Utazás
Mit érdemes tudni, ha Máltára utazol?
Az Európai Unió legkisebb tagállama a Dél-Európában, a Földközi-tenger középső részén fekszik, nem véletlenül népszerű turistacélpont. A magyarok is kedvelik, mivel több fapados légitársaság úti céljai között is szerepel a törpeállam fővárosa, Valletta, ahonnan az egész sziget pillanatok alatt meghódítható. Íme, néhány fontos tudnivaló, ha Máltára készülsz…
Bulinegyed, ami könnyen bejárható
Málta óriási buliparadicsom: ha szereted a hangos technót és r’n’b-t, érdemes St. Juliens, Sliema vagy Valletta szívében szállást foglalni, ahol szó szerint minden áldott nap reggel ötig tartó, hatalmas bulik vannak minden sarkon. De vigyázz: a bulinegyed nem válik külön a szállodanegyedtől, így számíthatsz rá, hogy keveset fogsz aludni ezekben a városokban.
A csendesebb pihenésre vágyóknak és a családosoknak inkább a bájos halászfalut, Marsaxlokkot vagy Marsaskalát ajánljuk. A legtöbb strand Mellieħa és Buġibba környékén található, itt a homokostól a sziklásig, a zsúfolttól az elhagyatottig számtalan csodálatos lehetőség áll a tenger szerelmeseinek a rendelkezésére.
Készülj fel arra, hogy a sziget területén nincs ivóvíz,
ezért rendszeresen hordanod kell magaddal a kissé drága ásványvizet, amiért a tengerparti éttermekben akár 4-5 eurót is elkérhetnek. A máltaiak a halételeken kívül rengeteg nyulat esznek, ezért bárhol is jársz, igyekezz megkóstolni ezt a páratlan máltai fogást.
Málta picike sziget, területe alig néhány budapesti kerület méretével vetekszik, így egyetlen hét alatt is könnyedén bejárható. Igen, de hogyan? Autóval, busszal és komppal, természetesen. Persze nem mindegy, hogy ezek közül melyiket választod, mivel a máltai közlekedés megér egy külön misét.
Mit érdemes még megnézni, ha már ott vagyunk?
Málta társszigete Gozo: az anyaszigetről Cirkewwánál komp visz át a kistesó területére, ami 6 eurót kosztál, és visszafelé kell fizetni a retúrjegyet. Az út nagyjából fél órán át tart, és a panoráma gyönyörű. Fontos: Gozo szigetén nem érvényes a máltai napijegy vagy bérlet, de az árak itt is ugyanazok, így sok plusz költségre nem kell számítani. Szintén Cirkewwából juthatunk át minikomppal Comino szigetére, ami Máltai-szigetcsoport Malta és Gozo között fekvő kicsinyke szigete, területe mindössze 3,5 km², állandó lakossága csupán négy fő. Itt egy csodaszép, Kék lagúna nevű strandon fürödhetünk egy barlang és egy csodaszép XIII. századi torony közelében, kár volna kihagyni.
A helyiek bal oldalon, és őrült módon vezetnek
A szigetország 1964-ben nyerte el a függetlenségét az Egyesült Királyságtól, aminek két sajátos hozadéka is van: egyrészt mindenki beszél angolul, másrészt pedig a közlekedés baloldalibb, mint a Munkáspárt. Az előbbi kétségkívül hasznos, az utóbbival sem volna gond, ha a helyiek kicsit komolyabban vennék a közlekedési szabályokat… vagy legalább megvolna bennük a halálfélelem leghalványabb szikrája is.
Az első, amit külföldi sofőrként észreveszel, kétségkívül az, hogy a máltaiak félméteres követési távolsággal száguldoznak százzal a belvárosban, ezért átlagosan százméterenként körforgalom próbálná lassítani az autósokat. Persze, többnyire hiába, így aztán aligha akad olyan autó, amin ne figyelne méretes horpadásnyom. Olyan járművet is láttunk, amelynek a negyede hiányzott, de még a forgalomban volt.
A kissé ijesztő utazás első fél órájában belénk is hajtott egy ámokfutó az egyik körforgalomnál, s ilyenkor nincs mit tenni: meg kell várni az illetékes szerv – a közterületisek és a csendőrök hatáskörével bíró wardjanik – érkezését. A délutáni szieszta idején ez csaknem két órát vett igénybe, majd végül rendőrt is kellett hívni, mivel a vétkes sofőrnél sem jogosítvány, sem egyéb okmány nem volt. Vakmerő ember, de mi a történtek után kicsit sem voltunk bátrak, vissza is vittük a sérült autót a kölcsönzőbe. (Érdemes önrészt kizáró biztosítást kötni plusz hat ezer forintért, ha mindenképpen vezetni akarsz, így a biztosító mindenképpen visszafizeti az eljárás végéig zárolt kauciót, ami az esetünkben 400 euró volt.)
A busszal csak óvatosan…
Szerencsére a buszközlekedés rendkívül olcsó: a sziget területén nem ismerik a vonaljegy fogalmát, 1,20 euróért korlátlanul utazgathatsz a frissen vásárolt jeggyel, 6,50-ért pedig hetijegyet – ami voltaképpen bérlet – kapsz. A buszok szerencsére igen gyakran járnak egészen este fél 11-ig, éjszakai járatok azonban csak pénteken és szombaton vannak. (Ezzel kapcsolatban félrevezető információt találtunk a neten, így véletlenül kis híján Cirkewwában ragadtunk néhány más turistával: végül egy barátságos takarító-srác szerzett nekünk taxit, amely előre egyeztetett áron, fejenként 10 euróért vitt el négyünket a 20 kilométerre fekvő szálláshelyünkig St. Juliens-be.)
Egyetlen gond van az amúgy kitűnő buszközlekedéssel: elképesztően lassan tudnak csak haladni a szűk utcák és az össze-vissza (gyakran az út közepén) parkoló autók miatt, így egy 40 km-es út busszal átlagosan másfél-két órát vesz igénybe. Érdekesség, hogy a buszsofőrök is elég virtuóz módon vezetnek, és meglepő módon sok közöttük a nő.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
