Utazás

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 13. rész: Fülöp-szigetek: mire ügyeljünk Palawanon, avagy Port Barton, amit még nem evett meg a tömegturizmus reggelire

Port Barton, El Nido, és Coron - három olyan fülöp-szigeteki gócpont, ami turisták százezreinek szerepel a bakancslistáján. Mindhárom hely a legnyugatibb fülöp-szigeteki szigeten, Palawanon van, vagyis, azt gondolhatnánk, a legkisebb gond a közlekedéssel lesz, ám ahogy ez lenni szokott, semmi sem olyan egyszerű Délkelet-Ázsiában, mint az elsőre gondolnánk. Elsőként Port Bartont járjuk körül.

A helyiek is tudják, Puerto Princesa, Palawan fővárosa sok ideig nem tud szórakoztató lenni az utazó számára, ezért a város élelmesebbjei ipari méretben szervezik a turisták utaztatását a sziget különböző pontjaira. A déli rész ( mint például a Balabac-szigetek) még nehezen megközelíthető, és a közlekedés is viszonylag borsos a szigetek között, így nem sokan veszik az irányt arrafelé. Bár aki igen, azt mondja, megérte, elhagyatott, érintetlen rész, de a krokodilveszélyt érdemes nagyon komolyan venni ( arra él a sósvízi krokodil, ami azon túl, hogy brutál nagy, emberre is támad, tavaly például kisgyerek esett áldozatul Balabacon).

Melyik mobilszolgáltatót és csak készpénzt, avagy van ATM Puerto Princesan kívül?

Palawan nem az a sziget, ahol a fintech/digitális nomád emberek tobzódhatnának. Fülöp-szigeteken két nagy mobilszolgáltató cég van, a Smart és a Globo. Puerto Princesa városában a Globo a nyerő, de a sziget többi részén inkább azok járnak jól, akik a Smart feltöltő kártyáját vették meg. Az már megint más kérdés, hogy összességében az ország fel van osztva, vannak olyan területek, ahol az egyik a jó, van olyan, ahol a másik szolgáltatóval lehet élvezni a csigalassúságú netet. Akik igazán biztosra akarnak menni, azok vesznek mindkettőből. 

A kártyás fizetés, mint opció talán a legritkább. Ezen mondjuk azért sem lehet csodálkozni, mert a szükséges infrastruktúra kiépítése még sehol sem tart, annak is lehet örülni, ha az adott szálláson egy megabites net van legalább pár óráig. Sokan  – előrelátóan – inkább készpénzt visznek, és akkor nem kell vadászniuk azokra az ATM-kre, amelyek elfogadják a kártyájukat. Puerto Princesaban például a Monese kártyáját egyik ATM sem támogatta, míg a Transferwiset kb. minden második, a Revolutot ellenben egyszer sem lehetett használni.

Alig egy éve Port Bartont vastag pénzkötegekkel felszerelkezve volt csak érdemes felkeresni, most viszont már jó pár ATM van a településen. Aki dollárt váltana, simán megteheti a Port Bartonban is, igaz az árfolyamok persze nem nekik fognak kedvezni. Inkább nagyobb településen érdemes ezt még időben megtenni.

Hogyan közlekedjünk Palawanon?

 A többség Puerto Princesaból két irányba indulnak útnak: Port Parton és El Nido irányába. Azokból van a legkevesebb, akik robogóval tennék meg a távot, ami Port Barton esetében alig 170 kilométer. Akadnak, akik a jeepney-t, a helyiek által kedvelt tarka buszt választják. Szó se róla, kalandos lehet, ahogy a teljesen megpakolt jeepney-ben néhány tucat tyúkkal, és élő sertéssel és mosolygós helyiekkel halad az ember cammogva az úticél felé. 

