Utazás
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca
Vietnám hétköznapi arcával a Mekong-deltában és Con Dao szigetén sikerült találkozni. Can To egy másfél milliós város, amit a Mekong folyó ezer szállal sző át. A helyiek belőle élnek, és használják, és néha ki is használják, Con Dao pedig mindentől távol, de nem sokáig elhagyatottan áll a vietnámi tengerben.
Raj Giából délre, a Mekong folyó deltájában szétterülő Can To alig 150 kilométer, de a szárazföldi közlekedés legalább annyira kalandos, mint Phu Quock szigetéről eljutni a szárazföldre, csak kevesebben hánynak, bár idő bőven lenne, a sofőr a brutál távot laza hat óra alatt teszi meg, random fékezésekkel és folyamatos tülköléssel. A tülkölés amúgy is, a jó napot, letollak, engedj el, nagyobb vagyok értelmezése.
“Vietnamban egy közlekedési szabály van, a nagyobbnak van mindig igaza”
– mondja Justin, a Mekong delta közepén lévő, beszédes nevű Mekong Chill Homestay egyik menedzsere. A Can To-i hostel fő vonzereje az, hogy elvben a város közepén van, de mégis mindentől távol, és a csendet csak a hajókürtök szakítják fel hajnalonta, meg persze a vietnámi turistákat szállító hajók ( ezeken persze rendszeresek a hajnali karaoke-bulik). A félsziget, ami otthont ad a hostelnek, egy városon kívüli terület, ami labirintus-szerű úthálózattal, és komp összeköttetéssel bír a főút mellett. Egyszóval, nem a közlekedés a fő vonzereje, ahogyan talán egész Vietnamnak sem. Nem véletlen, hogy az európai normákhoz és sebességhez szokott utazó egy ideig még érzi a nem haladás okozta belső feszültséget.
Alapvetés: alkalmazkodni, mindenhez
Pedig lehet haladni, csak fel kell venni azt a ritmust, amit a hely enged. A Mekong folyó a folyamatos haladásról szól: az áruszállítás mellett személyszállítás, halászat, de az építkezésekhez szükséges erőgépek mozgatása is a folyón történik. Szinte nincs olyan pillanat, amikor valami ne jönne, vagy menne, a Mekong Chill Homestay ebből a szempontból is kiváló pozíciókat ad, egyfajta megfigyelőállásnak is elmegy. És persze azt is lehet látni erről a megfigyelőállásról, hogy a Délkelet-Ázsiában honos szemétkezelési módszer milyen is errefelé. A városon belül ugyan gyűjtik és természetesen el is szállítják a felgyülemlett szemetet, de sokan – így a félszigeten is – nem az urbanizált város kényelmét, hanem a vidék egyszerűségét lehetőségét kapták, és e szerint is élnek. Ez pedig azt is jelenti, hogy a szemetet a folyóba öntik, kíméletlenül, mondván, az majd végzi a dolgát, és elviszi – vagy nem. A Mekong számos mellékágainak egyikén például elég gyakori a forgalmi dugó, amit nem járművek, hanem a feltornyosuló szeméthegyek okoznak. A tapasztalt csónaktaxis ilyenkor pedig – waze nem lévén – megkérdez egy helyit, aki vagy tud mondani járható menekülési útvonalat, vagy módosít, vagyis alkalmazkodik – ahogyan ez jellemző általában az ázsiaiakra, így a vietnámokra is.
Can To is alkalmazkodik; egy élhetően nagy egyetemista város, mozgalmas, és sikátoros belvárossal és meglepően kevés (nyugati) turistával, akiket a helyiek rendre meg is tisztelnek kitüntető figyelmükkel. A kacskaringós óváros egyik bája, hogy a vasárnapi ebédjüket az utcán fogyasztó vietek őszinte kedvességgel invitálják be pho levesek sokaságát felvonultató ebédre a fehér embert, és fülig érő mosollyal, és Saigon sörrel a kezükben készítik el az utókornak szóló fényképet. A tényszerűség kedvéért persze nem árt megjegyezni, hogy a hajnali vízi piacon és a Mekongon kívül az óváros, nagy vezér, Ho Chi Minh folyóparti szobra és néhány francia gyarmati épület, ami insta sztoriért kiált, de Can To fontos még a közlekedési szerepe miatt. Innen indul – megfelelő időjárás esetén – a Superdong hajótársaság szupergyors járata Con Dao szigetére, vagyis már nem kell fél nap alatt lebuszozni a tengerig, hanem innen vízen lehet menni. Persze, csak akkor, ha nem törlik a járatot, a rossz idő miatt. Ilyen esetben marad a repülés – ami bő fél óra a szigetig. Mert Con Dao eléggé kiszámíthatatlan.
