Utazás

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 14. rész: Fülöp-szigetek, El Nido és Coron, amit már rég megevett a tömegturizmus reggelire

Port Barton, El Nido, és Coron - három olyan fülöp-szigeteki gócpont, ami turisták százezreinek szerepel a bakancslistáján. Mindhárom hely a legnyugatibb fülöp-szigeteki sziget, Palawanon van, vagyis, azt gondolhatnánk, a legkisebb gond a közlekedéssel lesz, ám ahogy ez lenni szokott, semmi sem olyan egyszerű Délkelet-Ázsiában, mint az elsőre gondolnánk. Port Barton után El Nido és Coron lesz a terítéken.

“Öt nap? Az nagyon sok lesz. Nekünk kettő is elég volt, és inkább Port Bartonban maradunk 4-5 éjszakát – mondta még Port Bartonban egy utazó, amikor szóba került, hogy a következő megálló El Nido lesz. Persze, a helyek megítélése mindig egyénfüggő. Van, akinek Saigon végtelenül bejött, másnak – nekem – jóval kevésbé tetszett az elviselhetetlen zsúfoltsága. Akad, aki inkább lemegy a térképről, és hihetetlen öblöket keres fel, míg megint másnak a kényelmesen pezsgő kisvárosi lét varázsolja vissza az arcára a mosolyt. El Nido esetében van ugyanakkor egy mondás: ha Palawanon vagy, látnod kell.  

El Nido meseszép öbleivel, csodás korallszigeteivel és hihetetlen gazdagságú tengeri élővilágával lett Palawan ékköve évekkel ezelőtt, az első helyek egyikeként. A főszezonban – tavasszal – a számtalan külföldi turista mellett a helyiek is előszeretettel keresik fel, okkal. A világ 20 legszebb strandja közül itt van egy, és a fülöp-szigeteki rangsorolásban El Nido jár az élen, ha meseszép partot akar látni az  utazó. 

A sziget északkeleti csücskében az öböl mentén hosszan elnyúló település lakossága az elmúlt években felduzzadt közel 40 ezerre, az infrastruktúra is igyekezett követni a megnövekedett igényeket, több-kevesebb sikerrel. El Nido szórványosan tartalmaz urbánus elemeket a tipikus fülöp-szigeteki favella-szerű településrészek között, az olasz étterem mögött kanyargó sikátoros részben kakaskukorékolás éppúgy várja az utazót, mint deszkákból összetákolt bodega, ahol a helyiek a túrák befejeztével hajtják fel az aktuális San Miguelt, vagy a hihetetlenül jó helyi rumok közül valamelyiket. 

Mert El Nidoban szinte mindenki az idegenforgalomból él. Minden szállásadónak van egy tuti utazási partnere, aki tutira a legszebb partra visz el, és a legjobb árért. Az árakat illetően persze hamar kiderül, kartell van, mindenki egyenárban hozza-viszi a népet a jól bejáratott helyekre, ahol talán csak annyi az eltérés, hogy ki hányadikként köt ki az adott öbölben, ahol a türkizkék tenger ígéretét az olajfoltok árnyékolják be, és az élő korallokról a kapitány már csak szánakozóan múlt időben ejt néhány mondatot. Négy túra közül bármelyiket is válassza az arra vágyó, sajnos élő korallal egyik esetben sem találkozhat már, mert mi – mondja, ránk, a hajó utasaira körbemutatva a kapitány – annyian vagyunk, hogy azt már nem bírja el a természet, nem tud megújulni. Mert az az embertömeg folyamatos. Szezon előtt is kitehetnék a megtelt táblát, a belvárosi részben normális szállást képtelenség foglalni. Az agyondicsért szállások rég elkeltek, ami esetleg még szabad, ott a dohosság, a bűz vagy a szomszéd 22 kakasból álló udvara veszi el egy jó időre az utazó kedvét az élettől, és teszi lehetetlenné a pihenést. 

Igaz, El Nidoban csak a legritkább esetben megy pihenni a turista, sokkal inkább a gyors élménygyűjtés a jellemző. A port bartoni vélemény – miszerint sok 4-5 nap – csak részben helytálló, mert 2 nap simán elmegy a túrákkal (sokan a B és a D túrát tartják a legjobbnak) a többire pedig ott van hogy felfedezze az ember a környéket. Mert El Nido messze több mint a hajótúrák nyújtotta gyors instasztori-gyártás. 

Birdhouse, ahol messzebbre tekintenek

A város déli csücskében lévő Marimegmeg Beach például annyira népszerű lett rövid idő alatt, hogy külön városnegyeddé kezdi kinőni magát, McDonald’s-szal, pizzériákkal, első osztályú resortokkal, és chill bárokkal. Ha kicsit is tovább megy a poroszkáló utazó, és maga mögött hagyja a trendi helyeket, és letér csöppet, be az erdőbe, a Birdhouse El Nido fogadja. Szállónak indult, aztán egy egyedi élettérré nőtte ki magát a hely, amelyet számos lépcső megmászása után lehet csak igazán felmérni. 

A Birdhouse kialakítása tényleg fészkekre emlékeztet, ahogy haladunk felfelé, szintenként egy-egy sátor fogad, amely teljes kényelemmel és szellős falakkal várja a birtokba vevőjét. Az egészet két utazó álmodta meg.  Mark Anthony-Villaflorés felesége, Camille több évig tartó vándorlás után vert itt sátrat, és mindenüket beleölve, alakított ki egy ökotudatos helyet. Mark – ahogy mondja – szeretné, ha a fia is láthatná mindazt, amit ő, de tart tőle, hogy az idegenforgalom iszonyat ökológiai lábnyoma miatt erre kevés az esély, ha csak idejében nem lépnek fel együttesen a hatóságokkal karöltve. A legfontosabbnak az oktatást tartja, megértetni helyivel, turistával, egyszóval, minden érintettel, hogy mindennek következménye van. “A legnagyobb gond hamarosan a víz lesz. Képtelenség hosszú időn át folyamatosan ennyi embert vízzel ellátni El Nidoban, nem bírjuk erővel” – mondja Mark, aki örökmozgó, nyughatatlan természete miatt a Birdhouse mellett lapkiadással, jógaiskola alapításával és a közösségi fejlesztések menedzselésével is foglalkozik. 