A kényelmesebb turista inkább kifizeti a háromezer forintnak megfelelő pesot, hogy aztán egy minivan tákolt ülésén libikókázza végig a három-négy órás távot. A minibuszoknál érdemes arra többször is rákérdezni, hogy ugye nem átszállásos a történet, mert elég gyakori, hogy összeszedik a szállásról a népet, aztán kiteszik őket Palawan buszállomásán, hogy ott betuszkolják őket egy olyanba, ami már szinte tele van. A fülöp-szigeteki mentalitás nem ismer lehetetlent, ahol elfér tíz ülésen tíz ember, ott szorítanak még további kettőnek helyet, persze, hiszen kénytelenek – ahogyan a hátizsákkal az ölükben utazni is azok, akiknek a cucca nem fér már fel a tetőre. A jó a rosszban, minibuszokból több is indul, ha csúnyán lecsússza az ember az egyiket, némi morgolódás után felrakják a következőre.

De ha már ott vagyunk, ahol lenni akarunk, és módunk is van rá, béreljünk robogót. Azt a fajta szabadságot adja meg, amitől a motorosnak fülig ér a szája és vidáman bólogat tucatnyi ismeretlen hellóóóóózó arcnak. Jogsit nem feltétlenül kérnek, de nem árt ha van, ami viszont kötelező, az a gyakorlat, annak ellenére, hogy a szigeten a forgalom nem túl sűrű. Pontosan a turisták miatt kell a rutin.

Port Barton, amit még nem evett meg a tömegturizmus reggelire

Port Barton strandja
Port Barton strandja

Alig pár éve még azt mondták, Port Barton egy elhagyatott kis település, amiről csak a nagyon bennfentesek tudnak. A település mérete azóta sem változott  – igaz, jó pár utcával lent gazdagabb – , de elhagyatottnak már egyáltalán nem lehet nevezni, és szinte mindenki tud róla. Bazársorok és kocsmasorok váltják egymást, a tengerparti sávban pedig chill bárok és happy hour-al turistákra vadászó reggae kocsmák éppúgy vannak, mint olyanok, amelyek azt ígérik, a helyi gasztronómia vívmányai láttán megmarad az életkedve az utazónak. Mert a fülöp-szigeteki ételek nem azok, amelyek láttán könnybe lábad a szemünk (illetve de, de nem feltétlen a jó értelemben, de erről majd később).

Port Barton is a napi hajótúráiról híres. Mindegyik irodának megvan a maga tuti útvonala, ami vagy tényleg jó, vagy csak azt mondják rá – minden esetre a megállóknál az embertömeg a még elviselhető szinten volt a főszezon előtt, és két-három nap bőségesen elég arra, hogy felkeressük a legjobb helyeket. Ezek közül az egyik a White beach, amely tényleg hófehér, és tényleg nyugis, bár motorral csak az keresse fel, aki bírja a földutakat, aki nem, annak ott van a hajótaxi, bármikor lehet találni üreset a kikötőben, a másik a Long beach, ami tényleg piszok hosszú, talán 10-12 kilométer is megvan. 

A hajótúráknál tényleg a “kapitány” a meghatározó, van, amelyik a teknős-szigetre esküszik, más Pamuayan Beachre, ahol egy kis büfé is várja az oda tévedőt. A kapitány dönt arról is, mire mennyi időt érdemes áldozni, és ő az, aki  – például abban az esetben, ha az ígérettel ellentétben – dönt arról, hogy ingyenes volt az út, ha nem futottak bele a zsúfolt öbölben teknősbe. 

Viszonylag gyakran keresztezik egymás útját a kecses a katamaránok, és nem minden esetben lélekemelő látvány, amikor az adott öbölben veszteglő 10-20 hajóból egyszerre özönlenek ki az élményre és falat kajára éhes turisták. A helyiek persze próbálják óvni az élővilágot, egyrészt a természet, másrészt pedig a jól felfogott saját érdekük miatt, ha legyalulják a korallokat, agyon fogdossák a tengeri uborkákat, akkor bizony nem lesz mit jövőre mutogatni a turistáknak.

 A Wide reef is egzotikus a maga öblével és ott felbukkanó teknősével, és a hajótúrák általában ide szervezik az ebédet, ami a maga nemében kiadós és tényleg autentikus tud lenni. 

