Lélek
A barátságon innen, ezért szigetelődnek el tömegesen a fiatal férfiak
Hogyan lehetne visszahozni a klasszikus férfibarátságokat?
2017-ben az amerikai tisztiorvosi szolgálat feje, Vivek Murthy az egészségre leginkább veszélyes tényezőnek nem a szívpanaszokat, a cukorbetegséget vagy a rákot nevezte meg, hanem a magányt. Az elszigetelődésről és a gyengülő közösségi kapcsolatokról a Harvard Business Review számára fogalmazta meg azt, hogy
annyira lerövidítik az élettartamot, mintha napi 15 szál cigarettát szívnánk el.
Még az elhízás hatása elhanyagolható, ehhez képest.
Az egyedüllét keringési és érrendszeri panaszokat, demenciát, depressziót okozhat, tájékoztat Murthy, aki a szavait több kutatás eredményére alapozta. Világszerte közel kétszáz felmérés, mely hárommillió ember bevonásával készült, állítja egybehangzóan, hogy a magány immár globális mértékű. Több minden játszik szerepet a jelenség kialakulásában, kezdve azzal, hogy a modern élet jóval képlékenyebb: gyakran váltunk munkát és lakóhelyet is. De a közösség-megerősítő platformok sincsenek annyira a topon: a segítő szervezetek és vallási csoportok helyett inkább a virtuális közösségi médiába húzódunk.
Főleg a férfiak vannak kitéve az elszigetelődésnek. Kétségbeesetté és depressziósakká válhatnak.
Jacqueline Olds és Richard S. Schwartz 2009-es könyve a Magányos Amerikairól szól. A Harvard Medical School pszichiáter-professzor házaspárja megfigyelte, hogy a férfiak a legszorosabb köteléket a házastársukkal építették ki, így az idő előrehaladtával a barátságaik is a háttérbe szorultak szép lassan.
Így viszont a férfi barátságok jótékony hatása is megszűnt, ami a traumák feldolgozásában, közös örömben és hosszabb élettartam formájában lehetett volna jelen a mindennapjaikban. A szerzőpáros kimutatta, hogy a férfiak nem dolgoznak annyit a barátságaik fenntartásán, mint a nők: ráadásul új emberekkel sem ismerkednek e célból szívesen. A hölgyek a felbomló barátságaikat jobban képesek új személyekkel pótolni.
Ez amiatt is alakul így, mert a pasik nem szeretnek sebezhetőnek vagy segítségre szorulónak tűnni, illetve másokat sem látnak szívesen kiszolgáltatottnak. Pedig ha beavatkoznának mások sorsába, akkor a barátságaik újabb szintjét érhetnék el. A nők gyerekkoruktól fogva azt hallják, hogy figyelmesek legyenek, közösségiek, kommunikatívak és együttérzők, ami mind jól jön egy barátság működtetéséhez.
Persze a fiatal fiúk is vágynak meghitt kapcsolatokra a társaikkal, de a sebezhetőség stigmájától irtóznak, mert gyengének és lányosnak nem akarják beállítani magukat. Míg a csajok apró fizikai gesztusokkal is kifejezik a szeretetüket (érintés, ölelés, kézen fogva mászkálás), addig a fiúknál a hasonló aktivitást a homofóbia gátolja.
Az amerikai telefonos lelkisegély szolgálat 2015-ben bővült a BroTalk opcióval, amely kimondottan a kamaszfiúkat célozza, ugyanis a lelki és érzelmi válságba került srácok nehezen nyílnak meg. A nemi elvárásoknak és szabályoknak nagy ára van. Akár férfiasság-adónak is hívhatjuk. A klasszikus férfi-barátság és sérülékenység vész el akkor, mikor a homoszexualitással, vagy lányos viselkedéssel beazonosítva, egy kalap alá vesszük és elutasítjuk.
A másságtól való ódzkodás ráadásul a queer emberek ellen is irányul: az LMBTQ közösség folyamatosan zaklatásnak vagy elszigeteltségnek van kitéve. De a hetero és cisznemű srácok sem szeretnének meleg-gyanúba keveredni.
Bromance?
Ízlelgessük ezt a kedvesség-ihlette szóösszetételt: fivér-románc. Ez egy olyan fajta, gyengéd kötődést jelöl két azonos nemű között, ahol valóban törődnek egymással. Egy tartalmas, mély fiúbarátság komoly életvédő következményekkel is bír: egészséget és boldogságot hoz mindkét személy számára. A férfibarátság szó émelyítő szájízét az okozza, hogy a nyugati világban túlzottan idealizált képet festettek a történelem, a kultúra és a művészet nagyjairól.
