Utazás

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó

Szerző:Farangfrank
2020.01.21 | 15:18
trendindex: 0

Pénzt adni az első rászorulónak, a piacon enni, út előtt mosatni, jobb lábbal lépni a repülőgép fedélzetére, onnan alvómaszkot/füldugót elhozni - csak néhány az olyan szokások közül, ami jellemző rám, ha utazok. De vajon jó-e az, ha vannak utazási szokásaink?

Nagyapám megingathatatlan szokása volt, hogy a vasárnapi ebéd előtt elővette borotválkozó készletét, akkurátusan megtisztogatott mindent, majd a Gillette pengét kicsomagolva szertartásszerűen elkezdte a borotválkozást, habos pemzlivel, pár apróbb vágást timsóval kezelve. Talán ide vezethető vissza nálam az a szokás, hogy ha hosszabb úton vagyok akkor az adott városban első utaim egyike a borbélyhoz vezet. Ez több okból is praktikus.

Komfortérzet: Délkelet-Ázsiában az átlagosnál is magasabb a páratartalom, emiatt a borosta, szakáll fenemód tud viszketni.

Információ: A borbély mindig tud valamit, amit én nem, elvégre ő egész nap ott van, én meg éppen akkor csak, amikor. Koh Samuin ennek köszönhetően lehetett a legjobb éjszakai piacról infót beszerezni, Koh Phanganon pedig a folyamatosan heherésző borbély thai nyelvleckéket adott már a második kopasztás után, és ellátott bőséges tanáccsal, hogy melyik masszőz igazán jó a faluban.

Meglepetések: Con Dao börtönszigetén volt szerencsém életemben először megtapasztalni azt, milyen is az, ha az ember fülcimpáját, és még a homlokát is borotvakéssel simítják végig. A szinte vízszintes fekvésben sokat nem tehet az ember, várja, mikor ér véget a sercegő hang, és reménykedik, biztos a keze a borbélynak. Koh Rong Samloem szigetén például egy nyitott hátsó udvarban két tyúk és egy kakas társaságában sikerült a helyi halász, mr. Ieng borotvakését megtapasztalni, szerencsésen, maradandó seb nélkül. Ho Chi Minh Cityben pedig arra rájönni, hogy a borbélyüzlet előtt feltűnően hiányos öltözetben integető hölgyek nem nyírni, hanem inkább kopasztani szeretnék az oda beeső embert, a borbélyüzlet csupán álcája a szexbárnak (úgyhogy Saigonban ne az első kerületben lévő borbélyshopokba menjen az, aki valóban a haját akarja kezeltetni, és nem mást).

Kevesebb cucc: Az utazásnál gyakorta elég fontos szempont, hogy minél kevesebb dolgot vigyen magával az ember, egy komolyabb villanyborotva és az összes tartozéka ugyanakkor nem csak súlyban, hanem értékes térfogatban is többet vesz el, mint amennyit ad.

A fülöp-szigeteki Port Barton borbélyüzlete

Egyszóval, egy szokás sok érdekes élményt és tapasztalást jelenhet, de ugyanakkor csalódást is. Kávéfüggő lévén több órás kacskaringózás után lehetett csak pár éve thaiföldi Koh Samuin normális kávét kapni, azt is a helyi McDonaldsban, vagyis, ha kis esze van az embernek, elengedi ezeket a nehezen kivitelezhető szokásokat.

Azt kapod, ami van

Sok kezdő utazónál ugyanakkor megfigyelhető, hogy arra vágyik, amit otthon megszokott. Él a fejében egy kép, hogy milyennek is kell lennie annak a helynek, ahova éppen tart, és ha az nem pont olyan, akkor csalódott lesz. A csalódottságával pedig önmaga utazását keseríti meg – és sok esetben azokét, akik vétlen mellékszereplői az utazásának (személyzet, akin a haragját tölti ki, szomszédok, akik a hisztit, balhét hallgatják). Csalódott lehet az, aki azt tűzte ki élet célul, hogy minden áron alkudni fog minden országban Délkelet-Ázsiában. A thaioknál ezt mértékkel megteheti, de a vietek és a khmerek érdekes módon viszonyulnak az alkudozáshoz: megsértődnek, ha az általuk reálisnak vélt árnál kevesebbhez ragaszkodik az utazó. Aztán persze célszerűbb engedi, mert kevés olyan nagy hibát követhet el az európai, amikor a fehér ember mivoltával fölényeskedve elkezd kiabálni a kevesebbnek vélt helyivel. Az arcvesztésre igen kényesek errefelé, és nem jó ómen egy haragos khmert vagy thait a hátunkban tudni az utazás hátralévő részére, kis településeken hamar híre megy ennek, és az ételmérgezés a bosszúnak errefelé igen könnyen kivitelezhető módja. (És nem hidegen tálalják, inkább nem kellően átsütve a húst, amiről csak szeretnénk hinni, hogy az, amit rendeltünk).