Érdemes kirobogni a dzsungelbe

Ház a dzsungel szélén, a zöld tucatnyi árnyalataival
Ház a dzsungel szélén, a zöld tucatnyi árnyalataival

Port Barton fő vonzereje kétségkívül a tengerpartja, és azt cakkozó környező kis szigetek. A kis falut átszövő utak egyikén érdemes ugyanakkor egy erősebb robogóval nekivágni, és hagyni, hogy az út vezessen. A dzsungelen át kanyargó ösvények végül úgyis belefutnak egy olyan útba, ami viszi magával tovább az utazót, a dzsungelen át robogva csak nagyritkán fut bele az ember másik motorosba, vagy netalán autósba. A zöld tucatnyi árnyalatai suhannak el a tempósan vezető mellett, és amikor a dzsungelre figyel, hallja annak személyre szabott élő koncertjét.

Mindenesetre az utazó itt még érzi, ő és a természet is számít, de közben azzal is tisztában van, a helyiek számára a megélhetés a fontos, de hál isten, a “minél többet és minél gyorsabban” elv képviselőiből itt még nincs sok. A mohóság még nem falta fel Port Bartont, talán ez is az egyik ok, ami miatt egyre többen keresik fel, hogy lássanak egy olyan szegletet Palwanból, amit a tömegturizmus még nem tartolt le teljesen. Hogy aztán fogja magát az ember, és úgy induljon el El Nido felé, hogy ez előző esti kocsmázáson az onnan érkezők csak annyit mondanak: öt nap? Az nagyon sok lesz. Nekünk kettő is elég volt, és inkább Port Bartonban maradunk 4-5 éjszakát. 

Ha napi friss rövideket is szeretnél, kövess a twitteren, ha bírod a TikTokot, itt is megtalálsz, kövess be!

Ha kíváncsi vagy, a sorozatunk összes részét itt megtalálhatod:

2019-2020:

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 1. rész: Miért utazzunk Délkelet-Ázsiába?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 2. rész: Hot pot avagy miért (ne) menjünk Phu Quock szigetére, Vietnámba?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 3. rész: ünnepvárás izzasztó harminc fokban Délkelet-Ázsiában

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 4. rész: Milyen alkalmazásokat érdemes letölteni, ha utazunk?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 7. rész: Ho Si Minh-város, vagyis Saigon, avagy az őrület mekkája

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 8.: Van-e pánik Délkelet-Ázsiában a koronavírus miatt?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 9. rész: Thaiföldön megtalálták a koronavírus ellenszerét?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 10. rész: Kambodzsában Kampot és Kep a neked való hely, ha lejönnél a térképről kicsit

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 11. rész: Koh Rong Samloem, avagy búcsú az Old Soulstól

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 12. rész: Puerto Princesa, ahol börtönben lenni élvezet

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 13. rész: Fülöp-szigetek: mire ügyeljünk Palawanon, avagy Port Barton, amit még nem evett meg a tömegturizmus reggelire

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 14. rész: Fülöp-szigetek, El Nido és Coron, amit már rég megevett meg a tömegturizmus reggelire

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 15. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a rejtett csoda

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 16. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a sámánok, gyógyítók szigete

2021:

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 17. rész: mennyire jó Thaiföldön nyaralni, a karantén árnyékában?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 18. rész: megszökni a karanténszállóból és egyéb dolgok, amiket semmiképpen ne tegyél

2022

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 19. rész: Thaiföldi kompromisszum: nyitva hagytak egy kiskaput az utazóknak

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 20.: magyar pár a thai hospitel és a bürokrácia fogságában

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 21.: szinte minden a Samui sandboxról meg még kicsit más is

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 22.: thai Test and go 2.: same same but different

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 23.: avagy hogyan buliznak Covid idején?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 24.: avagy mit csináljunk egy thai szigeten, ha második hete esik?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 25.: Dekriminalizálják Thaiföldön a kannabiszt, de ez nem azt jelenti, hogy mostantól mindent mindenkinek szabad

2023:

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 26: orosz megszállás alatt egy thai sziget

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 27: mutatjuk mint ne csinálj Thaiföldön (szigorúan 18+, videó)

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 28: milyen Thaiföldön a fűlegalizáció után?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 29: amikor embert darabolnak fel Koh Phanganon

 


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Érdekes
Tudtad? A gin tonic gyógyszer is
  • szerző:nuus
  • 2024. 02. 29.