Utazás
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 2. rész: Hot pot avagy miért (ne) menjünk Phu Quock szigetére, Vietnámba?
Phu Qouck sziget az új Phuket, vagy Samui. Ez lehet akár jó is. De inkább nem annyira. Egy biztos, Vietnám nyugati partjainál fekvő szigete iszonyat menő az orosz és kínai turisták körében. Aki pedig ezt szereti, nyugodtan jöjjön ide, el is mondjuk, miért.
Hogyan hányjunk kollektív módra, vietnami stílusban?
Valószínűleg az egész hajó hot potot – vietnámi csípős-savanyú levest – ehetett, más magyarázat egyszerűen nem lehet arra a szagra, ami Phu Quock szigetét a szárazfölddel összekötő hajójáraton érezni lehetett. Ahogy a szárnyashajó 20-25 csomóra gyorsított, úgy kaptak egyre többen a utaskísérő karja után és rettentő jólnevelten hánytak, mindezt bocsánatkérő öklendezésekkel tarkítva. A személyzet pedig a vietnami balett kihelyezett tagozatát mutatta be, ahogy partvisokkal keringőzve pillanatok alatt felmosta a hajót, persze a szag, az megmaradt.
Hullámtörő vietek
A Superdongon rajtam kívül európai fehér – thaiul: farang – nem sok volt, de aki igen, kezdhette érteni, hogy miért csak a helyiek váltanak jegyet a hajójáratra. Aki csak teheti – vagyis a tehetősebb turisták, s kínaiak és az oroszok – inkább repül el a szigetről. Bár a jegy olcsó és a hajó jó, a vieteket bizonyára a fékezhetetlen kötelességtudat hajszolja, hogy percnyi késés nélkül vigyék a hajót Phu Quock-ról a Raj Gia-ra, a lehető legkeményebben nekimenve a hullámoknak, ami meg aztán úgy dobálja a hajót, hogy öröm a kikötés. De mondjuk ezt bánta a fene, jobb volt a szigetet magunk mögött hagyni.
Pedig Phu Quock elvben nem olyan hely, ahonnan az ember a távozást várná. Vietnam nyugati partjainál fekszik az ország legnagyobb szigete, ami 8-10 évvel ezelőtt még éppen hogy csak felkerült a formálódó vietnami idegenforgalmi térképére. Aztán megjelentek az oroszok, és aztán meg még a kínaiak is. Innentől kezdve pedig mit tehet a rendes kommunista, aki ízig-vérig kapitalista? Kiszolgálja az igényeket, és egyre-másra húzza fel a resortokat.
Magánstrandok és panaszkodó kínaiak
A sziget nyugati oldalát húsz kilométer hosszan elfoglaló Long beach a magánstrandok és ideges biztonsági őrök mekkája Doung Dongnál. November végén már acélos arcéllel önmagukat kedélyesen ünnepi hangulatba vodkázó orosz családapák fekszenek pirosra sülve a napon, míg mellettük árnyékban és nyakig beöltözve kínai párok ordítoznak a személyzettel. Az ok nem lényeges, a jó kínai turista egyik kevéssé becsült értéke, hogy bármit tud hosszan és rettentő dühösen kifogásolni. A sziget déli részénél, Hon Thomnál lévő drótkötélpályánál azonban egy sem akadt, aki kifogásolt volna bármit is, ez mondjuk annak is betudható, hogy a 25 és helyenként 30 méter magasan lévő kocsikban nem volt személyzet, akiknek panaszkodni lehetett volna, és amúgy is, a látvány rendes dokumentálása mellett nem nagyon van idő panaszkodni.
Amikor akkor is csíp, ha nem leves
A nagy szigetet három kisebb szigettel összekötő drótkötélpályán szűk egy órán belül fut végig a kocsi, és a helyenkénti megállók is kiváló alkalmat adnak, hogy az utazó elgyönyörködjön, milyen is tud lenni a természet, ha nem rondítanak bele resortokkal. Merthogy északabbra pont az is az egyik nagy gond, hogy resortok a tömegigényt kiszolgálva a szigorúan őrzött magánstrand mellett vezetik be a vizet a tengerbe, amiről az egyik helyi megelőlegezett bizalommal annyit mondott csupán, biztosan a már vegyileg kezelt szennyvíz csorog el az önfeledten pancsoló gyanútlan turisták mellett. Ebben lehet is valami, mivel fél óra az ilyen vízben, és utána percekig tartó égető érzés emlékezteti az ázsiai utazót, hogy jobb a kevesebb luxust, de bőrbarátabb strandolást ígérő elhagyatottabb partszakaszokat felkeresni, észak felé mondjuk.
Mert amúgy Phu Quock szigetnek van igen szerethető arca, a keleti oldal halászfaluival, és az északi csendes, kissé elhagyatott részeivel, de hogy ezeket igazából felfedezhesse az utazó, ki kell lépnie a komfortzónájából, és bele kell kóstolnia a vietnami közlekedésbe – ami ezen a szigeten még emberbarát; a helyiek és valamennyi istenség ügyel a helyi közlekedési szabályokat még nem ismerőre.
Mit érdemes megnézni: éjszakai piac, kisebb strandok, és kajáldák, és a vietnami kávézók
Mit nem érdemes: 3-4 napnál többet ott tartózkodni
Mikor menjünk: november vége már jó
Ha kíváncsi vagy, a sorozatunk összes részét itt megtalálhatod:
2019-2020:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 1. rész: Miért utazzunk Délkelet-Ázsiába?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 3. rész: ünnepvárás izzasztó harminc fokban Délkelet-Ázsiában
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 4. rész: Milyen alkalmazásokat érdemes letölteni, ha utazunk?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 7. rész: Ho Si Minh-város, vagyis Saigon, avagy az őrület mekkája
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 8.: Van-e pánik Délkelet-Ázsiában a koronavírus miatt?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 9. rész: Thaiföldön megtalálták a koronavírus ellenszerét?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 11. rész: Koh Rong Samloem, avagy búcsú az Old Soulstól
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 12. rész: Puerto Princesa, ahol börtönben lenni élvezet
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 15. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a rejtett csoda
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 16. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a sámánok, gyógyítók szigete
2021:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 17. rész: mennyire jó Thaiföldön nyaralni, a karantén árnyékában?
2022
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 20.: magyar pár a thai hospitel és a bürokrácia fogságában
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 21.: szinte minden a Samui sandboxról meg még kicsit más is
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 22.: thai Test and go 2.: same same but different
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 23.: avagy hogyan buliznak Covid idején?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 24.: avagy mit csináljunk egy thai szigeten, ha második hete esik?
2023:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 26: orosz megszállás alatt egy thai sziget
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 27: mutatjuk mint ne csinálj Thaiföldön (szigorúan 18+, videó)
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 28: milyen Thaiföldön a fűlegalizáció után?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 29: amikor embert darabolnak fel Koh Phanganon
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