“Menj vidékre”

Amikor arra terelődik a szó, hogy mi az, amit tényleg érdemes megnézni El Nido környékén, ami nincs letarolva, Mark adja a legjobb tanácsot: menj vidékre, menj San Ferdnandóba. 

Mert a Napcan beach, ami negy órányi motorozásra van El Nidotól, tényleg meseszép, de éppen a közelség miatt túlzsúfolt is. A sziget északi csücskében lévő Duli beach a szörfösök álma: hosszú part, hatalmas, jól lovagolható hullámokkal és végtelen nyugalommal. Mintha kiszakadnánk a valóságból, és a tenger, a szél és a nap hármasa másik tudatállapotba ringatná azt, aki hagyja magát. 

El Nidotól bő órára lévő San Fernando pedig ténylegesen egy másik világ. A helyiek végtelen kedvessége és a gyerekek önfeledt “hellomister”-je mutatja meg, milyen is az igazi Palawan, ahol a turista a látványosság. Az egyszerű halászfalu pár kocsmával, pompás templomával és iskolájával az igazi vidéki Fülöp-szigetek, ahol az élet természetes lassú folyamában mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, de leginkább az élet szeretetének, mert az egyszerű és puritán élet ellenére a halászhálóját foltozó filippínó éppúgy mosolyogva néz vissza az emberre, ahogy az egytálételét fogyasztó ötvenes asszonyság, akit ricsajozó unokái vesznek körbe. El Nido akkor igazán a jó, amikor elhagyod.  

Coron, amikor nem a túrákat választod

Persze, az sem mindegy, hogy milyen irányba. Coron például egy szokásosan jó célpont. Sokan Coron-El Nido tripet nyomják, mivel Coron szigete is bír jó pár öböllel, amit érdemes látni. “Ha láttad El Nidot, láttad Coront is” – mondja az egyik búvár, a Coron felé tartó hajón. Az állítás csak részben igaz. Eleve, Coron városa kevésbé zajos, nincs annyi lehúzós éjszakai bár, mint El Nidoban, és jó eséllyel ki sem zsebelik a sétálóutcában – mivel itt ilyen nincs is. Itt is négyféle túra van, és megközelítőleg mindegyik túlzsúfolt öbölben ér véget. Ahogy El Nidoban is, úgy itt is a kevésbé felkapott  részei lehetnek érdekesek azoknak, akik szeretnek a kitaposott ösvényről kicsit letérni. 

A maquinit hot spring elsőre jó ötletnek tűnt harminc fokban, de amikor a negyven fokos termálvízbe beleereszkedik az ember, és a nap is tűz, gyorsan átgondolja, hogy tényleg ez a legjobb program, vagy inkább menni még dél felé, hátha az egyik magánstrand lehűlést hoz számára. Coronon amúgy a merülés az egyik legjobb dolog, amit tehet az ember: elég jó iskolái és még jobb öblei vannak, Coron városától jobbára északra. Akik viszont felfedeznék a vidéket, készüljenek fel, messze nem olyan gazdag a csatangolási lehetőségek tárháza, mint El Nido környékén. Ami viszont itt is a vidék javára billenti a mérleget: azok az emberek, akik közvetlenségükkel és segítőkészségükkel olyan helyekre kalauzolják el az utazót, ami miatt mindenképpen megérte két röpke napot tölteni ezen a szigeten, hogy aztán minden idők legjobb szigetére, Siquijor felé vegye az irányt.

Ha napi friss rövideket is szeretnél, kövess a twitteren, ha bírod a TikTokot, itt is megtalálsz, kövess be!

Ha kíváncsi vagy, a sorozatunk összes részeit itt megtalálhatod:

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 1. rész: Miért utazzunk Délkelet-Ázsiába?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 2. rész: Hot pot avagy miért (ne) menjünk Phu Quock szigetére, Vietnámba?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 3. rész: ünnepvárás izzasztó harminc fokban Délkelet-Ázsiában

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 4. rész: Milyen alkalmazásokat érdemes letölteni, ha utazunk?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 7. rész: Ho Si Minh-város, vagyis Saigon, avagy az őrület mekkája

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 8.: Van-e pánik Délkelet-Ázsiában a koronavírus miatt?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 9. rész: Thaiföldön megtalálták a koronavírus ellenszerét?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 10. rész: Kambodzsában Kampot és Kep a neked való hely, ha lejönnél a térképről kicsit

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 11. rész: Koh Rong Samloem, avagy búcsú az Old Soulstól

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 12. rész: Puerto Princesa, ahol börtönben lenni élvezet

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 13. rész: Fülöp-szigetek: mire ügyeljünk Palawanon, avagy Port Barton, amit még nem evett meg a tömegturizmus reggelire

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 14. rész: Fülöp-szigetek, El Nido és Coron, amit már rég megevett meg a tömegturizmus reggelire

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 15. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a rejtett csoda

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 16. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a sámánok, gyógyítók szigete

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Celeb
Egy éve nem dohányzik Charlie Sheen
  • szerző:nuus
  • 2020. 07. 08.