A fikázás és az oka

Nem jó szokás hamarjában és kellő ismeretek hiányában ítélkezni sem, mert például Kambodzsában azt mondani, nem szépek a helyiek, tükrözhet egy értékítéletet, de egyúttal arról is árulkodik, hogy a megszólaló kb. olyan sötét, mint azok, akik az országot oda juttatták. Mert ha jobban ismerné az ország történetét, tudná például, hogy a vörös khmerek rémuralma alatt több millió – egyes adatok szerint három – ártatlan állampolgárt végeztek ki, és sokakat csak azért, mert tanultak, műveltek, vagy éppen az átlagtól eltérően előnyös külsejük, egyszerűbben szólva, szép emberek voltak.

És akkor a helyi szokások

Persze, vannak olyan szokások, amelyeket európai szemmel és felhabosított empátiával sem egyszerű megérteni. Ezek egyike a hajnali héttől este tízig tartó non-stop karaoke, ami annyira népszerű, hogy előbb lehet mobil hangfalat kapni, mint lázmérőt. És korra, nemre és szomszédra való tekintet nélkül mindenki tolja, lehetőség szerint a magas hangtartományban, és az idő előrehaladtával, egyre részegebben.

Mosnám kezeimet: Vietnámban és Kambodzsában jobbára csak a nyugatiak által üzemeltetett, vagy általuk nagyon gyakran felkeresett helyeken akadt kézmosási lehetőség. Ez az öblítős vécék országában nem feltétlenül a legjobb megoldás, legyen bármennyire is beoltva az ember, egy gyomorfertőzés bármikor kinézhet, ha helyi helyeket keres fel az ember, és persze, miért is ne tenné.

Ételek: Ami nekünk házi kedvenc, az errefele gyakran nem csak az asztal alatt kap helyet. 3man, BBQ – ezek bizony nem étel, hanem kutyanevek, illetve a kettő egyben. Kambodzsában az ételek ételének tekintik a négylábú barátunkból készült sültet, de meglehetős elismeréssel beszélnek a denevérről is (ezt nem tudom, sütik-e vagy párolják, de rizst bizton adnak mellé). Jó esetben nem kell attól tartanunk, hogy véletlenül elénk kerül ilyen étel – túl nagy becsben tartják ahhoz, hogy a messziről jött és száját húzó farangnak ezt tolják a fehér arcába.

Életszemlélet és a dolog kezelése. Ez az egyik legfontosabb szokás, talán ezért is utazom, hogy sikerüljön ebből minél többet elsajátítanom. Délkelet-Ázsiának megvan az a maga filozófiája, amely mérhetetlenül szimpatikussá teszi a dolgok kezelését. A mai pen rai – talán az első mondat, amivel az odautazó találkozik Thaiföldön, ez első olvasatban annyit tesz nagyjából, hogy szívesen. Ám mélyebb értelemben annyit tesz, bármi lesz, úgy lesz jó – amin nem tudsz változtatni, azon felesleges görcsölnöd. (Ennek kimaxolása persze még várat magára, az olyan helyzetek próbára teszik a gyakorlott utazót, mint amikor nem fér fel a kompra, ami elhúz az orra előtt, így a csatlakozás is.)

Ha kíváncsi vagy, a sorozatunk összes részét itt megtalálhatod:

2019-2020:

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 1. rész: Miért utazzunk Délkelet-Ázsiába?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 2. rész: Hot pot avagy miért (ne) menjünk Phu Quock szigetére, Vietnámba?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 3. rész: ünnepvárás izzasztó harminc fokban Délkelet-Ázsiában

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 4. rész: Milyen alkalmazásokat érdemes letölteni, ha utazunk?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 5. rész: a Mekong-delta és a börtönsziget Vietnám igazi arca

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 6. rész: fontosak e szokások, ha utazunk, avagy borbélyhoz menni jó

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 7. rész: Ho Si Minh-város, vagyis Saigon, avagy az őrület mekkája

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 8.: Van-e pánik Délkelet-Ázsiában a koronavírus miatt?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 9. rész: Thaiföldön megtalálták a koronavírus ellenszerét?

Délkelet-Ázsia szubjektív alsó 10. rész: Kambodzsában Kampot és Kep a neked való hely, ha lejönnél a térképről kicsit