Érdekes
Anonim spermadonorok és a donációból születettek 40+ évvel később találkoznak
A 70-es években indult meg az anonim spermadonáció folyamata, amelynek során sok százezer gyermek született. Ők mára mind felnőttek, és választ akarnak a kérdéseikre.
A 70-es években tabu volt a donáció
A Truly dokumentumfilmje az első, spermadonáció által fogant gyerekek, családjaik és donorjaik életét mutatja be. Akkoriban a donációt teljesen tabuként kezelték, Ausztráliában később több államban rendelet született a kapcsolódó dokumentumok megsemmisítéséről. Maguk a családok is titokban tartották a donációt, a gyerekek többsége családi veszekedés vagy felnőttkori genetikai eredetű betegség során tudta meg az igazat, esetleg az apa halálos ágyánál.
Egy apa arról beszél, hogy feleségével nagyon vágytak gyerekre, de hamar kiderült, hogy alacsony spermiumszáma miatt ez a terv alighanem álom marad csupán. Amikor végül elfogadták a donorspermát, soha többé nem beszéltek erről, mintha a beavatkozás meg sem történt volna. Az egyik érintett fiatal férfi már 25 éves volt, amikor egy nagybácsi kikotyogta az igazságot, és ő rögtön tudni akarta biológiai eredetét.
“Mindenki tudni akarja, honnan származik…”
A megszólalók között vannak, akik azonnal keresésbe fogtak, mások csak később próbálták kideríteni genetikai eredetüket. Volt, akinek minden papírja megvolt, és a donorral fel tudta venni a kontaktust a klinika, és ő is rábólintott a kapcsolatfelvételre – ezek a sima ügyek. De olyan eset is akadt, hogy a klinika megszűnt, a papírokat megsemmisítették, és hosszú, több lépcsős keresés kellett a donor megtalálásához.
“Az apám az apám, ő nevelt fel és ezen semmi nem változtat. Nem apai kapcsolatot keresek a donorommal. Szeretném tudni, honnan jöttem, mit örököltem tőle, vannak-e testvéreim. Látnia akarom az eredetem, és jogom van tudni, ki vagyok valójában. “Mindenki tudni akarja, honnan származik..”
– mondja az egyik érintett felnőtt.
“Valójában a gyerekemet adtam tovább…”
Külön megrázó az is, amikor az első spermadonorokat is megismerhetjük. Ők akkoriban egyetemisták voltak, és a tudomány számára adták le mintájukat, azzal az apróbetűs kitétellel szerződésükben, hogy esetleges mesterséges megtermékenyítéshez is használhatják azt. Volt, aki könnyes szemmel döbbent rá később, hogy valójában a vér szerinti gyermekét adta el ilyen módon…
“Amikor a biológiai lányom felvette velem a kapcsolatot, hosszan leveleztünk. Kiderült, hogy ő fest, én pedig rajzolok. Egymástól függetlenül küldtünk egymásnak egy friss alkotást, és döbbenten láttam, hogy mindkettőn egy-egy elefánt van”
– meséli egy donor az anonim spermadonorok találkozóján. Ők eldöntötték, hogy nem maradnak anonimok tovább: felvállalják donorkódjuk mellé az arcukat, a nevüket. A donorkód az az információ, amihez minden donáció által született felnőttnek hozzáférése van.
Többen a donorok közül – bár ez nem volt elvárás – a biológiai gyerekeik családtagjaivá váltak, az unokákat örömmel gondozzák. A donorspermából születetteknél ez egyik esetben sem az elsődleges cél kapcsolatfelvételkor: ők azt is elfogadják, ha a donor nem kíván kapcsolatot tartani, hiszen az őket felnevelő apa adott, őt tartják valódi szülőnek természetesen. A vér azonban a legtöbb esetben összeköti ezeket az embereket: a kisfilmben jól látszik, hogy szinte mindegyik donor és biológiai gyerek tartja a kapcsolatot egymással a későbbiekben.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