Már a görögök is hódolattal szóltak az eszményi bajtársról. Arisztotelész „egy második én”-ként fogalmazta meg ezt a személyt. A Bibliában pedig Dávid, a leendő király és a még uralmon lévő Saul fia, Jonatán lelke összeforrott:
szeretete túltesz az asszonyok szerelmén.
Később exkluzív, nemi alapú klubok nyíltak férfiaknak, illetve a munkahelyek és különböző társaságok is tömörítették az urakat. Vallási rendek, egyetemek, sportklubok és a hadsereg adott – nőmentes – teret többek közt az agglegények és férjek közösségeinek épüléséhez. Teljesen természetes volt a tagok közt a fesztelen, szeretetteljes légkör.
Aztán a XIX. század végén fordult a kocka: a lányok-asszonyok kimozdultak a háztartásokból. Munkába, iskolába és politikába is ártották magukat – megszűnt a férfiak egyeduralma. A nők benyomultak a közéletbe, és a nagycsaládról leváló, szerelmi házasságok is új helyzeteket teremtettek.
A homoszexualitás is látványosabb lett: immár felvállaltan egy egyén identitásának a részét képezte. A férfiszerelem mindig is jelen volt a történelemben, az összes kultúrában, ám elkülönült attól, hogy mivel foglalkozott az illető. Most elválaszthatatlan része lett a személyiségének. A viktoriánus erkölcsök felrótták a „veszélyes” homoerotikát, mely miatt a férfibarátságokra is gyanú árnyéka vetődhetett.
Az igazi férfi
elvárása így szólt: a család feje, heteroszexuális, és ellentéte a nőnek.
Ha a közösségi médiabeli megjelenéseiket vesszük alapul, akkor azt gondolhatnánk, hogy a mai mamlaszokat csakis az érzéseik sodorják. A Stanfordi Egyetem pszichológusa szerint nem állja meg a helyét ez az előítélet: Judy Chu két évig figyelte féltucat srác érzelmi fejlődését.
A hat fiú négyéves korában főleg lövöldözőset játszott, annak ellenére, hogy az óvodában nem volt játékfegyver. Legóból építettek, vagy az ujjuk bevetésével hidalták át ezt a problémát. A pedagógusok persze tiltották ezt az agresszívnek tartott viselkedési mintát, pedig Chu szerint a srácoknál még ez nem az erőszak kifejeződése volt. Ugyanis harag vagy rosszindulat nélkül, vidáman kergetőzve játszottak, hol botokkal „lőttek” egymásra.
A fegyveres játék gyors, hatékony és kifejező módja a férfiasságnak, és hogy a fiúk kötődnek egymáshoz. Megkapják négyévesen azt a közösségi üzenetet, hogy a pisztoly bizony fiús dolog, míg az öltözködés – lányos. Magyarán: ez egy lehetőség, hogy a fiúk közösen játszanak. Később a sport és a Pokemon-kártya veszi át ezt a szerepet.
A különböző habitusú hat srác a felnőttek jelenlétében ráadásul megszelidült, mert babakoruk óta azt hallották, hogy a fiúk mindig balhésabbak, mint a lányok.
Szeretet-történet
A new yorki pszichológus, Niobe Way is kutakodott:
A kamaszfiúk barátságai sokkal közelebb állnak a Love Story történetéhez, mint a Legyek urához. A srácok egészségére nézve nélkülözhetetlenek ezek a kapcsolódások, mert egymással képesek megosztani az érzéseiket, a gondolataikat és a legmélyebb titkaikat is.
A serdülő, 14-15 évesek hangja mutál, változó testüket furának találják, azokkal érzik magukat biztonságban, akik ugyanezen mennek át. A következő érési szakaszban viszont már tartanak attól, hogy melegnek tűnjenek – így hátrébb szorul a férfibarátság, és előtérbe kerül a romantika. Akinek viszont nem jön össze egy barátnő, akivel az érzéseit megoszthatná, azt a The Walrus szerint nagy eséllyel fenyegeti a depresszió. Főleg, hogy az elszigetelődési folyamatokra ugyancsak rásegítő közösségi média térhódítása: megállíthatatlan.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
