Zene
Észrevetted, hogy egyre egyszerűbbek lettek a dalszövegek?
Ismétlés a tudás anyja, de hogy csak ezért legyen listavezető egy dal? Mindenki úgy gondolja, hogy egy slágernek egyszerű szöveg kell. Azt is gondoljuk, hogy az idők folyamán egyre egyszerűbbek, és butábbak lettek a dalszövegek. Ennél bonyolultabb a valóság, és ezt a zip tömörítésért is felelős algoritmus segítségével gyorsan ellenőrizhetjük.
Még 1977-ben egy Donald Knuth nevű, számítógépekkel foglalkozó tudós tett közzé egy tanulmányt, amely A dalok összetettsége címet kapta. A Pudding.cool szerint ez egy ironikus írás, ami az akkor hipermodernnek számító számok önismétlő szövegein élcelődik.
Az újfajta drogok megjelenése egyrészt ahhoz vezetett, hogy már kevesebb memóriára van szükség, illetve a binomiális tétel tökéletesített formáját is most jelentették be.
Megpróbálhatjuk a cinizmussal átszőtt régi elmélet igazságát jelenlegi adatokkal is ellenőrizni. Mindezt 15 ezer dal szövegének ismétlődései alapján, olyan slágerekkel, amik a Billboard első száz helyéig vitték, 1958 és 2017 között.
Mérhető az önismétlés?
Ha meghallunk egy ilyen dalt, azonnal kapcsolunk, hogy repetitív a szövege, de hogy hogyan lehet ezt a számok nyelvére lefordítani, az már feladja a leckét. Ami a vezérfonal, az az, hogy a nem ismétlődő szavak arányára ügyelünk, az összes többi kifejezéshez képest.
Ismétlődés = tömörítés?
Nem valószínű, hogy hallottunk volna már a Lempel-Ziv algoritmusról, annak ellenére, hogy napi szinten használjuk. Ez egy veszteségmentes tömörítési mód, amelyet a gif, a png és számos más archiválási formátum (zip, gzip, rar) is igényel. Az algoritmusnak annyiban köze van a popzenéhez, hogy az ismétlődő szakaszokat tudja alapul venni. Azért képes zsugorítani akár egy szöveget is, mert az újra előforduló részek hosszához és számához tud kapcsolódni.
Az ismétlődő szavakat kihúzza, sőt a sorvégi rímeket is összehúzza, így egy eredeti angol szöveget akár 30 százalékkal is meg tud vágni. Itt lehet tesztelni a módszert.
Egy átlagos slágert simán a felére meg lehet így vágni, de a csúcs a Daft Punk első nagy száma, az Around the World, amelyet 98 százalékkal zsugoríthatunk. 2610 karakteréből így mindössze 61 marad, ami még egy tweet bejegyzésnek is karcsú.
Ezen a dalon egyértelműen érezzük is, hogy a monotóniára játszik, amire a klip is ráerősít.
A legrepetitívebb számok listáján sok olyat találunk, ami újabb keletű (The Rockafeller Skank, Macarena, Cotton Eye Joe), és lehet, hogy többségüket pont a butácska refrén vitte ilyen magasra. Hogy jobban lássuk miről van szó, érdemes a betűket számokba önteni.
Szóval tényleg egyszerűsödne a zene? A mostani évtized mintha nem ezt igazolná: a top 10-be be sem került mostani sláger.
A ’60-as évek nagy dalai 45,7 százalékkal voltak tömöríthetőek. A ’80-asok a diszkókorszakról szóltak, a fődíjat a négy hétig listavezető Funkytown vitte (a maga 85 százalékával).
Mégis úgy tűnik, hogy minden idők legrepetitívebb éve a 2014-es esztendő volt. Egy átlagos befutó dal 22 százalékkal húzhatóbb volt, mint a ’60-as évek bármelyik szerzeménye.
Ki tehet erről az egészről?
Nézzük meg, hogy ebből a szempontból ki a legtermékenyebb szerző. Olyanokra koncentrálva, akik legalább 15 listás dalt tudhatnak magukénak. A műfaj éles különbségeket hozó faktorrá nőtte ki közben magát: a nullás években 50 százalék alatt két fő kategória teljesített Amerikában: a country és a hip-hop. Míg inkább 50 százalék fölé kúsztak a pop-rock előadók.
Például a Backstreet Boys átlagosan 60 százalékot ért el, míg Brad Paisley 38-at. Tehát ha felkérnénk őket, hogy írjanak egy 400 szavas szöveget, amelyeket aztán zsugorítanánk, akkor Brad-é még mindig kétszer akkora maradna, mint a floridai fiúké.
Ha például megnézzük Gwen Stefani munkásságát, akkor a szőke énekesnő elég nagy szórást mutat: első ránézésre főleg önismétlő, de ha a Hollaback Girl (71) mellé odatesszük a Cool című balladát a maga 32 százalékával, máris szebb a kép.
Taylor Swift esete érdekes még: az 1989 című albuma tette őt popsztárrá, maga mögött hagyva így country karrierjét. Az adatok nem hazudnak: repetitívebb dalainak 4/5-e innen származik.
Az évtizedek óta erősen ismétlő Madonnánál két óriási sláger lóg ki látványosan a sorból: ezek pedig az Evita című musicalből származnak, melyet Tim Rice és Andrew Lloyd Webber jegyez.
Viszont van pár rapper, aki elég változatosan fogalmaz, Eminem és J. Cole személyében.
Vélhetően senkit sem lep meg, hogy Rihanna lett a királynő: messze magasan teljesített, élen a Pon de Replay-jel.
Nyitókép: Mark Davis/Getty Images
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
