Lélek
Ezért nem látjuk az autizmussal élő nőket
Kaméleonok, akik nagy számban élnek akár köztünk is.
Korábban azt hittük, hogy csak a fiúkat érinti az autizmus spektrum zavar legtöbb formája – ez egy olyan nemi alapú, sértő sztereotípia, ami valamennyire még mindig tartja magát. Ezért egy csomó lányt nem mértek fel egyáltalán, vagy félrediagnosztizáltak. Van, aki úgy halt meg, hogy fogalma sem volt róla, hogy ő is autista – kezdi az egyik név nélküli hölgy beszámolóját a The Mighty.
Pár szerencsés nőnek sikerült rájönnie, mi is teszi őt különössé. Egész addigi életükben azt érezték, hogy ők ufók, de nem tudták rá a magyarázatot. Gyakran véltek mindenkit őrültnek maguk körül, és fogalmuk sem volt róla, miért.
Tinikorom óta kaméleonként beolvadok. Kicsinek papagáj voltam, ez már a következő fokozat.
A társadalom arra tanít, hogyan kell a hölgyeknek viselkedniük, és udvariasaknak lenniük. Például hogy illetlen dolog egy fiatal lánynak hadonásznia. Meg kell tanulni magunkban tartani a furcsaságokat.
Könyveket olvastunk és kiéltük művészi hajlamainkat. Szép dolgokkal gyűjtöttünk tele a szobánkat, az érzéseinket pedig mélyen eltemettük.
A társadalmi nyomás óriási a fiatal nőkön, egyértelmű elvárásokkal.
Évekig tartott, mire megtanultam, hogy eljátsszam a normálist, hibák és megpróbáltatások sora van mögöttem. Olyan karaktert kell felöltenem, amely kimerít.
A lányokat kiskoruktól fogva azzal nyomasztják, hogy „a fiúk már csak fiúk”, ezért az ő szabadosabb viselkedésükből hamarabb észre is vehető az autizmus bármilyen jele.
Fiús lány voltam, és utólag tisztán látom, hogy egyértelműen látszott már akkor is, hogy autizmussal élek. Pubertáskorban eldöntöttem, hogy tanulmányozom a társaimat és beolvadok.
Mint egy tudományos kísérlet. Ám minél jobban lefoglalja az embert ez a projekt, annál inkább eltűnik a személyisége. De végre nincs több szívatás, nyugalom van, ezért a középiskolában is érdemes folytatni a színjátékot.
Több év kamuzás után már azt sem tudtam, ki vagyok. Rondának és mocskosnak éreztem magam. Ha csak belegondolok, mennyire hamis voltam, éveket öregszem. Nem tudom szeretni a megjátszott személyiségemet, inkább szánalmasnak tartom.
Van, aki sikeresen túljut az ilyen mélyponton, amiben kulcsfontosságú lehet a pontos diagnózis. Sok mindent megmagyaráz egy alapos profil, beleértve egy csomó olyan apróságot is, amiről sosem gondolták volna, hogy kapcsolatos az állapotukkal.
Minden darabkám, amit a világ elől rejtegettem, a különcségeim – az autizmus jelei. Kaméleon-nő. Láthatatlan autizmus. Névtelen autista, akin senki sem látja a szenvedést.
Sorstársainak vallomásai az Anonymously Autistic oldalán érhetőek el.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Van, amikor Ők se látják saját magukat, talán ez is belejátszik.