Üzlet
A kreativitás hozza el a következő ipari forradalmat, nem a gépek
A jövő kulcsa nem a tőke lesz, hanem a találékonyság. Arra építsünk, amiben jobbak vagyunk a robotoktól.
Az első ipari forradalmat a mérnökök munkájának köszönhetjük, majd jött az elektromosság és a gyártás kora, amit a harmadik korszak követett: a technológia és információ kora. Azok a modern gazdaságok fogják megtapasztalni a negyedik korszakot, amik nem a gépeket bálványozzák, hanem az emberi kreativitást. Ha megértjük, hogy az ember hogyan tud a legjobban gondolkodni és munkát végezni, akkor kénytelenek leszünk a dolgozók jólétét az első helyre tenni. Egészségi és gazdasági szempontból is ez volna a kívánatos, véli a Quartz.
Évszázadokig az emberi egészség szolgálta ki a gazdasági növekedést. A munka (labor) szó a középkori Európából ered, abból az időszakból, amikor a rabszolgaságnak kezdett leáldozni. Ekkorra terjed el széles körben, hogy pénz jár az elvégzett feladatért, és áruba bocsáthatóak a képességek.
A termékeny munkát, főleg ami fizikai megterheléssel jár, bérért végzik.
Ez a modern meghatározása annak, ahogyan mi látjuk a termelékenységet, az iparosodás folyamatának lencséjén keresztül.
Az eddigi forradalmak
A XVII. század derekán indult be az urbanizáció, így az agrár társadalmak szerepe hanyatlani kezdett. Felpörgött a manufakturális, majd a gyári termelés, ami a munkások egészségére dokumentáltan káros hatással volt. A tulajdonosok anyagi nyereségéért a bányászok és gyári dolgozók rizikós körülmények között voltak kénytelenek gürcölni, aminek a hatása betegségek, testi fájdalmak és korai halál formájában jelentkezett. Így a munkaadóknak már nem csak a munkások idejéért, de az egészségükért is fizetnie kellett.
Egy idő után a gépek vették át az emberek szerepét, és diktálták a gyártási tempót. Így működhetett az is, hogy 0-24-ben termelve, a maximumra pörgessék a profitot. A munka fogalma megváltozott: a gazdasági nyereséget hozó időtartamot nevezték így. Az élet kifejezés is új értelmet kapott: az az időszak, amit a testi és lelki szükségleteink kielégítésére szánunk. Most, négyszáz évvel később, „a hétvégének élek” mentalitás is ennek a tükörképe.
A negyedik ipari forradalom
A nyugati országok erősen kínlódnak azzal, hogy a harmadik forradalom a kétkezi munkát bonyolultabbá: szakképzetté tette. Azt a mentalitást még nem hagyták maguk mögött, hogy a munkán kívül töltött idő: veszteség. Még ha egy tanulmány ki is mutatja, hogy a munkaidő valamelyest lecsökkent, az is elég ingatag lábakon áll. Szembeállíthatjuk ezzel a túlórázás intézményesítését és az irodán kívüli munkát, amikor például az okostelefonon pötyögünk válasz-emaileket.
Találunk példákat arra, hogy a cégek és szervezetek hogyan akarnak még hatékonyabb munkaerőre szert tenni: nem a munkára koncentrálnak – hanem az irodát teszik vonzóbbá. Ez a „vidám” munkahelyek új hulláma, ami most már alapnak számít a hi-tech vállalatoknál, akik folyamatosan a megoldást keresik, de sajnos a rossz problémára. Ezek a jópofa ötletek arra szolgálnak, hogy erősítsék a dolgozót a hosszú munkaórákban és a céghez való kötődésben. A Facebook például olyat is bevezetett, hogy ad arra tízezer dollárt az alkalmazottainak, hogy közelebb költözhessenek az irodához.
Bár, ha az összefüggést vizsgáljuk aközt, hogy ha az alkalmazott minél többet van bent az irodában, akkor hatékonyabb lesz-e: ez a kapcsolat inkább elhanyagolható. Igaz, a dolgozó több időt tölt a cégnél, naponta és hosszabb távon is, ha a körülmények kényelmesek, de elhamarkodott lenne azt feltételezni, hogy ettől még jobban is teljesít.
Egy másik, dizájn-alapú példa az egylégterű iroda. Az alacsonyabb költségek okán, és amiatt a hamis elképzelés miatt, hogy jobb munkavégzési gyakorlatok kialakulását segítené elő – a külön szobákat feláldozták a megosztott közös térért cserébe. Ez zajt és stresszt eredményezett, mely utóbbi fenyegeti leginkább a mai munkavállalók egészségét. Egy 2016-os kimutatásból látszik, hogy a munkával kapcsolatos egészségügyi gondok 37 százalékáért a stressz felel a briteknél, illetve a munkanapok közel fele (45 százalék) táppénzre megy el.
A kreativitás megment, a stressz lenyom
Már a ’70-es években kihozták tanulmányok, hogy a stressz néha kapóra jöhet, ha veszélyes helyeztből kell egyszerű megoldással menekülnünk, de az összetettebb, rugalmas gondolkodást igénylő esetekben hátráltatni szokott. A prefrontális kéreg felel a feladatok végrehajtásáért: a döntéshozást és előrelátást, illetve a legmagasabb szintű kognitív folyamatokat támogatja, amelyek a tanulással és a képzelőerővel kapcsolatosak. Nehézség esetén megemelkedik a katekolamin szintünk, ami nem tesz jót ennek az agyterületnek: akár funkcióvesztéssel is járhat, tartós stressz esetén.
A robotok egyre inkább átveszik tőlünk a fizikai munkát, ezért azt kell előmozdítanunk, ami megkülönböztet minket a gépektől, és ez a kreativitás. Egyértelmű, hogy a fizikai és lelki egészség a legfontosabb a kreatív gondolkodáshoz, ami a feje tetejére állíthatja a történelem során beállt viszonyt az emberi egészség és a gazdasági növekedés között. Klaus Schwab, a World Economic Forum alapítójának meggyőződése, hogy
a jövőben egyetlen dolog, a tehetség lesz a legkritikusabb faktor a termelésben. Sokkal inkább, mint a tőke.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