Con Dao, a börtönsziget, tényleg foglyul ejt
Con Dao – Phu Quock szigetével ellentétben – még nincs a tömegturizmus oltárán feláldozva. Ez eddig részben annak volt köszönhető, hogy nehezen volt megközelíthető eddig. Mondjuk, furán is vette volna ki magát, ha a franciák és majd az amerikaiak is egy lazán elérhető szigetet választottak volna börtönnek.
A szaporodó vízi- és légi járatokon főként Con Dao-t vietnamiak és elzártabb helyeket kedvelő utazók keresik fel, akiket ha megkérdeznek, mi a legemlékezetesebb Con Dao szigetéről, gyaníthatóan a sziget mélyzöld színeit, és folyamatosan háborgó tengerét említik, és persze a szelet, amely folyamatosan fúj, olyan erővel, hogy a 125 köbcentis motor hegymenetben alig vánszorog felfelé, reggelente pedig sajátos hanggal takarítja tisztára az építkezésektől éppen csendes falu utcáit.
Mert Con Dao mostani arcát már nem sokáig lehet látni. Ha a szelet és a tengert nem is, de a sziget képét lassan kezdik átformálni azok, akik számára a még több fontosabb, mint a még jó. Az északi részen elterülő nemzeti park, a hosszan elnyúló partok és a vad szirtek a szigetet igazi értékét adják, de a semmi közepén felhúzott új spak révén lesz igazán jövedelmező. A helyiek persze érzik és értik is a fejlődés lényegét, javul az életminőségük, és vendégszeretetük őszinteségéből mit sem von le az, hogy a farangnak a banán kilóját háromszoros áron adják. Persze, adhatják is, hiszen az nem terem meg a szigeten, hozni kell, és amit a szárazföldről hoznak, az erősen feláras. Már ha ideér egyáltalán. Mert az egy dolog, hogy pár járatot törölnek, de amikor a személyszállítás után a teherforgalom is leáll a dél vietnámi tenger háborgása miatt, és a helyi halászok se mennek ki friss halért, akkor a sarki kifőzdés karját széttárva mutat a marhára, az még ideért, időben, abból lesz pho vagy sült. Választani lehet.
Ha kíváncsi vagy, a sorozatunk összes részét itt megtalálhatod:
2019-2020:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 1. rész: Miért utazzunk Délkelet-Ázsiába?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 3. rész: ünnepvárás izzasztó harminc fokban Délkelet-Ázsiában
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 4. rész: Milyen alkalmazásokat érdemes letölteni, ha utazunk?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 7. rész: Ho Si Minh-város, vagyis Saigon, avagy az őrület mekkája
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 8.: Van-e pánik Délkelet-Ázsiában a koronavírus miatt?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 9. rész: Thaiföldön megtalálták a koronavírus ellenszerét?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 11. rész: Koh Rong Samloem, avagy búcsú az Old Soulstól
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 12. rész: Puerto Princesa, ahol börtönben lenni élvezet
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 15. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a rejtett csoda
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 16. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a sámánok, gyógyítók szigete
2021:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 17. rész: mennyire jó Thaiföldön nyaralni, a karantén árnyékában?
2022
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 20.: magyar pár a thai hospitel és a bürokrácia fogságában
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 21.: szinte minden a Samui sandboxról meg még kicsit más is
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 22.: thai Test and go 2.: same same but different
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 23.: avagy hogyan buliznak Covid idején?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 24.: avagy mit csináljunk egy thai szigeten, ha második hete esik?
2023:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 26: orosz megszállás alatt egy thai sziget
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 27: mutatjuk mint ne csinálj Thaiföldön (szigorúan 18+, videó)
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 28: milyen Thaiföldön a fűlegalizáció után?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 29: amikor embert darabolnak fel Koh Phanganon
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
