Utazás

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 23.: avagy hogyan buliznak Covid idején?

A Thai öböl egyik ékköve Koh Phangan, ami messze több mint a Full Moon partik helyszíne. Egyedi és értékes zenei kínálatot tudott felvonultatni az elmúlt években, köszönhetően több itt letelepedett dj-nek, akik a Coviddal terhelt időkben sem pihennek. Igaz, a partiélet megváltozott. Tudósítónk ennek járt utána a helyszínen. 

Lassan guruló, tourist police feliratú autó megáll az étterem előtt, a tulajdonos odamegy köszönteni a rendőröket, akik magyaráznak valamit thaiul, mire a tulajdonos visszajön az asztalhoz, és közli, még megihatjuk azt, ami kirendeltünk, de utána már zárnia kell, hiszen tudjuk, 9-kor záróra van. 

Persze, tudjuk. Jobbára mindenki tudja, érzékeli is a saját bőrén, hogy mennyire kurta-furcsa a helyzet Thaiföldön. Már alapesetben sem mondható egyszerűnek a bejutás az országba, és amikor itt van a turista, akkor sem fülig érő mosollyal tekint a holnapra, mert a fene se tudja, hogy mit hoz a holnap. Ezért inkább megpróbálja élvezni az adott napot. Mondjuk úgy, hogy elmegy szórakozni. 

Ennek alapesetben akadálya lenne, hogy a bárok, klubok nem lehetnek nyitva. Illetve csak úgy, hogy ha átminősítik magukat étteremmé – a thai logika szerint kevésbé kockázatos egy bár, ha ott ételt is felszolgálnak. A másik gond, hogy  – ahogy fentebb írtuk – 9-ig szól az engedély még az éttermek esetében is. Ezért aztán aki bulizna, két dolgot tehet. Vagy otthon, a teraszán (vagy a négy fal között) teszi ezt este, vacsora után – különös örömben részesítve azokat a szomszédokat, akik éppen pihennének. Avagy korán kezd, cudar módon korán. 

Daytime Party, avagy amikor jóebédhez szól a chill

Aki átvészelt 3-4 napot a Szigeten, vagy a Soundon, kora délutáni kezdésekkel, az pontosan tudja, hogy a napközbeni bulik miért is embert próbálók; ezt ebben az esetben meg lehet még fejelni a trópusok adta párával és  a tenger adta hűvösséggel.

Ebben lehetett része annak, aki bevállalta a Lost Paradise-t. Koh Phangan egyik legjobb fesztiválja minden kétséget kizáróan a Lost Paradise, a Haad Rintől laza fél órás csónakútra lévő helyszín nem egy alkalommal volt 2-3 napos bulik tetthelye, igazán minőségi zenéket felvonultatva. Idomulva az új szabályokhoz, a legutóbbi buli reggel 9-kor kezdődött és a naplemente után alig valamivel már Haad Rin felé szelhette a habokat a bulizó, merthogy 9-kor ott is lekapcsolják a villanyt. Ami ilyenkor kicsit necces tud lenni, az a hullámzás, de még mindig jobb kora este másfél méteres hullámokat lovagolni, mint hajnalban, amikor olyan sötét van, hogy a csónakot vezető thai srác fejlámpája az egyetlen fényforrás.

Ettől függetlenül (vagy éppen ezért is) ritka széles mosollyal szállnak általában partra azok, akik maguk mögött hagyják a kies öblöt. Meg persze azért is, mert 30 fokban olyan lazán száll az ember fejébe a tequila, hogy öröm aztán a másnap.

A mosoly amúgy általános – már ha a maszk éppen nem takarja. Aki már elvergődött eddig, az tényleg próbálja élvezni az adott pillanatot és nem azon görcsölni, hogy milyen újabb korlátozást hozhat a holnap. Ha meghozza, foglalkozik vele akkor, amikor annak helye és ideje van. Jellemzően ugyanakkor nem a pár hetes vakáción lévőkkel vannak tele ezek a helyek, hanem a pár hónapja, vagy akár már több éve a szigeten lévő expatokkal.

 

Chillup: másként, de megy a buli

A zene szól tovább

Közülük sokan megfordulnak a Bantai roadon lévő Chillupban is, ahol péntekenként szokott korábban is jóféle elektro buli lenni. Ez van most is, csak este tíz helyett délután ötkor kezdődik, és tea helyett általában Changot kér a maszktól ekkor megszabaduló társaság színe-java. Azzal sincs gond, hogy a rendőrség futólag tiszteletét teszi, dokumentálják azt, amit kell, aztán szól tovább a zene, igaz kicsit halkabban, de szól. 

 

Ha az eredményed negatív, akkor lehetsz pozitív

Egyszóval messze nincs annyi buli Koh Phanganon, mint ami korábban volt. Jó pár hely nem működik (így például a sziget közepén lévő, csodaszámba menő Hollystone) Viszont van helyette, mellette a Retro Mountain, ami van annyira eldugott, hogy iszonyat partikat hozzanak össze, és csak olyanok részvételével, akiknek nem fáj a bő fél órás zötykölődés az úttalan utakon.


Aki nagyon akar, így is tud szórakozni. Talán csak annyi a változás, hogy másnap a korábbiakhoz mérten már sokkal korábban látni megfáradt tekintetű embereket, akik gyümöcsshake-jüket markolva merednek bele a holnapba.

 

Ha van egy jó történeted, vagy úgy érzed, hiányzik valami ebből, emailt a [email protected] írhatsz.

Ha napi friss rövideket is szeretnél, kövess a twitteren, ha bírod a TikTokot, itt is megtalálsz, kövess be!

Ha kíváncsi vagy, a sorozatunk összes részét itt megtalálhatod:

2019-2020:

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 1. rész: Miért utazzunk Délkelet-Ázsiába?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 2. rész: Hot pot avagy miért (ne) menjünk Phu Quock szigetére, Vietnámba?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 3. rész: ünnepvárás izzasztó harminc fokban Délkelet-Ázsiában

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 4. rész: Milyen alkalmazásokat érdemes letölteni, ha utazunk?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 7. rész: Ho Si Minh-város, vagyis Saigon, avagy az őrület mekkája

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 8.: Van-e pánik Délkelet-Ázsiában a koronavírus miatt?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 9. rész: Thaiföldön megtalálták a koronavírus ellenszerét?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 10. rész: Kambodzsában Kampot és Kep a neked való hely, ha lejönnél a térképről kicsit

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 11. rész: Koh Rong Samloem, avagy búcsú az Old Soulstól

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 12. rész: Puerto Princesa, ahol börtönben lenni élvezet

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 13. rész: Fülöp-szigetek: mire ügyeljünk Palawanon, avagy Port Barton, amit még nem evett meg a tömegturizmus reggelire

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 14. rész: Fülöp-szigetek, El Nido és Coron, amit már rég megevett meg a tömegturizmus reggelire

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 15. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a rejtett csoda

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 16. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a sámánok, gyógyítók szigete

2021:

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 17. rész: mennyire jó Thaiföldön nyaralni, a karantén árnyékában?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 18. rész: megszökni a karanténszállóból és egyéb dolgok, amiket semmiképpen ne tegyél

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 19. rész: Thaiföldi kompromisszum: nyitva hagytak egy kiskaput az utazóknak

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 20.: magyar pár a thai hospitel és a bürokrácia fogságában

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 21.: szinte minden a Samui sandboxról meg még kicsit más is

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 22.: thai Test and go 2.: same same but different


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló