Utazás
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 10. rész: Kambodzsában Kampot és Kep a neked való hely, ha lejönnél a térképről kicsit
Kambodzsában kevesebb a mosoly, mint az északi szomszédoknál, és az étel sem olyan pazar, mint délebbre. Az emberek karcosan őszinték, dacosan keményfejűek és távolságtartóbbak, mint általában Délkelet-Ázsiában. Ennek ellenére - vagy éppen ezek miatt is - Kambodzsa a backpackerek egyik kedvenc országa még mindig, mert rejt olyan kincseket, amelyeket érdemes felfedezni. Délkelet-Ázsia szubjektív alsó sorozatunk következő részében a szárazföldi Kampot és Kep lesz a két fő állomás.
Kampot sokáig nem volt fent a térképen – mármint az utazók térképén. A kínai beruházóknak miatt került fel, bár ebben sok köszönet elsőre nincs. Pár évvel ezelőtt a kambodzsai Sihanoukville volt egyfajta bázisa a hátizsákos turistáknak, és azoknak, akik az ország nyugati részén fekvő kikötőbe megérkezvén mentek tovább Siem Reapbe, vagyis Angkor Watba, a templomokat felfedezni. Tavalyelőtt azonban egy új Makaó, vagyis új kaszinóváros ötletét dédelgető, és a helyi vezetés támogatását elnyerő kínai befektetői csoport jelent meg a színen, és letarolta mindazt, ami korábban érdekes és értékes volt Sihanoukville-ben, mára pedig a város úgy néz ki, mint egy félbehagyott II. világháborús díszlet. Ép épületet nem lehet látni, a régieket eltörölték az újakat pedig nem fejezték (még) be. Egy rettentő poros, koszos, és zajos torzszülött jött a világra a régi város helyén, turista alig, csak a szerencsejátékot játszó kínaiakon kívül épeszű ember menekül onnan ki a közeli Koh Rong Samloem szigetére – erről majd hamarosan jön a cikk – , ki pedig Kampotba megy onnan tovább.
Kampot, emberi léptékű pezsgő, európai kisváros Kambodzsában
Kampot egy kedélyes és élhető város – Vietnám, Illetve Ho Chi Minh után mindenképpen. Mindazok, akik korábban Sihanoukville-ben vertek tanyát, és élvezték az expat lét minden előnyét, és szenvedték minden hátrányát, ide tették át székhelyüket. Ennyi svájci, francia, német és brexitbe sértődött angol helyet egy helyen Délkelet-Ázsiában nemigen lehet találni. Mindez persze azt is jelenti, hogy az európai utazó olyan pezsgő közösségi élettel és kínálattal találkozik, ami már önmagában vonzóvá teszi ezt az ötvenezres kisvárosot, amit a Kampot folyó szel ketté, és tesz még változatosabbá. Az, hogy egy becsületes kőhajításnyira van a tenger, csak dob a dolgon.
Kampotban nem csak a jelen, hanem a múlt is elég változatos volt. A francia gyarmati idők nyomai még láthatóak a városban, néhány klasszikus gyarmati stílusú épület formájában, ahol vagy étterem, vagy kocsma vagy éppen valami ezek közötti átmenet működik általában,
Kampot nem az a város, ahol kapkodja a fejét az utazó, hogy mit is nézzen meg. Jó arra, hogy kicsit lelassuljunk, és bámuljuk a folyót, amely mellett elég pofás szállások is akadnak – bár az már megint más kérdés, hogy a vietekhez hasonlóan itt is rettentő népszerű karaoke művelői a legváratlanabb helyeken tudnak felbukkanni a mobil hangfalakkal és a víz természetéből adódóan kitűnően viszi a hangot, egyszóval a csendes folyókanyarulatok néha átmennek kisebb magyar fesztiválba. Az árakat tekintve mondjuk nem, mivel Kambodzsa – hazai viszonylattal mérve – a még megfizethető kategóriába tartozik a pár dolláros étel és általában az egy dolláros italárakkal. Persze, ha valaki költeni akar, itt is tud, a kampoti éjszakai piacon például rengeteg olyan dolog van, amiről eddig nem gondolta volna az ember, hogy kell, de itt érez egy erős késztetést, hogy az övé legyen az a Bose hangfal vagy North Pole dzseki, amit tutira nem fog felvenni a 40 fokban, de az, hogy tized annyiba kerül, mint otthon, sokakat elgyengít. (Aztán vesznek egy második, nagyobb hátizsákot, és fizetik a súlytöbbletet.)
Ha nagyon nem akarunk tuktukra költeni, akkor ott a bringa, azzal is vidáman körbe lehet karikázni a várost, de persze, érdemes olyankor menni, amikor nincs éppen valamilyen fesztivál – mint például a tengeri ételeké, amikor laza 400 ezer kambodzsai rohanja le a várost egy hosszú hétvégére, hogy aztán se szállás, se haladási lehetőség ne legyen. Bringával mondjuk combos, de robogóval simán befutható a közeli Bokor hegység bejárása, ami tényleg megér egy fél délutánt, pazar látványt nyújt, és nem beszélve arról, hogy a hegyi utakon nincs az az őrület, ami a Sihanoukville-Kampot útvonalon.
Kep, a minősített kisértetváros
Persze, Kampot-Kep útvonal se jobb. Ha Kampot álmos kisváros, akkor Kep egy kisértetváros, ahova kísérteni is elfelejtenek járni az erre hivatottak. A nem egybefüggő városrészek ettől függetlenül megérnek egy nap túrázást arra is. Kampotban akadt egy két figyelemre méltó francia gyarmati épület, Kepben viszont szinte egy városnegyednyi van ezekből. Persze, nem árt egy olyan tuktukos, aki nem csak tudja, hogy hol vannak a lassú enyészetre kárhoztatott, egykoron – úgy 60-70 éve – pompás villák, hanem el is tudja mondani, hogy a helyi vezetés az országossal együtt azon van, hogy befektetőket találjon, és rendbehozassák ezeket. Ez jó eséllyel nem egyhamar lesz, tekintve hogy hazai turisták is csak hétvégente ugranak le Kepbe, a tenger mellé, hogy ott függőágyban hesszelve igyák az Angkor sört és énekeljenek az átok hangos mobil karaoke-hangfalakba.
Pedig Kep több ennél. Igaz, a közelben lévő Nyúl-sziget is tud erősen túlzsúfolt lenni, de a hófehér partjai mégis megérnek egy fél napos nyüglődést. Kep környékén – Kampothoz hasonlóan – Kambozsa legnagyobb sómezői találhatóak. A sólepárlást a XXI. században is teljesen manuálisan végzik a helyiek. Ez pedig azt jelenti, hogy a mezőkre kézzel engedik be a tengervizet, a döngölést is kézzel hajtott mozsárral végzik, ahogy a tisztítást is. A tuktukos azt mondta, ennél keményebb munkát nem tud elképzelni, a hőségben a víz olyan forró tud lenni, hogy – ahogy egyszer látta is – ha állat, példának okért egy kígyó – megy bele, pár méter után elpusztul. A munkások pedig abba rokkannak bele, hogy só folyamatosan marja a bőrüket, és esélyük sincs a gyógyulásra, hiszen csak pár hét szünet van a sóföldeken a szüretekben.
A kambodzsaiak ennek ellenére nem tartoznak az Európában oly népszerű folyton nyígunk valamiért nemzetetek kategóriájába, ez lehet nem is meglepő, tekintve, hogy amit túléltek – Pol Pot rémuralmát – az kész csoda. Milliók haltak meg, csak mert az akkori vezetők ideológiájába nem fértek bele – az osztálynélküli társadalom osztályellenségei voltak a városiak, a szemüvegesek, de még a “szép” emberek is. Erről a korszakról ritkán, általában néhány sör és barátibb légkör kialakulása után szoktak csak röviden szólni, akkor is a családot ért közvetlen veszteségekről. A khmerek nem szívesen mondanak ítéletet, büszke nemzet, amit a történelem többször próbált megtörni, ennek ellenére a nyílt szívű turista ebben az országban biztosan jól fogja magát érezni. Csak szokni kell kicsit.
Ha napi friss rövideket is szeretnél, kövess a twitteren, ha bírod a TikTokot, itt is megtalálsz, kövess be!
Ha kíváncsi vagy, a sorozatunk összes részét itt megtalálhatod:
2019-2020:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 1. rész: Miért utazzunk Délkelet-Ázsiába?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 3. rész: ünnepvárás izzasztó harminc fokban Délkelet-Ázsiában
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 4. rész: Milyen alkalmazásokat érdemes letölteni, ha utazunk?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 7. rész: Ho Si Minh-város, vagyis Saigon, avagy az őrület mekkája
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 8.: Van-e pánik Délkelet-Ázsiában a koronavírus miatt?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 9. rész: Thaiföldön megtalálták a koronavírus ellenszerét?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 11. rész: Koh Rong Samloem, avagy búcsú az Old Soulstól
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 12. rész: Puerto Princesa, ahol börtönben lenni élvezet
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 15. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a rejtett csoda
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 16. rész: Fülöp-szigetek, Siquijor, a sámánok, gyógyítók szigete
2021:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 17. rész: mennyire jó Thaiföldön nyaralni, a karantén árnyékában?
2022
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 20.: magyar pár a thai hospitel és a bürokrácia fogságában
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 21.: szinte minden a Samui sandboxról meg még kicsit más is
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 22.: thai Test and go 2.: same same but different
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 23.: avagy hogyan buliznak Covid idején?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 24.: avagy mit csináljunk egy thai szigeten, ha második hete esik?
2023:
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 26: orosz megszállás alatt egy thai sziget
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 27: mutatjuk mint ne csinálj Thaiföldön (szigorúan 18+, videó)
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 28: milyen Thaiföldön a fűlegalizáció után?
Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 29: amikor embert darabolnak fel Koh Phanganon
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
