző tehenek). Az alábbi dokumentumfilmet is két ilyen arc készítette.
A Second World (Documentary)
asecondworld.co.uk An old Serbian man communicates with a galaxy of communist aliens whilst a series of futuristic Yugoslavian war monuments stand abandoned & crumbling across a non-existent state. Nostalgia for the unrealised & the unreal simmers in these parallel visions of Yugoslav utopia lost. Originally released on NOWNESS (20/04/2016).
Szarajevó
Bosznia-Hercegovina fővárosának éjszakai élete állítólag annyira erős, hogy minden bulibárónak kötelező ott teljesíteni egy hosszúhétvégét. A hangulatos, romosan is szép, a Miljacka folyó által kettészelt, gyönyörű helyen fekvő, többnemzetiségű Szarajevó persze nem egy hatalmasra nőtt bulinegyed, de akik visszasírják például a még nem elsősorban profitorientált, nem dohányzásmentes szórakozást, ami nálunk is volt még kábé 10 évvel ezelőtt, azok nyugodtan próbát tehetnek a várossal.
És ha már ott van az ember, akkor az óvárost sem szabad kihagynia, aminek a központja a Baščaršija tér és utca, tele kávézókkal, terecskékkel, szökőkutakkal, a múlt ködébe vesző eredettel bíró házakkal, keleti nyugalommal és hangulattal, na meg egy olyan bazársorral, amit nem látsz máshol, csak ha mondjuk Törökország felé veszed az irányt.
Vaskapu
A név megtévesztő. Szó sincs ugyanis gigantikus méretű, lassan és csikorogva megnyíló ajtókolosszusról, bár ipari formák azért vannak: gátrendszer védi és gondozza a Duna Szerbián keresztülfolyó részét. De Vaskapu valójában egy nemzeti park, ahol a természet a főnök, és itt még az ember is csak a szolgálatában áll, nem pedig uralkodik felette. Hatalmas erdők, a kanyargó folyó és szorosok tarkítják, és itt található, a vízparton Galambóc vára is, ami egy római kori erődítmény romjaira épült. Túrások itt biztosan kipipálhatják az összes elvárásukat.
Fruska Gora
A Tarcal-hegység nagyobbik része Szerbiában található, de egy kisebb szakasz a horvátokhoz is átnyúlik. A „Vajdaság ékszerének” nevezik és ez mindent el is árul a terület fő vonzerejéről: annyira gyönyörű, hogy azt szavakba se lehet önteni, csak hüppögni az áhítattól. Nem hiába lett belőle nemzeti park, amit nemcsak hegyek alkotnak, hanem az Újvidék szomszédságában fekvő vidéket a Duna se hagyja érintetlenül, de érdemes felkeresni a Ledincei-tavat is.
Pétervárad
Újvidékkel szemben, a Duna másik oldalán található Pétervárad. Régen egy különálló város volt, mára viszont egybenőtt Újvidékkel, annak egyik, külön önkormányzattal bíró kerülete. Pétervárad lényege a vár, ami a folyóparton áll, hegytetőn, kábé úgy, mint a mi budai várunk is. Csak hát a miénkben nem tartanak minden évben zenei fesztivált, mint ebben. Az Exit a térség egyik legerősebb fesztiválja, ha még nem voltál, nagyon melegen ajánljuk a kipróbálását. Mindig első osztályú a zenei felhozatal, a hangulat családias, a környezet pedig páratlan. De ha nincs épp fesztivál, akkor is érdemes bebarangolni a labirintusszerű várat, ami a visszafelé járó óra, a festékszagú galériák, a vár alatt húzódó alagútrendszer, vagy a várteraszról elénk táruló lenyűgöző látvány miatt is kipipálni való úti célpont.
Belgrád
Ha Szarajevót lebulivárosoztuk, akkor ez az állítás hatványozottan igaz Szerbia fővárosára, Belgrádra is, aminek éjszakai életéről rengeteg legendát hallottunk már. Ha csak úgy felmegy az ember a netre és random rákeres élménybeszámolókra, szinte kivétel nélkül azt olvashatja, hogy Belgrád kihagyhatatlan top 3-ában az éjszakai élet is benne van, ami az egyik legpörgősebb Európában – csak az európai nagyvárosok nagy részére jellemző hipszterkedés nélkül. Van hová felzárkóznunk.
Belgrádban azonban nemcsak bulik vannak, hanem látnivalók is. Már az elég menő, hogy két folyó, a Száva és a Duna találkozásánál fekszik, de ott van még a középkori vár, meg a hozzá tartozó Kalemegdán-park, ami a szabadkikötő mellett, a folyóparton húzódik. És még sorolhatnánk, de inkább mindenki utazzon el Belgrádba, és fedezze fel maga a többit.
Kotori-öböl
Végül, de nem utolsósorban ruccanjunk át még Montenegróba, le egyenesen a tengerpartra. Bár a térségben a horvátoké a pálma, ha tengerparti üdülésről van szó, de Szlovénia és Montenegró is bír egy-egy kisebb partszakasszal. Kotor városa és a hozzá tartozó hibátlan öböl megint csak egy olyan vidék, aminek nincs párja a világban, nem hiába ez számít Montenegró ékkövének. És ha már Montenegróban járunk, és alaposan kigyönyörködtük magunkat Kotorban és környékén, akkor érdemes a rövid kis tengerparti szakaszt végigjárni, mert állítólag az itteni kikötők is elég pimasz látványosságok, csak azok inkább az ipari formák (bitang nagy hajók és rakodógépek) miatt.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A bakancslistát mindenki ÖNMAGÁNAK állítja össze, nem ????
Egyébként szép helyek, srác koromban (’66) jártam a felében, akkor még Jugoszlávia volt.